Céges reklámnak se rossz, amikor a média egy része, és most Juhász Péter is összegzi a Gerilla PresS Lapkiadó és Médiatanácsadó Kft. megbízásait. Ha sikerül végre leszűkülni arról a néhány rólunk szóló, nettó hazugságon alapuló és sajtóperek tárgyát adó cikkről, amelyekkel most JP is nyomul, könnyen belátható: ezeket a kommunikációs munkákat mindig tisztességesen, jó minőségben és a konkurenseinknél többnyire olcsóbban végezzük el, magán-, állami- és önkormányzati megrendelőink nagy örömére. Az így keresett pénzt pedig a PestiSrácok.hu kiadására fordítjuk, csakúgy, mint az egyelőre még szerényke reklámbevételeket.
Kicsiben, vagy nagyban, de így működik egy kiadó. Gratulálunk Bajnai Gordon másodtisztjének, hogy mindezt felfedezte!
Persze évszázadok óta kényes kérdés, hogy a kiadó (a bal kezünk, jelen esetben a GerillaPresS) üzleti érdeke és a lap (jobb kéz, PestiSrácok.hu) etikus működése hogyan egyeztethető össze. Többször, például a reklámadó visszaforgatását követelő petíciónkban is leírtuk már az alapvetésünket: A mai médiakáoszban minden újságíró egyéni kötelessége a sajtóetika betartása, azaz függetlenül a kiadó tulajdonosainak érdekeitől, a témaválasztás motivációitól, minden újságíró és szerkesztő egyéni felelősséget visel a sajtószabadság fennmaradásáért. A Médiaalkotmányban is leírt hazai sajtóetikának tehát a cikkben, vagy műsorban kell érvényesülnie és nem az univerzumban, úgy általában.
És itt a kérdés Péter: Mi volt etikátlan abban az interjúban, amit minden ellenkezésed ellenére (sajtótájékoztatón, közterületen) megpróbáltam veled elkészíteni? Mi az etikátlan az alábbi kérdések feltételében:
– Vajon miért nem értékelik Juhász Péter gyöngyöspatai TASZ-os munkáját a helyi roma vezetők?
– Miért ment csődbe jelentős köztartozásokkal, vagy fantomizálódott annak a 12 vállalkozásnak a többsége, amelyeket Juhász Péter vezetett, vagy alapított? (A témáról EBBEN a cikkünkben olvashatnak bővebben!)
– Miért határolódott el Juhász Pétertől az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért Mozgalom legtöbb alapítója, akik Juhásszal ellentétben helytelennek tartják, hogy a médiatörvénnyel szemben 2010-ben szerveződött civil mozgalom Bajnai Gordon politikai szövetségének részévé vált. (Érdemes minderről meghallgatni Papp Réka Kingát, a 2011-es Milla-tüntetés szónokát az ATV Hírvita című műsorából ITT – az ügy a kilencedik perc után kerül terítékre.)
Ha már efféle nexusba kerültünk, íme még egy kérdés Kedves Péter: a daliás mozgalmi időkben hol, illetve kik szerkesztették a Milla „független” és „civil” oldalát? És még egy: egyéni céljaidra mennyi pénzt vettél fel Péter „szürkén”, illetve „feketén” a Milla Egyesülettől?
És végül: kettőnk közül vajon ki a „propagandista troll”?
Még mindig várom a válaszod!
Üdvözlettel:
HUTH GERGELY felelős szerkesztő – PestiSrácok.hu
FRISSÍTVE! – Juhász bocsánatot kér és mégis hajlandó nyilatkozni
“Tisztelt Huth Gergő!
Mindamellett, hogy tartom állításom, miszerint ön nem újságírással foglalkozik, hanem, pártpropagandát állít elő közpénzen, belátom, hogy hibáztam tegnap, amikor nem válaszoltam a kérdéseire. Politikusként nem tehet ilyet az ember, válaszolnia kell nem csak újságíróknak, és reagálnia kell a kérdésnek álcázott hamis állításokra is.
Valóban felhúztam magam, és ezért úgy viselkedtem, amit nyugodtabb pillanatomban magam is megbántam. Nem mentségem, hogy a nézők csak közös “sétánk” utolsó 100 méterét ismerhették, hisz önök kivágták a videójukból az azt megelőző 200 méternyi anyagot.
Ezért bocsánatot kérek!Hogy helyrehozzam hibámat, egy ön által megjelölt helyszínen és időpontban szívesen válaszolok kérdéseire.
Egyetlen kérésem lenne csupán, hogy a velem készült videót teljes terjedelmében, vágatlanul közöljék.Még egyszer elnézését kérem tegnapi viselkedésemért, bízom benne, hogy mihamarabb személyesen is megtehetem, mert létrejön az interjút.
Várom válaszát, üdvözlettel,
Juhász Péter”
A válasz:
“Kedves Péter!
A szakmai minősítésemet rád hagyom, a jövő héten a PestiSrácok.hu Andrássy úti szerkesztőségében, vagy az általad megjelölt más helyszínen szívesen elkészítem a videointerjút, akár vágatlanul is. Utóbbi esetben (tekintettel az olvasókra-nézőkre) maradjunk a legfeljebb 15 perces időintervallumban.”
Üdvözlettel:
Huth Gergely
Facebook
Twitter
YouTube
RSS