Azt most hagyjuk, hogy méltó-e a nemzeti ünnepeinket politikai üzengetésekkel telezsúfolni! Végül is március 15., augusztus 20. és október 23. is politika volt a maga korában, szóval ne kényeskedjünk! Az viszont biztos, hogy rémesen unalmas, ahogy több száz, vagy akár ezer évvel ezelőtti mondatokra próbálják ráerőltetni az aktuális mondanivalót. Pedig legyünk nyugodtak: sem Szent István, sem Kossuth vagy Széchenyi nem üzentek semmit a XXI. századnak! Hiába idézgetik őket politikusok, régi idők nagy embereitől nem kiragadott mondatokkal, hanem célok és életművek megértésével tanulhatunk. Ez a valóban használható üzenetük.
Ki tudja, hány megemlékezésen mondták el két nappal ezelőtt pártvezérek, országgyűlési képviselők, polgármesterek – más és más éllel –, hogy szabadság, haza, bátorság meg ilyenek. Augusztus 20. környékén meg a könyökünkön jön ki az „az egy nyelvű és egy szokású királyság gyenge és esendő” szöveg azoktól, akiknek feltett vágyuk teljesen idegen kultúrájú és nyelvű, alacsony képzettségű tömegekkel elárasztani Magyarországot (is). Ez mondjuk éppen egy olyan idézet, amit Szent István a saját korának szánt, ám az igazsága örökérvényű, csak egyáltalán nem úgy, ahogy hazudni szokás manapság – de erről majd máskor.
Ezek az izzadságszagú párhuzamok, amelyek a régebbi korokból örökölt nemzeti ünnepeink idején divatba jönnek egy-egy napra, igencsak kiábrándítóak.
Első királyunk kora, a XI. század gyakorlatilag semmiben sem hasonlított a mai világunkra, így aki onnan akar politikai bölcsességeket átemelni a mába, az kénytelen ferdíteni vagy hazudni. Ennyire más életű korokból legfeljebb általános igazságok lehetnek érvényesek ma is – például István első, legfontosabb helyre tett intelme a katolikus hit megőrzéséről, még ha ezt nem is szeretik idézgetni a jóemberkedő progresszívek. Az Intelmeket azonban Szent István a fiának és a további királyoknak írta, úgyhogy ha közemberek találhatnak is benne megfontolandó gondolatokat, ez a mű alapvetően nem XXI. századi pártvezetőknek és választópolgároknak szól.
Jóval több hasonlóság van a mai életünk és 1848 között, de még itt is kellően nagy a távolság ahhoz, hogy ne akkori megmondásokat akarjunk a mában alkalmazni. A forradalom és szabadságharc korának legégetőbb kérdése a jobbágyfelszabadítás volt, amelyet elsősorban a királyon, másodsorban a nemességen kellett átnyomni.
Módosult alakban persze ma is időszerű lehetne valamiféle jobbágyfelszabadítás kérdése, de ehhez most már a multinacionális óriásvállalatokat, bankokat és gyárakat kéne meggyőzni, ami sokkal nehezebb feladat lesz, hiszen az 1848-as királyi és nemesi hatalom össze se mérhető a kapitalista nagytőke mai hatalmával.
Ugyancsak fontos követelés volt a cenzúra eltörlése és a sajtószabadság, vagyis hogy a kényesebb újságcikkeknek ne kelljen átmenniük egy császári hivatalnok kezén, mielőtt megjelennek. Boldog idők voltak azok, amikor még nem ismerte az emberiség a XX. századi diktatúrák kifinomult megfélemlítési módszereit és a kultúránkba beépült öncenzúrát! Ma viszont bárki olvashat jobboldali patrióta és baloldali globalista sajtót, bárki nézhet patrióta és globalista vlogokat, bárki nézhet TV2-t meg RTL Klubot, tehát Petőfiék örülhetnének. Igaz, azt el tudom képzelni, hogy Petőfiék most a Google és a Facebook felé ráznák az öklüket otromba, leplezetlen cenzúrát kiáltva, és bizony nem is tévednének. A dolguk azonban itt is jóval nehezebb lenne, hiszen a Landerer és Heckenast nyomdához oda lehetett menni balhézni, a Google-lel és a Facebookkal viszont csak írásban lehet kommunikálni, hogy aztán közöljék: megvizsgáltuk a kérelmedet, de változatlanul azt gondoljuk, hogy nekünk van igazunk, úgyhogy el vagy némítva, szevasz!
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a Google és a Facebook cenzúrája ellen is lehetne így küzdeni, ahogy 1848-ban lehetett…
Rendesen rendszert váltani, amikor kell
Akartak aztán az 1848-as ellenzéki politikai vezetők meg a pesti forradalmár ifjak olyanokat is, mint felelős minisztériumok és kormány, népképviseleti országgyűlés, jogi és vallási egyenlőség, általános adókötelezettség, nemzeti hadsereg, nemzeti bank, és hogy ne zárjanak börtönbe embereket a politikai véleményükért. Mára ezek életünk részei, csupa-csupa megvalósult követelés. Csak az unió Erdéllyel hiányzik, de ez egy másik ügy. Egy szó mint száz, az 1848-ban követelt polgári állam és annak tartópillérei mára természetesnek tűnő valóságok, hiszen polgári államban élünk.
Ha tanulságra vágyunk, akkor ne mondatokat idézgessünk a 12 pontból meg az Intelmekből, hanem próbáljuk megérteni a régebbi időket! Ha szó szerint akarjuk átemelni a nemzeti ünnepeinket a mába, akkor ott kezdődik a gond, hogy egymással is ütköznek. A XI. században a pusztai jellegű, törzsi alapú államunkat kellett átszervezni egy korszerű, európai feudális, azaz rendi állammá, 1848-ban pedig ezt a feudális államunkat kellett átszervezni egy korszerű, európai polgári állammá.
A ma is értelmezhető üzenet, hogy mind Szent István, mind a ’48-asok munkássága egy-egy rendszerváltásról szólt. A korszakalkotó emberek legfontosabb képessége ugyanis nem a pántlikás pátosz, hanem a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség.
A maga korában Szent István és 1848 rendszerváltása is egy modern államot tűzött ki célul. Sem 1000-ben, sem 1848-ben nem szabadott, és 2023-ban sem szabad lecövekelni annál, ami régebben, vagy akár csak évtizedekkel korábban érvényes volt. Mindig alkalmazkodni kell a korhoz, mert ez a túlélés záloga. Az örökérvényű értékeket persze bele kell vinni ezekbe az alkalmazkodásokba, mert ha nem visszük bele, akkor kicsúszik alólunk a létezésünk erkölcsi alapja és ezzel később maga a létezésünk is, ha viszont az örökérvényű értékekre korábbi viszonyok közt ráigazított külsőségekhez ragaszkodunk, arra is rámehet a létünk.
Ha olyan helyzet adódik, néha rendszert kell váltani, méghozzá rendesen: nem bent hagyva az előző rendszer maradékait.
A nemzeti ünnepeink egykori hőseitől az alkalmazkodóképességet, a jövő megértésének fontosságát tanulhatjuk meg. Hogy nem kell körömszakadtáig ragaszkodni ahhoz, amiben már nincs jövőkép. Idejében tudni lelépni a korhadt, hamarosan süllyedésnek induló hajóról, és átlépni a frissen lakkozott, jó állapotú hajóra. Különösen hangsúlyos az idejében, hogy ne csuromvizesen, szakadt ruhában, kilógó seggel, kapkodva tegyük ezt, hanem még a csomagunkat is rendben magunkkal vihessük. Nagy szerencsénk, hogy van történelmünk, így tanulhatunk belőle.
