ОККУПАЦИЯ
A nagy örömködés, és újévi csodavárás közepette azért idén se feledkezzünk meg arról, hogy 1944-ben - ezekben a napokban - micsoda hatalmas és elkeseredett harcok dúltak Budapesten. Függetlenül attól, hogy német megszállás alatt álltunk, s dacára korábbi szövetséges voltunknak, a közmegítélés szerint a „rossz oldalon” harcoltunk. Annak ellenére, hogy Hitlernek nemcsak az erőddé minősített Budapest, de egész Magyarország csupán járulékos veszteség volt. Hitler tizedes nem szerette Horthy tábornokot, s ez az utálat kölcsönös volt. A birodalmi kancellár ugyanakkor az egész magyarságot a vazallus népek közé sorolta. Hárommal a cigányok, kettővel a zsidók, s eggyel a szlávok elé.
Ez a bizonyos „rossz oldal” ránk nézvést a szovjet megszállás megakadályozása miatt folytatott elkeseredett küzdelem volt. Tehát azzal cselekedtük azt a bizonyos rosszat, hogy a hazánkat védtük. Tudni való, hogy a szovjetek parancsba kapták: a főváros megszállása után semmiféle könyörületet nem mutathatnak a civil lakosság felé. A legfelsőbb helyről kapták az ukázt, hogy a „hitlerista, kollaboráns” magyarságot minden eszközzel megalázzák, megfélemlítsék. A szovjetek ugyanis korcs népnek tartottak minket, akik legfeljebb vazallusok lehetünk majd a megszállás után. (
Ugye, milyen ismerős?)
A szláv dúlás mérlege közel százezer megerőszakolt pesti nő, és több tízezer kényszermunkára hurcolt férfi, nő és gyerek lett. Na és 44 évnyi rémuralom.
A nők (pláne, ha teherbe estek) sosem beszéltek, s nem is beszélhettek az őket ért gyalázatról, mert ha ’45 után említeni merték bárhol is, Állampuszta, Recsk vagy Baracska garantálva volt számukra. A kényszermunkára hurcoltak sokszor csak úgy az utcán sétáltak, amikor is a szoldátok odaléptek hozzájuk, és berángatták őket a vagonok felé menetelő sorba. A rabszolgasorba vitel ellen csak és csakis az NKVD által kiállított pecsétes igazolás mentesített. Hiába na, Sztálinnak írásos engedélye volt erre a fajta munkaerőgyűjtésre. Nem is akárkiktől. Az engedélyt Franklin D. Roosevelt és Winston Churchill írta alá. Joszif Visszarionovics Sztálin tehát Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok engedélyével és jóváhagyásával hurcoltatta el
málenkij robotra
a vétlen polgári lakosokat. Hogy mennyien voltak az elhurcoltak országosan? Pontos számuk ismeretlen. Egyesek 2-300 ezer főre teszik, mások szerint félmilliónál is többet. A legóvatosabb becslések szerint – a hadifogolytáborok magyarjaival együtt – 800 ezer fő is elképzelhető. https://www.youtube.com/watch?v=dLo2MLNxV_s
Okkupácija, azaz megszállás.
Így került be hazánk „felszabadítása” a szovjet tankönyvekbe, és mai napig így olvasható az orosz tankönyvekben is.
Okkupácija, azaz megszállás.
Ez volt a művelet hivatalos neve 1944-ben. Szó nem volt felszabadításról.
***
Az ostrom 1944. október 29-én kezdődött, és 1945. február 13-án ért véget. Berlin 14 napig bírt ellenállni. Bécs 6 napig.
Budapest elfoglalásához 102 nap kellett a Vörös Hadseregnek.
Nem adtuk könnyen, s nem adtuk olcsón magunkat. Igaz, az árát is megfizettük.
Dicsőség a hősöknek!
() VBT ()
