A lesipuskás Harry Kane mentette meg az angolokat
Anglia kötelező győzelemre készült Tunézia ellen az első csoportmeccsén, ehhez méltón is kezdett, és korán bedarálhatta volna ellenfelét. Ehelyett ráült a soványka vezetésre, majd egy buta büntetőt is összehozott az afrikaiaknak, alaposan megnehezítve ezzel a saját dolgát. Végül Harry Kane lett a meccs hőse, aki a kipattanó labdákból, pár lépésről lőtt gólok korábbi mesterét, Filippo Inzaghit meghazudtolóan jól helyezkedett. Kétszer.
Az angol fociban komoly és nemes hagyományai vannak a burokba bezárkózásnak, aztán ez a burok rendszerint a világ- és Európa-bajnokságokon szokott kipukkanni. A szigetországi futballközvéleményt az elmúlt két évtizedben leginkább olyan dolgok foglalkoztatták az aktuális világverseny előtt, hogy a világ három legjobb középpályásának (ti. Gerrard, Lampard és Scholes) egyszerre kell helyet találni a pályán, illetve a világ két legjobb támadójának (ti. Owen és Heskey) párban kell rémisztgetnie az ellenfelek védőit, ahogy arról is meg voltak győződve, hogy a világ legjobb játékosának (ti. Rooney) mindenképpen a kezdőben kell lennie valamilyen poszton. Aztán a kétévente bekövetkező lebőgés kicsit kiölte a futballközvélemény lelkesedését a 60 millió szövetségi kapitány országában (na, persze azért nem annyira, mint nálunk a 32 év távollét a világbajnokságtól), így Gareth Southgate szövetségi kapitány szerencséjére, őt nem nyaggatták ilyen kötelező megoldásokkal, mint elődeit. Ez meg is látszott a meccs elején, hiszen ez a jól összerakott csapat szinte akkor ment át a tunéziai védelmen, amikor akart – és a meccs elején akart is becsülettel. Elszántan nyomták a kapujához az arab csapatot, amely a 11. percben meg is tört: Harry Kane könnyedén inzaghizott a hálóba néhány lépésről, amikor pont a lába elé tornászott ki egy lövést a tunéziai kapus.
Az angolok ezután még hajtották kicsit a dolgot, de aztán angolos fordulat történt, azaz elkezdtek önmaguk ellen dolgozni. Belelustultak a meccsbe, hagyták kinyílni az ellenfelet, amely addig jobbára csak akkor látta a labdát, amikor az angolok hozták a kapuja felé. Ugyan nem állítható, hogy masszív gólveszélyt jelentettek az afrikaiak, viszont meglepve vehettük tudomásul, hogy kifejezetten technikás megmozdulásokra, szemtelen cselekre képesek a játékosai. Az egyenlítő gólt viszont az angol Walkernek köszönhetően hozták össze: a védő teljesen fölöslegesen lekönyökölte az egyik tunéziai támadót, a megítélt tizenegyesből pedig visszajött a meccsbe az esélytelenek nyugalmával focizó Tunézia.
Ekkor az angolok újra nekiveselkedtek, hogy begyűjtsék a három pontot, és nyomtak becsülettel, de akkora lendületet már nem tudtak venni, mint a meccs elején. Így a fölényük ellenére elég nyögvenyelős hangulata volt az egész második félidőnek. Voltak persze helyzeteik, de a kapu elé fürgén felérni tudó tunéziaiak is lőhettek volna gólt, ha nem szerencsétlenkednek ennyire a támadóharmadban. A megváltást végül a duplázó Harry Kane hozta el nekik, aki a 91. percben megint pont jó helyen lesipuskázott, és közelről befejelte a győztes gólt. A korai angol fölény és gól láttán még arra is volt kilátás, hogy gólfiesztát rendeznek a szigetországiak, végül csak eggyel vizsgáztak jobban, mint a brazilok és az argentinok. Valamint kettővel jobban, mint a németek.
TUNÉZIA–ANGLIA 1:2 (1:1) Volgográd, 43713 néző; vezette: Wilmar Roldan (kolumbiai) gólszerzők: Sassi (35., büntetőből) – Kane (11. és 91.)sárga lap: Walker (34.)
A program elkészültét a Tippmix forgalmazója, a Szerencsejáték Zrt. támogatja.
