Pesti Srácok

Vakcinairigység

Vakcinairigység

Most már tényleg kéne egy olyan oldal, ahol mindenki elmondhatná mindenki másnak, amit valakikről valakiktől hallott a vakcinákkal kapcsolatban, mert kezdi felütni fejét a káosz. Mármint nem az oltási rendben, mert az jól halad. Hanem a társadalmi megítélés terén, ahol eleddig ismeretlen állapotként megjelent a vakcinairigység.

***

Ez a szó egyelőre nem létezik egyetlen szótárban sem, hiszen életkorát tekintve csupán néhány napos. Legjobb barátom találta ki arra az állapotra, ami azokat érinti, akik dúlnak-fúlnak, amiért más már megkapta az oltást, ők meg még nem. Barátom szerint erre bizony egy külön kormányzati oldalt is kellene működtetni, ahol mindenki egyetlen kattintással megnézhetné, melyik haragosát szúrták már meg, miközben ő elsők közt regisztrált és még semmi.

(A javasolt oldalt egyébiránt IDE KLIKKELVE meg is látogathatja - igaz, teljesen feleslegesen - a kedves olvasó.)

PestiSracok facebook image

No, már most!

Ha valaki azt hinné, hogy ez vicc, akkor óriásit téved! Kormánypárti körökben még nem annyira, ám ellenzéki csoportoknál jól érezhetően működik ez a fajta irigység, mi több, merő rosszindulatba ágyazott kiközösítés. Egy kormánypárti szimpatizáns ismerősöm mesélte, hogy amikor a DK-s szomszédja megtudta a szörnyű hírt, miszerint az ismerősömet délután beoltották, ennyit tudott mondani: „Na, te fideszes geci! Elintézték neked, mi?” Még bonyolultabb lehet a jelen helyzet vázolása, ha azt is bevesszük az egyenletbe, hogy némelyek azért nem kaptak még vakcinát, mert a nekik kínáltat visszautasították. A visszautasítás oka többféle lehet. Leggyakrabban persze az a fajta kritikai észrevétel, hogy az oroszt és a kínait még nem vizsgálta be az Európai Gyógyszerügynökség. Ám vannak, akik az AstraZenekát offolták a járványszerűen terjedő pletykáknak köszönhetően. Természetesen nem feledkezhetünk meg azokról a kezdeti oltásellenesekről sem, akik most már ugyan oltáspártiak, de csak a teljes nyitás, illetve a teljes zárás napszaktól függő, mantraszerű ismételgetésének feltételrendszerével. Azaz a „ha-akkor” logikai láncot kettős spirálra fűzve hol döglöttnek tekintik a dobozban a macskát, hol meg azt se tudják, ki a faszom az a Schrödinger?

Ebből következően!

Ha a jelen helyzet – a nemzetközi helyzettel egyetemben, lásd Ukrajna – tovább fokozódik, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Feltéve, de nem megerősítve, hogy a két fő politikai oldal által már amúgy is kettéosztott nemzet, amelyet újabb szegmensekre tagolt a vírus, még további mikro-szegmentumokra hasad. Az eddig ismert részek a következők:

Csakhogy!

Ez önmagában csupán a Covid Univerzum töredékrésze, hiszen a fenti csoportok oltással rendelkező alcsoportjainak különféle újabb alcsoportjai léteznek, mégpedig a kapott oltások milyensége szerint:

*

Az első három hely után nem következik negyedik. Ide bizony egy újabb jelölési szisztémát kell létrehozni, amely a számozott sorrendűektől teljesen különbözik, ám velük mindenben egyenrangú.

*

Vannak még egyéb más oltóanyagok, mint például az épp most bevizsgálás alatt álló Johnson & Johnson, de a legfőbb archetípusok a fentiek. A leírásokból pedig tisztán látszik, hogy a

vakcinairigység

mellett a

vakcinaönhittség

is komoly tényezővé vált napjainkra. Ellenzéki körökben pedig már most megindultak a találgatások, hogy ki miért kapta, vagy épp nem kapta, amit kapott, s ki miért ezt vagy azt kapott? Egyes provokatív elemek már most titkos Facebook-csoportokról suttognak, például a

„Pfizeresek, akik utálják az AstraZenekásokat”

, illetve a konteó-szagú

„Fideszesek, akik az IGAZI Pfizert kapták”

. Utóbbiban állítólag a Rákospalotai Paktum és a KariGeri Terv részesei fogják össze az új világrend leendő vezetőit.

(Nyilván az effajta pletykák ugyanolyan légből kapottak, mint hogy állítólag létezik már a „DK-sok, akiket ruszkival oltottak” oldal, vagy a „Sinopharmos libsi vagyok” zárt csoport.)

***

Úgy tűnik, hogy egyelőre ennek az egésznek a legnagyobb nyertesei azok a társadalomtudósok akik beadandók, TDK-k és OTDK-k, valamint kredites tanulmányok, szakdolgozatok, doktori és nagydoktori disszertációk tömkelegét képesek írni e témakörben. Ugyancsak jól járnak a kialakult helyzettel a szitanyomók, akik rengeteg különféle vakcinamintás ruhát dobhatnak piacra. S ne feledkezzünk meg természetesen az újságírókról sem, akik, ha már a hócipőjük tele mindennel, ilyen és hasonlóan érdekfeszítő publicisztikákkal írják tele a világhálót. Szívesen!

() VBT ()

Kiemelt kép: EgészségKalauz

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.