Színészecskék! Kérdezzétek Bara Margitot, hogy mi a diktatúra!

Miközben a színművészetis hallgatókat uszító semmi kis csepűrágóink - akiknek filmjeire, színielőadásaira évtizedek óta ugyanaz a szűk réteg vesz jegyet – diktatúrásat játszanak, s magukat valamiféle dürrenmatti hős pózában mutogatják, a szemünk előtt mentek tönkre a valódi diktatúrában olyan színészsorsok, mint a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Bara Margité. Mert a mostani hangoskodók a valódi diktátor szavára úgy kussoltak be, mint satnya korcsok, amikor tyúklopáson kapják őket.

***

Hogy ki volt Bara Margit? A Zápor, a Katonazene, a Hideg napok, a Bakaruhában, s számos más magyar film ünnepelt sztárja, akit az 1970 után születettek legfeljebb csak úgy emlegettek, hogy

„az a jó csaj abból a filmből”

, de a nevét már szinte senki sem tudta. Hogy miért? Annak is megvan az oka.

A történet nagyon röviden:

Volt egyszer egy Éttermi és Büfé Vállalat nevű állami cég, s annak volt egy

Onódy Lajos

nevű igazgatója, aki ellen 1964-ben csalás és sikkasztás vádjával nyomozás indult. Mivel annak idején minden jó kommunista csalt és sikkasztott, Onódynak valószínűleg amiatt kellett eltűnnie a képből, amiért a „dekadens nyugati üzleti szemléletet” követve, amolyan szocialista kapitalistaként próbált érvényesülni. Megalapította például a Mézes Mackó hálózatot, valamint elsőként hozta be Magyarországra a grillsütőt, a motel-rendszerű vendéglátást és a zenegépet. Egyszóval vesznie kellett.

*

*

Az ügy során mindenféle pletykák keltek szárnyra; többek között az, hogy az Onódy vezette szórakozóhelyeken vad tivornyák, őrületes orgiák zajlanak, méghozzá a kor ünnepelt sztárjainak közreműködésével. Az orgiák kapcsán egyesek elkezdték emlegetni a legendásan szép Bara Margit nevét is. 1964-et írtunk. Ebben az évben lett Bara Magyarország legkedveltebb színésznője.

*

*

Bizonyítani már sosem lehet, ám erősen valószínűsíthető, hogy akárcsak Onódy esetében, úgy Baránál is egy olyan - egészen tudatos – lejárató kampány lehetett a háttérben, melynek szálai egészen magasra vezettek. Köztudott, hogy az elvtársak, ha megkívántak valamit, akkor addig nem nyugodtak, amíg vágyuk be nem teljesült. Kézigránáttal „halászni” a Balatonban? Nosza! Helikopterről géppisztollyal szarvasra „vadászni” a Bakonyban? Hajrá! Gerincre vágni egy színésznőcskét? Uccu neki! Csak hát a makacs székely Bara Margittal a dolog nem így működött. A pletykát azonban lehetetlenség volt megállítani. Már csak azért is, mert valakik erősen táplálták azt. Ezek a valakik már nem a pártban keresendők, hanem a színészvilágban, ahol Barának számos olyan riválisa akadt, akik sem szépségben, sem tehetségben nem vehették fel vele a versenyt. Bara kiiktatásával azonban előttük is megnyílt az út a hírnév felé. Persze a hatalom kívánalmaival is egybecsengett ez a kisstílűség, hiszen ugyanez a vörös brigád üldözte el nem sokkal korábban Karády Katalint, mondván, hogy sztárallűrökre a kommunista színjátszásban semmi szükség, s pláne nem egy „Horthy-sztár” részéről. Bara Margit 1965-től egyre kisebb szerepeket kapott. Második férjével, a vízilabdázó Gyarmati Dezsővel 1970-től néhány évig Kolumbiában élt, ahol férje szövetségi kapitány volt. Magyarországra visszatérve azonban a szerepajánlatok és egyéb felkérések olyannyira megritkultak, hogy a színésznő 1978-ban végleg visszavonult. Erről az ügyről a médiában egészen a rendszerváltásig egy árva sor nem sok, annyit se volt szabad leírni. Bara Margit nevét ahonnan csak tudták kitörölték, még egynémely filmkópián is eltüntették a stáblistáról.

Bara Margit egész egyszerűen megszűnt létezni. A kádári diktatúra egyszerűen eltüntette.

