Rabszolgatartó államok napjainkban

Hogy mitől lett gazdag Belgium, Nagy Britannia, vagy éppen Franciaország, azt mind tudjuk. Miközben nyersanyagaikat kizsarolták, gyarmatállamaikban állati kegyetlenséggel bántak az őslakosokkal, nem ritkán halálra dolgoztatva őket, valódi rabszolgasorban tartva százmilliókat. A BLM nevű pandémia idején sem árt megvizsgálni, hogy jelenleg hol, milyen formái fordulhatnak elő a rabszolgaságnak.

***

Mi a rabszolgaság?

A rabszolgaság olyan állapot, amelyben az illető személynek egyszerűen nincsenek emberi jogai. Gazdája kényétől, kedvétől függ az, hogy hogyan él, s hogy egyálalán élhet-e. A rabszolgatartó államokban a rabszolgatartó nem a törvény felett áll, hanem a törvényeket fogalmazzák meg úgy, hogy lehetőséget adjon az emberi kizsákmányolás legrútabb formájára. Viszont több olyan formája is van az intézményesített rabszolgaságnak, ami a fekete gazdaság egyes formáiban elfogadott és megtűrt, ilyen például a prostitúció. Ugyanennyire elfogadott a bólogató, álszent üzleti elit számára a gyermekmunka is. Például a zömében feketék és félvérek által lakott Haitin, de olyannyira, hogy a papíron elnöki köztársasági államban még külön szavuk is van a gyerekek dolgoztatására; ez a restavek, ami a francia „rester avec”, azaz „valakivel ott maradni” kifejezésből született. Ugye, emlékszünk még, amikor a 2010-es haiti földrengés áldozatainak megsegítésére összefogott a Föld majd minden nemzete? Nos, segítségünkkel egy olyan közösség életben tartásához nyújtottunk segédkezet, amelyben jelenleg mintegy 300 ezer gyermeket dolgoztatnak napi 14 órán keresztül, a maradék időben pedig szexuálisan molesztálják őket.

A sokat számító fekete élet

A rabszolgatartás iskolapéldája máskülönben az Északnyugat-Afrikában található, majdnem 100%-ban muszlim feketék által lakott Mauritánia, amelyik köztársaságként a haiti államformánál még demokratikusabbnak hirdeti magát. Ehhez képest az Afrikai Unió által néhány éve hivatalosan a rabszolgatartás felszámolására felszólított országban ma is dívik az emberkereskedelem. Hivatalosan egyébiránt ez volt a Föld utolsó rabszolgatartó állama, egészen 1981-ig, amikor papíron megtörténtek a látszat-intézkedések, valójában azonban semmi sem változott. Persze a törvény szerint 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az a mauritániai, akit rabszolgatartáson kaptak. Csakhogy a tárgyalás végéig nem vehető őrizetbe. A bevett gyakorlat szerint ilyenkor a szabadon védekező vádlott egész egyszerűen lemészárolja a tanúkat. A szintén köztársaságnak csúfolt észak-afrikai Líbiában szinte minden városban van rabszolgapiac, ahol úgy licitálnak az áruba bocsátott férfiakra, nőkre és gyerekekre, mintha azok vágómarhák vagy igáslovak lennének. Biztos véletlen, de ebben az országban is többségi társadalmat alkotnak a muszlim feketék. S ha már vallási félreértelmezés, az egyes propagandisták szerint elpusztított, valójában azonban csak Csipkerózsika álmát alvó Iszlám Államban sem jobb a helyzet. Az ISIS és/vagy fiókszervezetei által máig ellenőrzött területeken a nők szexuális kizsákmányolása, a gyermekdolgoztatás, vagy a nem muszlim hitűek rabszolgasorba döntése napjainkban is dívik. A nők állati sorban tartása persze a többi radikális iszlám vezetésű országban is mindennapos. Visszatérve a fekete életekre, ne feledkezzünk meg a két Kongóról sem. Ez azért is fontos, mert nem szeretnék iszlamofóbnak tűnni. A Kongói Demokratikus Köztársaság, illetve a Kongói Köztársaság fekete lakosai ugyanis többségükben keresztények. Ehhez képest meglehetősen kedvelik a kisebbségi népcsoportok kiirtását, arany- és wolframbányáikban pedig igen szűkek a tárnák, ezért nem szabad őket hibáztatni azért, mert több tízezer 7 év alatti kisgyerek dolgozik bennük. 14-15 órás munkaidőben. Hétfőtől vasárnapig, vasárnaptól hétfőig. Végezetül (de tényleg csak azért, hogy ne játsszak feleslegesen olvasóim türelmével) emlékezzünk meg a szintén színfekete Ugandáról, ahol évente mintegy 30 ezer gyereket rabolnak el családjaiktól, hogy az apróságokból gyermekkatonákat faragjanak.

Mit akar a BLM?

A mai modern BLM harcosok tudása igencsak szelektív, s itt nem csupán a történelmi ismeretek részleges vagy teljes hiányára gondolok, hanem a fenti, meglehetősen rövidke és egyáltalán nem teljes geopolitikai kép ismeretének hiányára is. A BLM harcosok bizonyára azt sem tudják, hogy fekete őseiket Afrikában az esetek döntő többségében fekete kereskedők adták el a fehér embernek. Hozzáteszem, hogy akkoriban Afrika minden létező szervezett közössége rabszolgatartó volt. Ez azért némileg árnyalja a szegény, szerencsétlen, ámde büszke és harcos fekete rabszolga képét. S ha már az árnyalatoknál tartunk, meglehetősen kifogásolható attitűd, hogy a MLM, azaz a kevert bőrszínű emberek jogai eleddig senki által nem lettek megemlítve. Pedig igencsak érdekes szituációkba tudna keveredni így az ember. Például fehér létére egy ilyen kevertnek nem is kellene megcsókolni a cipőjét, csak kis távolságból föléje cuppantani. Persze felesleges a logikátlanságban logikát, a káoszban rendet keresnünk. Éppen ezért felesleges feltennünk olyan botor és sehová sem vivő kérdéseket, hogy mit is akar a BLM mozgalom. Merthogy nincs ideológiája, ezért célja sincs. A semmiből indult, és pontosan oda is tart, útja során mérhetetlen pusztítást végezve testekben, lelkekben, épületekben, s mindenben, ami az útjába áll. Leginkább azonban azokat fogja rombolni, akik hozzászegődnek.

***

Sok mindent írhattam volna még ebbe a cikkbe. Például a Nelson Mandela nevű, Nemzetközi Lenin-békedíjas és Nobel-békedíjas tömeggyilkos és b. neje által irányított Dél-afrikai Köztársaságról, ahol hatalomra kerülve a barátságos feketék szisztematikusan irtani kezdték a fehér populációt. Vagy szólhattam volna arról is, hogy amikor a ruandai fekete hutuk botokkal és machetékkel halomra gyilkoltak egymillió ruandai fekete tuszit, akkor az amerikai fekete közösség lófaszt sem tett. Ebben speciel tökéletesen passzolt semmittevésük az ENSZ nevű diplomatahalmazzal, akik ’56-os szabadságharcunk legvéresebb napjaiban a szovjet elvtársakkal pezsgőztek pavilonjaikban, mostanság pedig azt kifogásolják, hogy Trump terrorszervezetté nyilvánítaná az Antifát.

Na, de én már csak azt várom, hogy valakinek végre az eszébe jusson megcsókoltatni Nagy Blankával Fekete Pákó cipőjét. Mert amíg ez meg nem történik, addig sötét, rasszista ország az enyém…

() VBT ()