Egy elkXrt üdülés
Sokan sok mindenfélét találgatnak. A tények, amiket most tudunk, hogy Gyurcsány Ferenc és b. neje kénytelen voltak megszakítani luxusüdülésüket egy vakbélgyulladás miatt. Ez pedig meglehetősen ordenáré reakciókat váltott ki egyesekből. Ezt azért nagyon nem kéne!
***
Először is hadd fejezzem ki abbéli örömömet, hogy a vakbélműtét sikerült! Senki, ismétlem, senki nem vindikálhatja magának a jogot arra, hogy egy beteg embernek, egy férjnek, egy édesapának rosszat, s pláne a legrosszabbat kívánja! Márpedig Gyurcsány Ferenc beteg ember. Kissé talán mentálisan is, már ha az idegkimerültségből eredő fáradtságot, mint mentális betegséget lehet említeni, aminek megléte teljesen érthető. Nehéz és embert próbáló heteken, hónapokon van túl. Mert nagyon meg tudja viselni ám a fényben állót, ha szándékoltan árnyékba kényszeríti saját magát, ráadásul olyan szánalmas pótlékokat maga elé engedve, akik az ő karizmáját meg sem közelítik. És most vonatkoztassunk el a jó és a rossz örök harcáról, avagy attól a filozófiai kérdésről, hogy van-e egyetemes jó és egyetemes rossz, illetve hogy a jó rossz nélkül, a rossz jó nélkül egyáltalán értelmezhető-e?
***
Ami nagyon is jól értelmezhető, az a következő: Gyurcsány Ferenc nem kockáztatta, hogy az itáliai orvosokra bízza önnön életét. Pedig majdnem biztos vagyok benne, hogy volt utasbiztosítása, tehát simán megtehette volna. És mégis visszatért, hogy az orbáni rezsim túlstadionozottságtól rothadó egészségügyében orosz rulettezzen meg egy jó kis alhasi défense utáni éberkómát. Egyszóval ez egy jó kövér beismerés. Még akkor is, ha utólagosan majd más köntöst próbálnak ráerőszakolni. Mert erre nemigen passzol más köntös.
És ezen a ponton hanyagoljuk egyszer, s mindenkorra azt a fajta projektálást, miszerint Gyurcsány Ferenc Szardíniára jár asszonykájával kikapcsolódni, amikor a benzin literje ötszáz, Afrikában meg éheznek az indiaiak.
Gyurcsány Ferenc milliárdos, és nem most kezdte. Már a rendszerváltáskor az volt. Ennek okát azóta sem firtatta senki, tehát nem én fogom egy vélemény-publicisztikában. Mint ahogy azt se, hogy mikor és miért lehetett (kellett!) volna felelősségre vonni őt.
***
Maradjunk meg tehát azon hitünkben, hogy a harc a jó és a rossz között a teljes felépülés után ugyanonnan folytatódik majd, mint annak előtte. No aztán, hogy ebben a küzdelemben ki a jó és ki a rossz, csupán pártpreferencia kérdése. A betegség azonban nem, az politikától független. S még ha ez a cseppke elmélkedés némely ponton egyeseknél esetleg túl is lépi az ingerküszöböt, ennek ellenére hadd írjam le pont én, pont itt, pont most: Mielőbbi felépülést kívánok! És persze soha többé ilyen elkXrt kirándulást!
