Játékból gyenge, lelkierőből jeles – Eszméletlen tizenegyesdrámában negyeddöntősök a horvátok

Szinte nem is volt ideje megijedni a horvát csapatnak a váratlan hátrányba kerülés miatt (Jørgensen közeli, suta gurítása érthetetlenül gurult át a horvát kapuson, meg is pattanva rajta), Mandžukić máris szemfüles találattal egyenlítette ki a dánok mázlis gólját. Jó kis gólözön lett volna, ha így megy a továbbiakban, hogy minden helyzetből gól lesz, és a csapatokon nem is múlott. A horvát válogatott átvette az irányítást, ami kevéssé volt meglepő a két csapat eddigi teljesítménye alapján. Labdabirtoklásban, helyzetekben és lövésekben is egyértelmű volt a balkáni csapat fölénye, a dánok viszont időről időre veszélyesen mozdultak meg, bemutatva, hogy nem feltörhetetlen a horvát védelem. Utóbbiak aktivitása a horvát nyomás ellenére is több helyzetet szült, mint amennyit az eddigi három, nem túl felvillanyozó csoportmeccsükön kidolgoztak. Jó iramban pörgött a meccs, nem erjedt meg a labda a középpályán, és több a kezdeti gyors góloknál nagyobb helyzet is kimaradt.

A második félidőre mindkét gárda óvatosabbá vált, ahogy mind nyilvánvalóbb lett, hogy egyetlen hiba a továbbjutásba kerülhet. Volt egy erősebb időszakuk a dánoknak is, de aztán lecsökkent az iram, kevesebb izgalom adódott a kapuk előtt, és a játékosok fejében bizonyára egyre többször fordult meg a hosszabbítás gondolata. Az utolsó tíz percben megint a horvátok tettek többet azért, hogy ne kelljen további félórát a pályán korzózniuk, és hát a tizenegyesek se okvetlenül előnyösek az esélyesebb csapatnak, ahogy azt a spanyolok is igazolták. A rendes játékidő utáni ráadás adta aztán a legtöbbet: előbb Rakitić eresztett el egy bombát messziről, ami nem sokkal ugyan, de mellé ment, aztán a dán Braithwaite lőtte el az üresen tátongó hosszú sarok felé – és mint kiderült, kevéssel mellé – a labdát, amit Subašić kapust is beleértve mindenki csak nézett.

A horvátokat mintha megfogta volna, hogy nem tudtak az ügyük végére járni a rendes játékidőben, a dánok élesebbek, veszélyesebbek voltak a hosszabbítás elején. Modrić-nak azért végre akadt néhány, tízeshez méltó indítása, de később mindent annulált, amikor a hosszabbítás végén jött a dráma. Ő ugratta ki Rebić-et, aki teljesen egyedül törhetett kapura, Schmeichelt is elfektette, majd Mathias Jørgensen hátulról felrúgta, amikor az üres kapuba készült rúgni a labdát. Egyrészt érthetetlen, hogy a dán védő miért csak sárga lapot kapott ezért a megmozdulásáért, aminél pirosabb lapot érő megmozdulást nehéz elképzelni, másrészt viszont Modrić pontosan szemléltette a horvátok lelkiállapotát, amikor Schmeichel karjaiba rúgta a büntetőt – négy perccel a hosszabbítás vége előtt. Az igazsághoz tartozik, hogy a megúszott piros lap után azt is elnézte a bíró, hogy Schmeichel jóval a labda elrúgása előtt jócskán elmozdult, pedig újra kellett volna rúgatni a büntetőt, ha a spori tartja magát a FIFA-szabályokhoz.

És a drámát még lehetett fokozni, a tizenegyespárbajban mindkét oldalon ketten-ketten hibáztak (Schmeichel egyszer megint eljátszotta a korábban elugrást, kettő ilyen után már a bírónak is feltűnt, aminek elsőre is fel kellett volna, és figyelmeztette a dán kapust). Modrić ezúttal óriási lelkierőt mutatva belőtte, az utolsó körben Subašić ismét védett, Rakitić pedig jött, és hidegvérrel kivégezte a dánok felvillanyozott álmait.

HORVÁTORSZÁG–DÁNIA 1:1 (1:1, 1:1) hosszabbítás után; tizenegyesekkel 3:2 Nyizsnyij Novgorod stadion, vezette: Nestor Pitana (argentin) gólszerzők: Mandžukić (4.) – Jørgensen (1.)sárga lap: Jørgensen (115.)

(_gdeaq = window._gdeaq ||

<>

).push(

<'nc', 'false'>

); (_gdeaq = window._gdeaq ||

<>

).push(

<'hit', 'gemadhu', 'p4Cab7dN9z4V60kehY1esuVDTDNRw0RLHiEI5FNtXe..B7', 'rhnmptstjv', 'hcellhoipgthbzarwmnojzpjlqlo'>

);