Szülőautomaták
Baba. Forrás: Facebook.com
Ha annyi forintom lenne, ahányszor az ellenzék le merte írni a kormány családvédelmi akciótervéről, hogy „szülőautomatákat csinál” a magyar nőkből, már rég milliárdos lennék. Mindeközben drága kormányköpködőink kétségbeesetten igyekeznek naprakészen másolni a nyugati magaskultúrát. Aminek kvintesszenciáját egyetlen képbe sűrítve közölte le nemrég a Regina Magazine…
Az irodalomórák verselemzése mellett (v.ö. mire gondolt a költő?) már csak a művészettörténet óra műelemzései az izgalmasabbak. Avagy mit akart közölni a művész az alkotásával? Nyilván az adott kor társadalmi elvárásainak megfelelően a maga gondolatait. S amíg a 19. század végéig ennek kifejeződése jobbára festményekben, szobrokban, épületekben jelent meg, a 20. századra megerősödött, a 21. században pedig valóságos önjáró gólemmé deformálódott fotóművészetben vált a mindennapjaink részévé. Mint például a fenti kép is, aminek mondanivalója annyira többrétegű, mint Shrek hagymája.
No, lássuk, mit akart mondani a művész?
A várandósságában meglehetősen előrehaladott állapotú hölgy egy trónszéken ül, arcán angyali mosollyal, ami érthető is, hiszen gyermeket vár. Ledér ruházata is rendjén való, hiszen pontosan ebbéli állapotát hivatott kihangsúlyozni. E tekintetben nem különbözik a híres Demi Moore fotótól, ahol a színésznő a Vanity Fair magazin 1991. augusztusi számának címlapján egy szál semmiben pózolt. Művészien és szemet gyönyörködtetően.
***
S itt ugrik a majom a vízbe! Merthogy Demi a saját gyermekével volt várandós. Míg a trónon ülő hölgy nem igazán. Ugyanis a képen a trón két oldalán egy-egy szmokingos férfi áll, akik kezükkel a várandós hölgy hasát fogják, miközben csókot váltanak. A szituáció egyértelmű: ők ketten férj és férj, a nő pedig nekik szüli a gyermeket. Értik, ugye? A rettentő PC földjén, ebben a "szép és lírai pillanatban" két férfi valóban és igazán szülőautomatává aljasít egy nőt, sárba tiporva ezzel az anyaságot, mint a női princípium legelső megtestesítőjét. S hangsúlyozva ezzel azt a „tényt”, miszerint férjnek és férjnek is joga van a gyermekvállaláshoz, ha kell, béranya útján. Akár úgy is, hogy megkérik valamelyikük lánytestvérét, nőrokonát, etc.
A lényeg ugyanaz: ez az „anya” egyáltalán nem anya. Hanem csupán egy tartály, amiben születése pillanatáig az az emberi lény tartózkodik, akire a két férfi közösen igényt tart, sőt jogot formál.
Mindezt pedig a tradicionális attribútumok megcsúfolásával: a nő széthajtott fehér pongyolája a menyasszonyi viseletet, míg a férfiak szmokingja a vőlegény ruházatát van hivatott szimbolizálni. Tehát a klasszikus formát.
(Ha nagyon belemagyarázós akarnék lenni, akár még azt is leírhatnám, hogy miközben a nő kezei a trón fenevad mintás karfáin pihennek, addig a nő és a férfiak kezei pontosan egy lefelé fordított kereszt alakját formázzák. Na, de ez már meglehetősen vad elképzelés lenne, amit inkább meg sem említek. Mert ha megtenném, azt is le kellene írnom, hogy a kompozíció az Isten-jel háromszöget adja ki, ők hárman pedig egyfajta Szentháromság-blaszfémiát alkotnak.)
***
Az ilyesfajta szülőautomaták ma már nem mennek ritkaságszámba nyugaton. Sőt! Amíg régen komoly pénzeket kellett fizetni egy béranyáért, és voltak országok, ahol mindez féllegális, vagy egyenesen illegális volt, manapság az LMBTQ lobbi hatására teljesen elfogadott, mi több dicsérendő vállalás. S a polkorrekt, környezettudatos, zöld, felvilágosult (blábláblá blábláblá) nők szinte már sorban állnak, hogy homoszexuális férfipároknak szüljenek. Valamelyikül spermájából. S ha azt gondolnánk, hogy a leszbikus pároknak jóval könnyebb a helyzetük, hiszen ők csak bemennek egy spermabankba, és hupszilé, akár a pár mindkét tagja is megfoganhat, ráadásul, ha úgy tartja úri kedvük, két donortól, akkor óriásit tévedünk! Mert bár ilyen is van, de egyre gyakoribb azon leszbikusok száma, akik szintén béranyával hordatják ki „gyermeküket”. Igaz, ők saját petesejtből dolgoznak, na de akkor is. Hogy miért? Mert azt mondják, hogy a testük (wait for it!) nem egy szülőgép! Épp ezért akarnak szülés nélkül gyereket. Ami hasonlatossá teszi őket a honi ellenzékhez, akik teljesítmény nélkül akarnak választásokat nyerni. (v.ö. „Vesztes csapaton ne változtass!”)
***
Egy hete sincs, hogy a svéd horrorgyermek Greta Thunberg tengerentúli haknija következtében egy rakat kanadai diáklány jelentette ki, hogy ők bizony soha a büdös életbe nem fognak gyereket szülni! Hát nehogy már az a sok babafing még széjjelebb repessze az ózonpajzsot! Vagy a megannyi szaros pelenka az óceánban rátapadjon a teknősök fejére, amitől aztán megolvadnak a jégsapkák! Ám aki azt hinné, hogy az ördög most jókat röhög a józanész felett aratott győzelmén, az nagyot fog csalódni. A normalitás mindig legyőzi az abnormalitást. Ezt pedig tessék jól érteni. Az abnormális ebben az értelemben nem a deviáns szinonimája. Mert abnormális volt Mozart is, aki négyévesen már komponált. Itt egészen egyszerűen arról van szó, hogy a kollektív tudat mindig, minden tekintetben normakövető. Ez esetben a fő cél az emberiség fennmaradása, mégpedig a lehető legegyszerűbb módon. Ami csakis a normális férfi-nő kapcsolat által garantált.
***
Ami tehát ma épp divat, az holnap már vagy senkit nem fog érdekelni, vagy egyenesen üldözendő lesz. Mint a zokni szandállal, vagy a Bundesliga frizura.
() VBT ()
Kiemelt kép: Regina Magazine
