Választások

Húsvét nyolcada csak most kezdődik, s a „nyolcadik nap” idén április 8-ára esik. Érdekesen rendezi a Sors az idei évet: Valentin napon induló Böjt, Bolondok napjára eső húsvét, és 18.4.8. mint „mágikus” számsor a Választások napján, mely egyben „húsvét nyolcada”. A locsolkodás és mulatozás közben azonban nem szabad elfelejteni, hogy Húsvét maga életünk, kultúránk, identitásunk nagy választásairól szól. (Dobó István Péter húsvéti cikke a PS-nek.)

Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, és így szóltak: „Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt amíg mi aludtunk. És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig. (Máté, 28. 11-15)

Láthatjuk tehát, hogy a Feltámadás ünnepének másnapján már elindult a „politikai játszmák” ideje, amikor az Igazságot hazugságokkal igyekeznek elfedni a Világi Hatalmasok, amikor a Nép érdekei és politikai igazságok felülírják azt a tényt, amely egész keresztény kultúránk sarokköve. Az a bizonyos „szegletkő” melyet elvetettek, s melyen az egész, jelenleg épp veszélyben érzett európai kultúránk alapszik. Húsvét üzenete egyértelmű: igen, vagy nem. Hit, vagy tagadás. Feltámadás, vagy valami más. Jelenleg, 2000 évvel később is „szóbeszédek” terjednek, legyen az a liberális média által sugárzott „Da Vinci-kód” gnoszticizmus Mária Magdolna „méhének gráljával” vagy épp a „szeretett tanítvánnyal” való kapcsolat homoerotikus felhangjainak lebegtetésével. Tartja magát az, a már az apostolok korában elterjedt eretnekség is, miszerint Jézus meg se halt a kereszten, helyette Isten „kicserélte” Jézust egy rabszolgára és az halt meg helyette. Mellesleg ezt az „eretnekséget” hirdeti az iszlám világszerte, szintén tagadva a Feltámadás tényét, Jézus Isten-fiúságát. Igenek és nemek: a Feltámadásban hívők, és a Feltámadásban nem, vagy máshogy, feltételekkel, langyosan, „egyrészt-másrészt” hívők, vagy épp annak nyílt tagadói.

A választás is arról szól, védjük-e a kereszténység alapvető titkát?

Természetesen a parlamenti választások, melyek jövő héten esedékesek alapvetően politikai, „evilági” témák mellett folynak. A viták, döntések is aktuális témákról szólnak, de azt állíthatjuk, hogy ezek mögött a választások mögött is világos kérdések nyugszanak: tagadjuk-e az Igazságot, védjük-e a kereszténység alapvető titkát, vagy mi is az „egyrészt-másrészt” döntések, politkai játszmák, végső soron az Igazság elkendőzésének pártján állunk. Merünk-e kiállni olyan vélemények mellett, melyek a „világ hatalmasai szemében” kellemetlenek, melyeknek megvallása, felvállalása rosszallást, politikai játszmákat von maga után, melyek elfedésére megvesztegetésre, korrupcióra, hazugságokra, ferdítésekre, „szóbeszédekre” van szükség.

Hagyjuk-e, hogy korunk „hatalmasai” akiket aztán nevezhetünk számtalan módon, találhatunk meg sok helyen Brüsszeltől az ENSZ-en keresztül ködös NGO-kig lefizessék a katonákat, hogy a nyilvánvaló igazságok helyett hazugságok és szóbeszédek egész hálózatait építhessék ki mindenki és az „egész nép” védelmében? 

Egy feláldozása a Nép megmentése érdekében, ahogy Kajafás fogalmaz. Szerencsés tehát, hogy Húsvét eme „fekete-fehér, igen-nem” kontrasztjának nyolc ünnepi napja épp az idei választásokig tart, és döntésünket meghatározhatja bizonyos alapértékek alapigazságok melletti kiállás, a tiszta lelkiismeret szava. Európa, a hazánk, kultúránk, a Feltámadás titkának védelme és megvallása, melyet igazából korunk Feltámadás-ellenes szövetségével szemben kell megvallani idén és igazából 2000 éve úgy, hogy ezzel senki sem a népszerűséget és győzelmet éri el, hanem – ahogy Szent Pál fogalmaz – a zsidóknak botrányt, a görögöknek balgaságot vallva tesz hitet az Élet mellett. Mondhatjuk azt, hogy Európa a „kulturális kereszténység” sőt a szekularizáció és hitetlenség útján halad, elöregszik, kihal és az újonnan érkezők ezt pótolják. Érkezésük tehát szükségszerű, elutasításuk embertelenség, megtagadása a keresztény értékeknek.

Merjünk balgák lenni, ebben rejlik a túlélésünk!

Lehet mondani, hogy a migráció témájának „felturbózása” egyszerű kampányfogás, és ezen állításoknak is megvan a maga valóságalapja. Azon a tényen azonban ez mit sem változtat, hogy a kereszténység lényegének megvallása tulajdonképpen alapvető, a világ szemében balgaságnak vagy botránynak tűnő igazságok mentén hozott döntésekről szól. És Húsvét üzenetéhez tartozik saját gyarlóságunk megvallása is: a szétszéledő apostolok, az a félelem, hogy ezek a döntések szégyent és nevetséget hoznak ránk. És minden „egyrészt-másrészt” igazság mellett, világi hatalmasok játszmái mögött ezt jelenti a kereszténység felvállalása. Az alapvető igazságot –keresztényként – akkor is képviselni kell, ha e világ hatalmasai épp a nép érdeke, a „szükséges áldozatok” a kegyesség, a törvények, a politikai igazságok „szóbeszédei” mögé bújva akarnak meggyőzni minket arról, hogy Húsvét igazából meg se történt, Jézus nem is létezett, vagy ha igen, nem volt Isten fia, nem támadt fel, meg se halt…. Merjünk botrányosak és balgák lenni, hisz ebben rejlik a túlélésünk.

Dobó István Péter/PestiSrácok.hu. A vezető illusztráció Mathias Grünewald: Katonák Jézus sírjánál című  isenheimi oltárképe (1512-1516)