A Bratislavai csata – avagy hogyan építsünk emésztett élelmiszerből erődítményt?

Vajon lehet-e Kossuth Lajos lovasszobrát rágógumival összeragasztott mekis szívószálakból megmintázni? Persze, hogy lehet! És elkészíthető-e Szent István koronázási palástjának másolata teszkós szatyrokból? Naná! Ugyanennyire lehetséges magyarságunk egyik legfontosabb történelmi eseményéről, a Pozsonyi csatáról Barbie Hercegnős változatot eszkábálni Pentium I-es gépen, karantén-elfoglaltságként.

***

Még mielőtt egyáltalán elkezdenék újabb ellenségeket szerezni magamnak, tehát érdemben foglalkozni azzal a borzalommal, amit egyesek nem átallanak animációs filmként aposztrofálni, hadd mondjam el, hogy a Magyarságkutató Intézet munkáját kiemelten fontosnak tartom, s úgy vélem, az intézet a legjobb szakembereket gyűjtötte össze ahhoz a kulcsfontosságú feladathoz, amely eredetünket hivatott vizsgálni.

Csak hát… vannak ugye, a megbízók. S a megbízók megbízóinak a megbízói, akiknél a szakmaiság, a profizmus, a hozzáértés, s úgy egyáltalán a jóízlés már nem követelmény.

Így adódott, hogy tető alá hozták azt a filmet(?), amire sokan oly régóta vártunk. Egy filmet a dicsőséges Pozsonyi csatáról.

Gondolom, százmilliókból.

S hogy mi az oka a zsebben kutakodásnak? Nos, az az ótvar fos, ami kiokádtatott eleink dicsőségét oly módon megszégyenítve, hogy ahhoz már az sem talál megfelelő szavakat, aki csupán az előzetest tekinti meg.

Eleink, mondom, s nem csupán feltétlenül Árpádékra gondolok. Hanem Jankovics Marcellre, Varga Csabára, Nepp Józsefre, Zórád Ernőre, Korcsmáros Pálra, Rofusz Ferencre, Dargay Attilára, s hosszasan sorolhatnám azokat a nagyszerű, világszínvonalon dolgozó animátorokat, akik nemzetközi szinten is öregbítették hazánk hírnevét. Na persze az „elavult, ósdi” fázisrajzban, abban a 2D-s archaizmusban, ami ma már nem menő..

Mondhatnánk persze, hogy már a „menő” szó sem menő, s hogy a generációs szakadékok egyre nagyobbak, aminek következtében, ha valaki az új, modern CGI technikát kívánja használni a közép- vagy idősebb generáció által is fogyasztható módon, annak nem az egyébiránt szintén hányásszagú, 2008-ban elénk lökött Kis Vukkal kell versenyzie, hanem a hollywoodi 3D-s produkciókkal.

Hozzáteszem gyorsan, hogy ezek közül sem a B-kategóriás, 2004-ben leforgatottakkal, mint amilyen például Barbie hercegnő széria. Habár a pozsonyi csatás őrülethez képest a 3D-s Barbie filmek klasszisokkal jobbak, úgy technikai megvalósítás, mint dramaturgia tekintetében.

Mondom ezt úgy, hogy – ahogyan mindenki más – csak az előzetest láttam. Ám, mint köztudott, a filmelőzetesek a legjobb, leginkább heroikus, legérdekfeszítőbb, technikai megoldások terén legprofesszionálisabb részeket tartalmazzák.

***

Íme, a „film” előzetese, amúgy kommentár nélkül:

*

*

Az érdekesebb jelenetekből egy kis fotóösszeállítást is készítettem, hátha a katartikus részek elkerülték a kedves olvasó figyelmét:

*

*

*

***

Amit sajnos szintúgy nem lehet kihagyni ebből a professzionálisan amatőr alkotásból, az a heroikusnak álmodott főcímzene, amit Tóth Gabi és FankaDeli jegyeznek.

(A dal alkotóiról, ahogyan a rajzfilm készítőiről, direkt nem emlékezem meg ebben a cikkben; nekik is jobb, ha minél előbb elfelejtik ezt a borzadályt).

No, van ebben, kérem, minden. Borostyán vaddisznóagyar a fülben, hímzett pruszlik a testen, amolyan ungarische Lady Gaga sztílóban nyomatva. S ez még csak a külcsín. Mert a belbecs igazi … hogy is mondjam? Inkább sehogyan. A legjobb, ha ennek megítélését is Önökre bízom.

*

https://www.youtube.com/watch?v=YoLcWMhpIEM

*

Az egyszerűség kedvéért a klipből is kiválogattam a számomra legérdekesebb mozzanatokat. E részek (két képtől eltekintve) úgyszintén a 3D-animációs böffenetből mutatnak be epikus részeket.

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

***

Máskülönben a zene hallgatása közben végig munkált bennem az a kisördög, ami általában hajtóerőként szolgál számomra a vitriolosabb cikkeimnél. S feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon ha többmillió forint állna a rendelkezésemre egy hasonló történelmi korszakot megjelenítő archaikus dal elkészítéséhez, akkor mire lennék képes? Sajnos a választ nem sikerült megfejtenem, ugyanis az alábbi dalt 30 ezer forintból hoztam össze.

*

*

Nyilván a zenei ízlés minden esetben szubjektív. Van, akinek a FankaDeli-féle verzió fog tetszeni, van, akinek az enyém. S még azt sem jelentem ki, hogy az ő daluk csapnivaló, mert nem. Nagyonis megállja a helyét egy hungaro-diszkóban, vagy egy kistérségi hagyományőrző fesztiválon. Kérdés, hogy a kedden eltemetett Kossuth-díjas énekmondó barátom, Kátai Zoltán mit szólna hozzá, ha hallaná? Ahogyan az is örök kérdés marad számomra, hogy a hagyományőrző vitézlő és bajvívó oskolák jeles képviselői hányasra értékelnék ezt a filmes-zenés katyvaszt? Komolyan és őszintén örülnék Csepin Péter, Kassai Lajos, Vörös András, Heinczinger Mika, Zsolnai Gábor, vagy Bese Botond véleményének. Úgy zeneiség, mint történelmi hűség tekintetében.

Az mindenesetre rejtély számomra, hogy a refrén miért ez lett:

„Mikor kedvesem hangja lelkem simogatja,

Én nem feledem: egy az Isten!”

***

Legutóbb a

Mária, román királyné

című román történelmi(?) film kapcsán jegyeztem meg, hogy illő lenne hazánk nagy történelmi eseményeit is filmekbe foglalni, kiváltképp s elsőként a Pozsonyi csatát. No, nem pont erre a megoldásra gondoltam.

Ez az izé ugyanis nemcsak, hogy a szekunder szégyen legmagasabb fokozatát kapcsolja be a nézőben, de sajnos szakmai kompetenciai kérdéseket is felvet, méghozzá teljes joggal.

Amit tehát ezért a liberális sajtótól kapunk, azt nem fogjuk zsebre tenni. De meg is érdemeljük.

S hogy egy igazi politikai zsenivel zárjam, íme, mindeközben Gyurcsány Ferenc fillérekből kreáltatott csapatával egy olyan alkalmazást, ami egyrészt időszerű, másrészt mindenben megfelel a kor technikai követelményeinek.

*

*

***

Magyarország szürkeállomány tekintetében az elsők között áll a nemzetek sorában. Rendkívül kreatívak, innovatívak vagyunk. Jó lenne ezt a gyakorlatban is egyre többször tapasztalni.

A szégyenteljes gagyit pedig ezzel párhuzamosan jó lenne már örökre száműzni köreinkből.

() VBT ()