***

S hogy kik voltak azok a színészkollégák, akik 1964 és 1978 között kiálltak mellette? Hogy kik követelték asztalcsapkodva a visszatérését 1978-tól 1990-ig?

Nos, a többesszám használata teljesen indokolatlan.

Egyetlen EMBER volt ugyanis, aki kiállt mellette, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Szirtes Ádám, aki egy szép napon bement az illetékes kerületi pártbizottságra, lecsapta a párttitkár elé a párttagsági könyvét, aztán szobából-pártból egyszerre lépett ki.

(Nyilván Szirtes Ági bizonyos dolgokat nem örökölt tőle.)

*

*

A többiek?

A többiek, kérem tisztelettel, kussoltak, mint szar a fűben.

Ki ezért, ki azért.

Igen sokan például azért, mert 1945, vagy 1956 után megjárták a poklot. Na, őket nem lehet kárhoztatni hallgatásukért. Szintén nem kövezhetők meg a Tomóceusz Katatiki-lét helyett a gyugyuságot választó megalkuvók, hiszen nem születhet mindenki hős szabadságharcosnak, a családot pedig el kell tartani valamiből. Aztán ott voltak az ostoba töltelékek, a valakiknek a valakijei, akikből később a televízió csinált óriási sztárokat. Csinált sztárokat. S végül ott voltak a lapulók között azok, akik nemcsak lapultak, de egyenesen helyeselték is a történteket, mint például a bátor kommunista Major Tamás. Hogy mit tett a mai tüntetőkkel akkoriban egykorú két lánglelkű főiskolás kisproli, Székely és Zsámbéki, arról nem szól a fáma. Mondjuk, az egészen biztos, hogy a főiskola épületét nem foglalták el autonómiát követelve. Pedig az aztán diktatúra volt a javából! A mosolygó tömeggyilkos Kádár - úgy is, mint ’56 hóhéra, avagy Brezsnyev kutyája - mindent a kezében tartott; tudta és engedélye nélkül semmi nem történhetett Magyarországon. Még az sem, hogy valaki elindít egy országos pletykát. Sőt az különösen nem, ugyanis a suttogó ellenpropagandától sokkalta jobban félt a rendszer, mint a szamizdat iratoktól. Így történhetett aztán, hogy az egykori(?) komcsi

Székely Gábor

a SZOT-székház üléstermében – háta mögött Brezsnyevvel, Kádárral, Gustáv Husákkal, Biszku Bélával, Apró Antallal, Nyers Rezsővel és Todor Zsivkovval – nem azt mondta, hogy ’56 forradalom és szabadságharc volt, valamint ruszkik, haza, hanem arról értekezett, hogy világnézetileg elkötelezett kommunista színházat akar.

*

*

A rendszerváltás után Bara Margit számos díjat és elismerést kapott. Csak a karierjét… azt nem kapta vissza soha. Csak az elrabolt éveit… azt nem kapta vissza soha.

*

*

Bara Margit a kommunista diktatúra áldozataként halt meg 2016-ban, 88 éves korában.

***

Belterjes színészdiktatúránkban, bocsánat, tan(ács)köztársaságunkban az egykori hálózat ügynökei, valamint azok neveltjei ma ugyanilyen pletykákat indítanak meg nap, mint nap. Így lett ócska ripacs a szakma szemében Balázs Péter, Dörner György, Csurka László, Dózsa László, Benkő Péter, Esztergályos Cecília, Gregor Bernadett, Eperjes Károly, Hűvösvölgyi Ildikó, s úgy egyáltalán minden olyan művész, aki jobboldalinak tartja magát. Mint látható, a lista minden szakmaiságot nélkülözve, pusztán politikai indíttatásból született, hiszen az általam felsorolt színészek vitathatatlan tehetségét sub rosa minden szakmabéli elismeri. S hál’ Istennek a nézők is.

Manapság meg? Az apró senkik korában?

Kit érdekel, hogy ki volt Bara Margit, amíg Sárosdi Lilla a magasművészet nevében, nyílt színen, két végén ̶v̶e̶r̶i̶ ̶a̶ ̶f̶a̶s̶z̶t̶ égeti a gyertyát?

Mert az, kérem tisztelettel, úgy van, hogy a kommunista (színész) mindig kiáll magáért, s néha más kommunistákért is, ha az érdeke úgy kívánja. De a vele ellentétesen gondolkodókért és saját hazájáért soha.

() VBT ()