Ideje van a számvetésnek, még akkor is, ha számunkra olyan volt ez a vizes vb, mint a gyarmatosítás kezdetén a spanyol uralkodóknak a felfedező-konkvisztádorok beszámolói: aha, biztos nagyon érdekes volt az a madár, de inkább az aranyat mutasd! E sorok írója például úgy értesült a vízilabda-döntő végeredményéről, hogy azt bemondta a kommentátor a Kispest–Balmazújváros meccs félidejében. Mert sportot kell nézni, de a szárazföldi azért jobb. Ennek ellenére mégis érdemes feleleveníteni a haladó sajtóban a rendezvényt megelőzően és közben kötelezően használt toposzokat, vagyis azokat a higgadt, kizárólag tényeken alapuló elemzéseket, melyek úgy vetítették előre a bukást, a csődöt, mint 2011-ben az IMF látogatása Orbánét.
A stábból többen azt mondták, nagy fejetlenség és kommunikációs zavarok jellemzik a szervezést. Az alapvető problémát az okozza, hogy nincs megfelelő koordináció a megbízott szereplők között. 1.
Mind a FINA, mind a külföldi újságírók sorban dicsérték a rendezést, kiemelve, hogy Guadalajara visszalépése következtében rekordidő alatt kellett előkészíteni a vb-t és megépíteni a szükséges létesítményeket. Julio Maglione, a FINA elnöke minden idők legjobb vizes világbajnokságának nevezte – ami az igazán kiváló rendezést méltató diplomáciai formula –, és gratulált Magyarországnak. Kritikus hangokat egyáltalán nem hallhattunk – legalábbis a vendégektől.
Szóval 130 milliárdból sikerül kicsit kevesebb látogatót vonzani, mint a félmillió embert megmozgató Szigetre, ahova 80-85 ezer külföldi látogat el. 2.
A senkit nem érdeklő vb toposzát csak a folyamatos teltház és a szintén rekordokat döntögető tévéközvetítések cáfolták. De biztos sokkal jobb lett volna egy n+egyedik konferencián arról csacsogni, hogy vajon mit kellene lépnie a kormánynak és a városvezetésnek az ügyben, hogy a turisztikai ipar kimozduljon a holtpontról, és Budapest ne kizárólag a hétvégi kurvázásokat legénybúcsúval elfedő hullarészeg britek felvonulási terepeként funkcionáljon.
A vizes vébé egyébként is nagyot kavar a budapesti közlekedésen, éjszakára lezárják miatta a Lánchidat és több helyen a rakpartokat is. 3.
Ellenben a hétvégére lezárt híd maga az európai értelemben vett, minőségi város szerves része, ugyanis a teljes élethez nélkülözhetetlen a forrásponton rotyogó aszfalton való hipszterkedés. Minden más esetben a közlekedés indokolatlan akadályozása egy hídlezárás.
Ugrótorony a Parlamenttel szemben, csillogó belváros, virágzó bulinegyed várja a százharmincmilliárdból megrendezett vizes vb-re érkező turistákat. Csakhogy amíg a Duna-partig jutnak, szétmállott pályaudvarokon, húgyban úszó aluljárókon, vállalhatatlan köztereken kell átvergődniük. Csak a látszatra adunk? 4.
Nem arról volt szó, hogy a város mindenkié? Akkor bizony a húgyé, az aluljárókban oszladozó hajléktalanoké és a vállalhatatlan köztereket önmaguk szerves kifejlettségében kedvelőké is.
(…)akik úgy gondolták, hogy 2017 nyarán Magyarországnak pont egy úszóvbére kell ennyi pénzt elköltenie, és hogy erre mind a 10 millió magyarnak van fejenként 13 000 forintja – szégyelljék magukat. 5.
Sokkal jobb lett volna esetleg megfinanszírozni valami alapjövedelmet belőle. Mondjuk fejenként egy csomag betűtésztát. Vagy bármit, ami után rácsodálkozhatunk az üres kasszára és felvehetünk valami jóféle IMF-kölcsönt. Természetesen ehhez elengedhetetlen a progresszív adórendszer, elvégre annyi pénzt keresni, hogy abból valaki kifizessen egy jegyet a vb-re, minimum a Szomszédok ellenszenves szereplőit idéző úri huncutság, ahogy 13 ezer forintot is csak megfelelő közegben lehet iszonyú költekezésnek nevezni. Tény: drága volt. Ahogy az is tény: olcsóbban is ki lehetett volna vitelezni, amolyan spórolósan, például a küldöttségeket fogadhattuk volna szalvétába forgatott párizsis szendvicsekkel és szintetizátorzenével is. Ám ez politikai döntés volt, és mint ilyen, számon is kérhető. És amekkora szerencséjük van az elégedetlenkedőknek, jövőre pont lesz egy választás.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS