10 éve nincs köztünk Bujtor István

Ma tíz éve, hogy elment. S olyan sok esetben mondjuk, hogy „pótolhatatlan űrt hagyva maga után”, ám az ő esetében ez nem csupán frázis, hanem maga a valóság. Bár karrierje delén meglehetősen beleragadt a „magyar Piedone” figurájába, azért Ötvös Csöpi szerepformálásában is megvillantotta tehetségét. Hiába, na. Ahogyan testvérei, Frenreisz Károly és Latinovits Zoltán, úgy ő is színpadra termett.

Később persze sokaktól hallottam, hogy a megszámlálhatatlanul sok filmben, tévéjátékban és sorozatban szereplő Bujtor nevéhez milyen parádés szerepalakítások fűződnek. Hogy

A vágy villamosában

, a

Kakukkfészekben,

vagy az

Egerek és emberekben

mennyire előtűnt korszakos zsenije. Nekünk azonban a képernyőről megismert Sándor Mátyás, A dunai hajós Ivan Strigája, és legfőképpen Ötvös Csöpi nyomozó volt. Máig nem felejtem, hogy a kis, poros, cigifüstös (GYEREKEK! NE DOHÁNYOZZATOK!) falusi moziban, a másfél órás Piedone filmek szünetében (igen, akkoriban szünettel mentek a filmek) arról vitatkoztunk, hogy egy Piedone – Ötvös Csöpi párharcból ki kerülne ki győztesen. Végül mindig ugyanarra jutottunk: döntetlen lenne. Viszont ők, ketten mindenkit megvernének. Mindenkit IS! Beleértve az akkoriban még teljesen nimbusztalan Chuck Norrist. Na, és persze vártuk a közös filmet. A Bujtor István és Bud Spencer főszereplésével készülő monstre magyar-olasz alkotást. Ami persze sosem készült el, mert tervbe se volt véve, csak a pletyka szárnyán kelt életre a „hír”. Ugyanabban az időben, amikor azt is csiripelték a jólértesült verebek, hogy Korda György Amerikában feldarabolta Balázs Klárit, majd bőröndökben csempészte be a darabokat az országba. Utóbbi álhírről azóta kiderült, hogy a vicces kedvű Nádas György terjesztette, s egy ország volt hangos tőle. Ki tudja, lehet, hogy a Piedonés, Ötvös Csöpis mozit is ő kezdte beharangozni.

***

Aztán… aztán történt valami. Az amúgy briliáns hangú Kránitz Lajos vette át a Bud Spencer szinkronokat. S akármennyire zseniális volt benne, én bizony onnantól kezdve bojkottáltam a filmeket. Ahogyan – bevallom - a Csöpi filmek utolsó darabjait is, amikben már nyoma sem volt a gulyáskapitalista feelingnek. A videóra forgatott, rosszul fényelt mozik amolyan fércmunkáknak tűntek az elődökhöz képest. Ám ez afféle korszellem volt. Akkoriban, a VHS és a digitális trükkök megjelenésével mindenki ilyen borzadalmakat gyártott.

***

Egy Kern Andrással készült rádióinterjúban hallottam, ahogy Kern később mesélte: Bujtor állandóan az Ötvös Csöpi filmek záró epizódjának leforgatásával nyaggatta őt. Nyilvánvalóan a forgatásra csak nyáron kerülhetett sor. De hogy melyik nyáron? Na, ez volt a nagy kérdés, és ez volt az, amit Kern mindig elodázott. Egészen addig, amíg Bujtor azt nem mondta neki:

„Nincs már sok nyár.”

Ez a fajta életbölcselet, ez a látszólag fatalistának tűnő, valójában azonban realista módon életigenlő üzenet jellemezte Bujtort, aki még a legpopulárisabb szerepalakításba is bele tudta vinni a mélységet, a koloratúrát, a jellemet. Ahogyan a legegyszerűbb mondatba is a filozófiát.

***

2009. augusztusának utolsó napjával valóban véget ért Bujtor István utolsó nyara. Szeptember 25-én - pontosan ma tíz éve - hagyott itt minket, s vétetett fel az Égi Társulatba.

Halálával pótolhatatlan űrt hagyva maga után.

() VBT ()