Vezető kép: MTI/Czeglédi Zsolt
navisos
2023-03-18 at 06:48
A finnek “unokatestvérisége” kb olyan,mint az ukránok és oroszok “testvérnépessége” vagy a lengyelekkel való indokolatlan szimpátiánk.
bl
2023-03-18 at 04:49
Adott pillanat igazsága mindig más a múlt koroké, ezért veszélyes a történelemoktatás. Mert csak arra jó, hogy az elmúlt idők hibáit tanuljuk, arra jó, hogy ne essünk újra a régi csapdába, de az új csapdákról nem sokat mond.
Theo
2023-03-18 at 01:06
Ha viszont agyon alkalmazkodnunk, akkor megszűnünk mi lenni.
Akkor meg mi értelme az egésznek.
TS
2023-03-17 at 21:08
Pg: “behívta a német lovagrendet”; te tulok, hogy mered magad hazafinak tartani, amikor a saját hazád történetét sem ismered? De azért minden cikk alá odaböfögsz.
TS
2023-03-17 at 21:04
Pg egy tanulatlan barom. És ami rosszabb, még elmélete is van arról, amiről fogalma sincs.
Hesslerezredes
2023-03-17 at 18:56
A tisztesség kedvéért – éppen az Elszabadult hajóágyút nézem – köszönet a cikkért Vésey-Kovács Lacinak, őt is, és a többieket is nagyon kedvelem!
Klárika
2023-03-17 at 18:25
Érdembeli a vezércikk, gratula.
Az örökérvényű értékeket persze bele kell vinni ezekbe az alkalmazkodásokba, mert ha nem visszük bele, akkor kicsúszik alólunk a létezésünk erkölcsi alapja
Különösen hangsúlyos azt idejében tenni, hogy még “a csomagunkat is rendben magunkkal vihessük.”
És mi van,legyen ott e csomagban?
— Az örökérvényű értékek (ha nem értékeljük át azokat mindegyre változó érdekek hatalomszerző nyomása alatt. Vagyis azoknak cövekeknek kell lenniük)
— ÉS a saját történelmünk harcainak, ismétlődő rendszerváltáskor szerzett tapasztalataink. A tapasztalat tanulsága nem vicc és nem is előítéletek halmaza. Igenis, bele lehet lépni ugyanabba a folyóba, hiszen nem az változik csak a vize ugyanazon a ponton.
— DE NEM bent hagyva a csomagban az előző rendszer maradékait.
A korszakalkotó emberek fontossága, sikere valóban nem a pántlikás pátoszon múlik; azonban, igenis, szükség van arra is, a tömegek mozgósítása miatt, az összetartozó közösség jeleként, hogy azt a korszakalkotók maguknak megnyerjék. Népességük nélkül még soha senki nem lett korszakalkotó? Valóban, a Landerer és Heckenast nyomdához már nem lehet odamenni balhézni, ellenben lássa be és értse meg “a Google és a Facebook” is, hogy nem egy egyedi különccel van dolga, hanem egy nagy tömeg emberrel, a fizető klientúrájával.
PG
2023-03-17 at 17:55
Való igaz, hogy a történelemben akikről az ünneplés szól, nem nekünk üzentek. No meg persze a tetteiket is erősen, pozitívan eltúlozva emlegetik.
Például 1848-ban Petőfiék valóban néphatalmat akartak, de végül az arisztokrácia került hatalomra. Augusztus huszadika pedig eredetileg arató ünnep volt. István királyt nem győzik dicsérni és áldani, pedig ő rúgta fel a békés törzs szövetséget és ezzel végeláthatatlan testvér harcot provokált ki, miközben nem átallotta behívni a német lovagrendet a saját népe ellen. A fél magyarságot kiirtotta a 38 év alatt amíg uralkodott. Az egyháznak tett szolgálatáért, vagyis az erőszakos hittérítésért avatták szentté. Ami pedig az alkotmányt illeti, mivel azt is augusztus 20.-án ünnepeljük, tulajdonképpen soha nem volt alkotmányunk. Az aranybulla csak egy paktum volt az akkori nemesség és a király (II. András) között és főleg a nemesi kiváltságokról szólt. Később sem volt, mert hazánk királyság volt. Az 1949-ben írott alkotmány pedig egy kommunista törvénykönyv volt. Jelenleg is csak egy “alaptörvényünk” van.
