Pesti Srácok

Habzó szájúak

Habzó szájúak
Abban a bizonyos ántivilágban valóban, s igazán kimosta a szülő annak a gyermeknek a száját szappannal, aki káromolta az Istent, vagy valami nagyon csúnyát, obszcént mondott. Hála az égnek, ez a fajta brutális gyermekbántalmazás azóta már a feledés homályába merült. Egyes ellenzékiek megnyilvánulásai miatt azonban újra és újra eljátszadozik az ember a gondolattal, hogy néha nem ártana alkalmazni.

Azt hittük, hogy nem lehet lejjebb. Mindig azt hittük. Legutóbb akkor, amikor az O1G soha nem látott ellenzéki protest divattá válva meghódította a belpesti értelmetlenségieket, s vidéki megtévesztettjeiket. Most azonban az ocsmányság csúcsra járatódott. Legalábbis pillanatnyilag. Mert ezek után bármikor bármi előfordulhat, s az obszcenitás határának úgy tűnik, végképp eltűnt a morális küszöbe, ezzel is akadálymentesítve a trágárság összes megnyilvánulási formáját. Homoszexuális tüntetők egy csoportja – válaszul Kövér László kijelentéseire – a következő feliratú táblával tüntettek az Országház előtti Kossuth téren:

„bajszos gecik helyett

gecis bajszokat

PestiSracok facebook image

A PARLAMENTBE,

s jobb lenne a világ”

***

És most egy pillanatra csendesedjünk el, s próbáljunk elvonatkoztatni. Úgy, hogy még csak meg se említsük a Kövér László szerda esti, zuglói lakossági fórumán elhangzottakat. Különös tekintettel arra, hogy ezeket egyelőre csak az ellenzék által kivonatolva tehetnénk. Ők azonban eljutottak arra a szintre, hogy már írásjelekben is képesek hazudni.

Ne tekintsük tehát ezt az akciót egyfajta reakciónak. Nézzük önmagában, különálló történésként azt, ami valójában történt!

Tették pediglen e kijelentésüket úgy, hogy az utca népének lehetősége sem volt arra jártukban egy alkalmazásra kattintani, miszerint elmúltak már 18 évesek. Bizony, ezt a táblát öregek, fiatalok, gyerekek, férfiak és nők, családok, turistacsoportok is látták. Ha akarták, ha nem. Egyike vagyok azoknak, akik a homoszexualitást nem betegségnek, hanem állapotnak fogadják el. És egyike vagyok azoknak is, akik barátaikat nem azon a szűrőn átengedve válogatják meg, hogy vajon heteroszexuálisak-e, avagy sem. S még csak prűdnek sem mondanám magamat.

De még egy heteroszexuálisnak sem nézném el azt, hogy nyilvános helyen a saját nemiségével, vagy annak különböző vonzataival protestáljon.

Abba a hibába sem esem bele, hogy

„normális homoszexuálisokról”

beszéljek, hiszen egyáltalán nem ismerem ennek a közösségnek a megnyilvánulási formáit. Nem tartozom ugyanis közéjük. A többségi társadalom tagja vagyok. S nekem magamnak is számos szabályt betartva kell beilleszkednem az elfogadott normák rendszerébe. Ugyanakkor elfogadom és vallom, hogy a kisebbségi társadalom tagjai is a társadalom tagjai. A törvény előtt egyenlő tagjai. S meg is illeti őket törekvéseik tekintetében a társadalmi vitának a joga. Még akkor is, ha én magam nem tartom helyesnek az azonos neműek gyermekvállalását. És mégis... joguk van kifejteni az érveiket, nekem pedig ezáltal lehetőségem adódik több szempontból is megvizsgálni eredeti álláspontomat.

Csakhogy a normális társadalmi vitához normális vélemények, normális érvek szükségeltetnek!

Az viszont, hogy egy ilyen fokú mocskos undormányt behozzunk a közbeszédbe, teljességgel elfogadhatatlan! Függetlenül attól, hogy Kövér László vagy mások mit mondtak.

***

Két dolog azonban biztos:

  • Ha egy, a homoszexuálisokkal szimpatizáló, s velük együtt tüntető heteroszexuális, családos ember tartana fel fényes nappal Magyarország fővárosában egy ilyen feliratú táblát, azonnal szólnék a gyermekvédelemnek.
  • Ha a későbbiekben lehetőség adódna az azonos neműek gyermekvállalásához Magyarországon, az ilyesfajta táblák feltartóinak sosem adnám meg ezt a jogot.

Ugyanis helytelen az a vélekedés, miszerint normális homoszexuális ilyet nem tesz. A kijelentés helyesen így hangzik: normális ember ilyet nem tesz. Nemi irányultságtól függetlenül.

() VBT ()

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)