Egy tányér kampányleves

Elképzelhető, hogy jelen megállapításom, miszerint semmi rosszat nem látok az ajánlószelvények gyűjtése közbeni kisebb ajándékok adásában, egyeseknél átüti az ingerküszöböt, avagy duplájára növeli a mindenkinél meglévő populista máz vastagságát. De ne legyünk álságosak. Ezt a fajta szolgáltatást mindenhol megtaláljuk. Épp ezért felesleges bárki fejére olvasni.

Tekintve, hogy egyetlen szavazópolgár több pártból akár több jelöltet is ajánlhat (jelöltenként egyszer), az a fajta ellenzéki vagy éppen kormánypárti szimpatizáns vélekedés, miszerint ez vagy az a párt szavazatokat vásárol magának, nem helytálló. Már csak azért sem, mert az ajánlás nem szavazat, csupán jogosulttá teszi a választáson való megmérettetést, tehát jelöltté teszi a jelentkezőt. Nézzük, mi történik ilyenkor! Az egyszerű (vagy bonyolult) polgár sétál az utcán, fejében nyárvégi gondolatokkal, homlokán gyöngyöző verítékkel. Egyszer csak meglát egy standot, ahol a már amúgy is kedvenc pártja gyűjti az aláírásokat. Aláírja, majd mielőtt távozna, az aktivisták a kezébe nyomnak egy üveg ásványvizet. Mi ebben a rossz? S ha netán egy tányér levest fogad el, abban mi az ördögtől elvetett?

Na, de ha pénz kínálnak?

Természetesen más a leányzó fekvése abban az esetben, ha egy pártról azt híresztelik el, hogy anyagi ellenszolgáltatásért vár ajánlásokat, s majd a későbbiekben szavazatokat. Ilyenkor jön elő a palackból a „megvásárolt emberek” nevű bajkeverő szellem.

Nézzünk egy konkrét példát!

A kormány intézkedésének értelmében szeptember 30-áig minden magyar nyugdíjas 9 ezer forintos rezsitámogatást kap. Ezenfelül – hála a gazdasági növekedésnek - a közfoglalkoztatottak is kapnak nettó 54 ezer forint pluszjuttatást. Emellett nyugdíjprémium és nyugdíjkiegészítés is jár majd az érintetteknek, afféle állami osztalékként. Vajon a fenti intézkedés az ajánlások és a szavazatok megvásárlását jelenti?

Három okból sem!

Az egyik ok, hogy gazdasági növekedés esetén minden évben sor kerül ezekre a kifizetésekre, akkor is, ha épp nem kampányév van. Tehát 2020-ban ugyanúgy lesz osztalék, természetesen a gazdasági növekedés mértékével arányosan. A másik ok - ami talán azokat is meggyőzi, akiket az első nem -, hogy szeptember 30-ával nem zárul le a kampány, lévén, hogy a választás napját Áder János köztársasági elnök úr október 13-ára tűzte ki. A magyarországi választások semmiben nem különböznek korunk más országbeli választásaitól. Márpedig a fejlett demokratikus országokban mindenütt úgynevezett finiskampányok zajlanak. A nagy választási bombák (akár ígéretek, akár botrányok) az utolsó héten kerülnek ledobásra. A köztes 13 nap ezért bőségesen elegendő arra, hogy a választópolgárok jelentős része egész egyszerűen elfelejtse ezeket a korábbi juttatásokat. Végezetül a harmadik ok, amiért a fenti intézkedés nem valamiféle kampánytrükk, talán a legkézenfekvőbb. A támogatást és a plusszjuttatást azok a nyugdíjasok és közfoglalkoztatottak is megkapják, akik esetenként O1G matricával a szívük felett járnak, szabadidejükben Orbán Viktort ábrázoló óriásplakátokra rajzolnak kefebajszot, vagy kisunokáikkal a Pride büszke vonulói közé tartoznak. Egyszóval ezek a támogatási formák nem pártpreferencia szerint, hanem alanyi jogon lesznek kiutalva.

Na, de akkor ez nem a kormánypártokat népszerűsítő akció?

Hát hogy a viharba ne lenne az?

De ha egyszer a kormány elérte a gazdasági stabilitás olyan fokát, hogy osztalékot fizethet, abban mi a kivetni való? Hiszen ez maga a kormány népszerűsítése. Amivel természetesen mindannyian jól járunk. Arról nem is beszélve, hogy mindenki azzal kampányol, amije van. Az ellenzék azzal, hogy O1G, és diktatúra, és nácizmus és fasizmus. A kormány pedig azzal, hogy a gazdasági reformok működnek, a családtámogatási rendszer működik, a hiteleinket visszafizettük, az uniós forrásokat (még Merkel szerint is) jól használjuk fel, és tudunk osztalékot fizetni.

***

() VBT ()