Vírusok és halálmadarak
Bezzeg az éhség… bezzeg a rák… bezzeg a bezzeg! Mert azt „mind tudjuk”, hogy vagy nincs is járvány (senki se látta még a vírust az utcán), vagy ha van is, akkor se veszélyes (legalábbis nem veszélyesebb, mint friss marhavéres kézzel cápát simogatni). Muszáj, hogy valamelyik igaz legyen, mert az összes intimfodrász és kutyakozmetikus ezt mondja.
***
Van ám a koronavírusnak egy igen kiváló ellenszere, mégpedig a projektálás. Igaz, magát a kórokozót nem pusztítja el, de használójánál legalább eléri, hogy okosabbnak tűnjön. Mi pedig lelkesen bólogatunk. Mert mi aztán nem dőlünk be a világhisztinek! Minket nem lehet megvezetni! Mi jöttünk rá az ezüst-kolloidra, a Kalergi tervre, meg a halálos védőoltásokra, sőt még a laposföldre is! És jönnek a statisztikai adatok. Hogy például éhínség következtében sokkal többen halnak meg, mint koronavírusban, vagy annak szövődményeiben. Ami igaz. S ugyanez igaz a rákra, a cukorbetegségre, de még az egyszerű, kutyaközönséges náthára is.
De vajon mennyire igaz?
Nos, csak annyira, mint amennyire az emberek a cápától, az oroszlántól, vagy a mérgeskígyótól félnek. Akár még itt, Magyarországon is, ahol ezek az állatok csak zárt és ellenőrzött körülmények között fordulnak elő. S hogy melyik az az állat, amelyik a legtöbb embert ölte meg a Földön?
A maláriaszúnyog.
Persze nekünk, magyaroknak ettől se kell aggódni, legalábbis egyelőre, mert pár éve még az ázsiai márványpoloska miatt se aggódtunk. De gondoljunk csak bele, hogyan alakulna a világ sora, ha ennek a picinyke vérszívó rovarnak a szaporodását valamiképp meggátoljuk, uram bocsá' elkezdünk azon töprengeni, hogy nem kéne-e végleg kitörölni a maláriát a betegségek sorából? Akkor bizony ez az állat nem ölne meg 1-3 millió embert. Évente! Csakhogy nem vagyunk rá képesek. Hiszen annyi minden másra kell a pénz: fegyverekre, gyorskajákra, tervezetten elavuló "tartós" cikkekre, s más hasonlókra. Mert amúgy szellemi és anyagi kapacitásunk bőven elegendő lenne arra, hogy mostanra legalább az alapvető kórok felett diadalmaskodjunk. Ehelyett marad az életelixír, a mindent legyőző medicina:
maradj otthon
. Hát egye fene, otthon maradunk, mert mást nem tehetünk. Ám ha ez a mostani kataklizma sem lesz elegendő arra, hogy szemeket nyisson, s valós célokat jelöljön meg az emberiség számára, akkor kezdhetjük megvásárolni sírhelyeinket a dinoszauruszokéi mellett.
***
Visszatérve a koronavírusra: bár más betegségekben jóval többen halnak meg világszerte, mégis két okunk van arra, hogy mindent pontosan úgy tegyünk, ahogyan tesszük:
- Az első, s talán legnyomósabb ok, hogy amennyiben kezdeti szakaszában nem előzzük meg a fertőzés terjedését, egyszóval amíg „csak” százezrek halnak meg, akkor hamarosan a spanyolnáthához hasonló pusztító kórral találjuk szembe magunkat, s a milliós elhalálozásokkor majd „örülhetünk”, hogy hát íme, a covid végre megelőzte az éhínséget, a rákot, a cukorbetegséget, sőt még a fogszuvasodást is. - A másik ok majdnem ugyanennyire fontos. Azok, akik most meghaltak, máskülönben nem haltak volna még meg. Lehet, hogy csak néhány hónapig, vagy évig éltek volna, de nem ma, nem most távoztak volna az élők sorából. S amennyire fontos minden emberélet, ugyanannyira fontos minden élve eltöltött nap is.
***
Most pedig – akár a második pont okán - gondoljunk bele abba, hogy az itt felsorolt hírességek mit és mennyit tudtak volna hozzátenni életünkhöz, ha nem ragadja el őket a spanyolnátha képében érkező hirtelen halál:
Ady Endre - élt 41 évet Kafka Margit - élt 38 évet (12 éves fia is a kórban hunyt el) IV. Károly – élt 34 évet Edmond Rostand – élt 50 évet Guillaume Apollinaire – élt 38 évet Egon Schiele – élt 28 évet (felesége és modellje is elhunyt a kórban) Max Weber – élt 56 évet Gustav Klimt – élt 55 évet
E nevek olvasatán teljesen felesleges azt ecsetelni, mennyivel lett szegényebb halálukkal a világ. A Muszeion, azaz az alexandriai könyvtár a Krisztus utáni harmadik évszázadban pusztult el végleg, valószínűleg Diocletianus császár uralkodásának idején. Mondják, hogy az ott felhalmozott tudásanyag megsemmisülése többszáz évvel vetette vissza az emberiség fejlődését. Megjósolni sem tudjuk, hogy ezeknek a hírességeknek a halála hogyan befolyásolta kollektív tudatunk fejlődésének alakulását.
***
Ellenpontozásként következzenek néhányan, akik túlélék a múlt század világjárványát, s szakterületükön olyan maradandót alkottak, ami örökre beírta nevüket az emberiség történelmébe:
Walt Disney - 17 évesen élte túl (még 48 évig élt)
Greta Garbo - 14 évesen élte túl (még 70 évig élt)
Georgia O’Keeffe - 32 évesen élte túl - (még 66 évig élt)
Szilárd Leó – 20 évesen élte túl (még 46 évig élt)
Edvard Munch – 55 évesen élte túl (még 25 évig élt)
H.G. Wells – 53 évesen élte túl (még 26 évig élt)
***
Már eddig is sokan (
túl sokan
) haltak meg a koronavírus-fertőzésben, vagy annak szövődményeiben. Most kéne nekünk, embereknek egységet mutatni, nem pedig politikai vagy üzleti haszonszerzésre használni a világjárványt. S amikor azt mondom, hogy most, akkor úgy értem, hogy azonnal. Ebben a szempillantásban. Mert ha most nem tanulunk és nem fejlődünk, akkor a következő sorscsapás ugyanennyire váratlanul és felkészületlenül fog érni minket. Mert lesz következő, ez egészen biztos. Nem árt tehát, ha szépen, lassan, apránként elkezdjük belekódolni génjeinkbe a veszélyhelyzeti protokoll idején szükséges teendőket. Egyszóval ideje, hogy visszatérjünk régi, túlélő énünkhöz.
() VBT ()
Kiemelt kép: PIM
