Denevér a redőnytokban

Koronavírus, tavaszi fáradtság, gazdasági válság, ősznek kinéző nyár… Mi jöhet még? Természetesen a denevér a redőnytokban. S még csak véletlenül se az a Robert Pattinson alakú kistérségi szívtipró, hanem az a közönséges, vuhani pörköltnek való. Na, de mindenre van megoldás. Erre speciel az, hogy békén hagyjuk őket.
***
Tavasz közepétől nyár végéig gyakran fordul elő a panellakókkal, hogy esténként erkélyeikre kiülve Gotham Cityben érezhetik magukat. Talán nincs is olyan társasházi lakó, aki ne szembesült volna még azzal, hogy ilyenkor valósággal el kell hajolnia a repkedő emlősök elől. S talán olyan sem akad, aki ne hallott volna számos legendát ezeknek a picinyke lényeknek a "szörnyűséges tetteiről". Például, hogy amennyiben nyitva hagyjuk az ablakot, éjszaka belopóznak, és kiszívják a vérünket. Illetve, hogy néha direkt fejre céloznak, és valósággal élvezik, hogy belegabalyodnak a hajba, s mivel minél hosszabb, annál jobb, főleg a női hajba (
elnézést a kirekesztésért a rockerektől

). Az is „köztudott”, hogy a denevér veszettséget terjeszt. Na, meg hát ki tudja, tán koronavírust is...
„Lószart, mama!”
– mondaná mindezekre Gyurcsány Ferenc, ha értene a denevérekhez (
vagy bármi máshoz, kivéve a Balaton-felvidék borászatát és szőlészetét, mely tárgyban írt szakdolgozata most már csak előkerül valamikor)
.
Merthogy a hazánkban előforduló denevérek:- nem terjesztik jobban a veszettséget, mint a közönséges házimacska- nem repülnek direkt fejre- nem terjesztik a koronavírust- nem emberi, vagy másmilyen vérrel, hanem rovarokkal táplálkoznak
***
De akkor mi a frászkarikát repkednek az erkélyeink körül? S főleg miért akkor, amikor mi kint vagyunk?
Nos, egyrészt nemcsak akkor repkednek ott, amikor mi kint vagyunk, hanem –
wait for it
– akkor is, amikor nem vagyunk ott. Csakhogy amikor nem vagyunk kint –
wait for it
– olyankor nem látjuk, hogy ott repkednek. A helyes válasz a miértre természetesen az, hogy amikor a nappaliban ég a villany, s ennek fénye kiszűródik ajtón, ablakon, az odavonzza a rovarokat, valóságos svédasztalt teremtve ezzel a bőregereknek. Azonban nem csupán ez lehet az oka a hozzánk közeli röppályájuknak. Hanem az is, hogy szeretnének a vackukra vonulni. S e vackok bizony a panelrések mellett a mi redőnytokjaink, valamint ablakréseink. Legyünk erősek, s próbáljuk megemészteni a most kövezkező információt: a denevér 2-2,5 centis résen már bemászik, elmászik, felmászik, megmászik, megtapad, rátapad, odatapad. Testét rendkívül kicsire össze tudja préselni ugyanis. A redőnytokokat kifejezetten szereti. S ha azt hinnénk, hogy ez valóságos borzalom, akkor nagyobbat nem is tévedhetnénk. A denevéres redőnytok ugyanis garantáltan nem poloskás vagy darazsas. S ha időnként hallatszik is a forgolódó állatkák mocorgása, kaparászása, ez a kis zaj elhanyagolható ahhoz képest, amennyi hasznot hoznak nekünk: bődületesen sok szúnyogot, legyet, cserebogarat, poloskát, miegymást képesek egyetlen nap alatt elfogyasztani, s ennek kézzelfogható bizonyítékát ablakpárkányainkra elhelyezett ürülékhalmaikkal is bizonyítják.
***
Hogy mi a teendőnk, ha denevérek költöznek a redőnytokba?
SEMMI!
(Illetve talán annyi, hogy az ürüléküket felsöprögetjük reggelente.)
Ezek az ártatlan teremtmények nem bántanak, sőt kifejezetten félnek az embertől, ellenben hasznosak.
Magyarországon pedig minden előforduló fajuk védelem alatt áll.
S itt kell eloszlatnom még egy óriási tévhitet: a fokhagyma nem riasztja el őket a rejtekhelyükről.
Amennyiben viszont mégis úgy gondoljuk, hogy tele van vele a tokunk, és annyira hiányzik ez nekünk, mint egy Belmondo koncert Akasztón, semmiképp se mi oldjuk meg a kiköltöztetést! A legjobb, ha a helyi polgármesteri hivatalban bejelentjük a problémát, s ők ki fogják küldeni a megfelelő szakembert, aki majd szakszerűen kiszedi, s más helyre viszi az állatokat.
***
***
Az ember – főleg a városi ember – elszokott a vadállatoktól. Idegenkedik azoktól is, amelyekkel természetes élőhelyükön találkozik, de főleg azokat nem szíveli, amelyek területére ólálkodnak, netán jól is érzik ott magukat. S ha ez azt jelenti, hogy a körúton vaddisznócsorda halad végig, vagy a főtér szökőkútjából szarvasbika iszik, akkor ez az idegenkedés jogos, mi több, indokolt.
Azonban sólymainkkal és ölyveinkkel, menyétjeinkkel és görényeinkkel, sünjeinkkel és baglyainkkal, na meg denevéreinkkel próbáljunk meg a lehető legjobb szomszédságban élni!
() VBT ()
Kiemelt kép: irtó aranyos fotó valahonnan a netről