Rakovszky Istvan
2023-03-17 at 15:41
Talán kár volt az 1940-es években a finneket védelmezni!
A mai volt KGB- vezetőik ezt el is felejtik, csak a germánok parancsba írt szövegeit, hazugságait üvöptik a szemünkbe!
Hesslerezredes
2023-03-17 at 15:29
Mély a Történelem kútja – nagyon könnyű abba beleszédülni.
Nem lehet kétszer belelépni ugyanabba a folyóba – minden történelmi párhuzam sántít, mert sánta.
A Történelem tehát az Élet sánta tanítómestere.
Uniót nem a történelmünkkel kell vállalni, hanem azokkal az emberekkel, akik a Történelmet annak idején csinálták. Vagy nem kell velük közösséget vállalni.
És ha azokkal az emberekkel közösséget vállalunk, akkor persze a tetteikkel is – így vagy úgy, de – közösséget vállalunk.
Én Árpád Nagyfejedelemmel, I. László királlyal, Mátyás királlyal, Thúry Györggyel, Dobó Istvánnal, a Zrínyikkel, II. Rákóczi Ferenccel, az Aradi 15-ökkel (igen, mert a valóságban 15-en voltak!!), Görgei Artúrral, Stromfeld Auréllal, a nagybátyámmal, aki a II. vh-ban közkatonaként a Don kanyartól harcolta végig a háborút a megsebesüléséig, a másik nagybátyámmal, aki magasrangú katona volt és magyar hazafi is – vállalok elsősorban közösséget (elnézést kérek azon hőseinktől, akiket most nem említettem meg).
Magyar, magyar érzelmű, karakán emberekkel vállalok közösséget.
És a tetteikkel is.
Áldja meg őket a Magyarok Istene mindet haló porukban az Idők végezetéig!!
Garibaldi
2023-03-17 at 14:54
Értem én a cikket, a fotón a zöld fehér piros zászlót kevésbé.
Piros fehér zöld, ez a magyar föld.
ViAM
2023-03-17 at 14:42
“… nem bent hagyva az előző rendszer maradékait.” !!!
lacibá
2023-03-17 at 14:33
” Mindig alkalmazkodni kell a korhoz, mert ez a túlélés záloga.”
Csak a tulelesre aspiralunk? Mas celunk nincs?
Itt a bibi.
Sas
2023-03-17 at 14:27
A magyar sztyeppei lovasnép volt-ergo semmim köze a bozótlakókhoz.
Orientál
2023-03-17 at 14:17
Okulnunk kell abból is hogy minket magyarokat beleskatulyáztak a kádárista kommunisták is a finnugor népek családjába ,viszont mára a géntudomány feltárt hogy a finnugorok az unokatestvéreink és a közvetlen rokonaink a türkök. Ugyanúgy hogy azt hazudták elődeinkről hogy nomád legeltető szakmájú emberek voltak . De akkor kik készíthették a káprázatos övcsatokat …. és díszítéseit ,nyilakat lábbeliket ….. stb. ? GÉNTUDOMÁNY TELJESEN FELTÁRTA HOGY KIK IS(?) az őseink. – NEM MEGLEPŐ HOGY MÁRA A FINN POLITIKUSOK ELLENSÉGESEN VISELKEDNEK VELÜNK MAGYARSÁGGAL SZEMBEN ,PEDIG EGY NÉP AZ UNOKATESTVÉREIT IS PONTOSAN ÚGY SZERETHETI ÉS TISZTELHETI MINT MI A FINN UNOKATESTVÉREINKET ,BEZZEG ŐK MINKET A VEZETŐ POLITIKUSAIK ÁLTAL ELKEZDTEK GYŰLÖLNI.
Sas
2023-03-17 at 14:09
Zseniális