A Pedagőgös Szagszervezetek beszédes plakátja
Ami ma történt, az egy jól ismert forgatókönyv szerint zajlott. Két, önmagát az egész pedagógustársadalom képviselőjének hazudó pedagógus szakszervezet összeállt, hogy egy úgynevezett figyelmeztető, valójában erőfelmérő sztrájkkal készítse elő a valódi, március 16-ától bizonytalan ideig elhúzódó munkabeszüntető (valójában kampányjellegű) sztrájkot. És akkor most nézzük ezt a plakátot, ami bizony bűzlik a kommunista gőgtől!
***
Íme, a híres mű!
*
*
Valljuk be, ezután a vizuálisan szennyező látvány után nemhogy Toulouse-Lautrec vagy Benczúr Gyula, de még maga az őskomcsi Bíró Mihály is röhögőgörcsbe görnyedve kérné ki magának a szakma nevében, hogy egy ilyen firkálmány akárhová kerüljön, legyen az hirdetőoszlop vagy hírfolyam. Ami elsőre feltűnik, az a nagy, vörös (véres?) kéz, mellyel ez a szélsőbalos mozgalom bevonult az anarchista csoportosulások különféle színű kezek által szimbolizált sorába, ahol olyan komoly tagokkal feszíthet együtt, mint a Gavrilo Princip nevével fémjelzett Fekete Kéz, vagy a Dávid Ibolya által alapított „tiszta kezek” fehér tenyérlenyomata.
(Utóbbi anno elnök asszony dekoltázsától néhány centire teljesen úgy nézett ki, mintha egy szertornász magnéziumkarbonátos kézzel próbálta volna megcsöcsörészni. De ez már történelem.)
Ehhez hasonló lenyomatot máskülönben utoljára egy disznóvágáson láttam, amikor a böllér a szúrás után elégedetten paskolt a kimúlt állat oldalára.
***
És ez még csak a plakát központi része! Ám a valódi lényeg legfelül, a két szélen található, szakszervezeti logók formájában. (Feltéve, de nem megengedve, hogy a logók alapján ennek a plakátnak egyetlen jobb oldala sincs, viszont szélsőbalból rögtön kettő is akad.
Nézzük először a Pedagógusok Szakszervezetének logóját!
*
*
Hát kérem! Az 1918-as évszám, valamint a véletlenül se sárgán, hanem proletárvörösen lobogó fáklya, mint munkásmozgalmi jelkép, nem a véletlen műve. Ezt a derék szakszervezetet 1918. december 30-án az a Somogyi Béla síbolta össze, aki máskülönben a Népszava szerkesztője is volt, előtte pedig a Károlyi-kormányban a közoktatásügyi államtitkárságig vitte. Igaz, hogy a Tanácsköztársasággal elvi fenntartásai voltak, de azért annyira mégsem, hogy a vörösterrort akár egyszer is bírálta volna. Helyette a fehérterror cselekményeit állította pellengérre, amiért meg is gyilkolták. Tegyük gyorsan hozzá, hogy az 1920. február 17-i Somogyi-Bacsó-gyilkosság mindenképpen elítélendő, emberellenes cselekedet. Ám nem árt Somogyi szerepét abba a történelmi kontextusba helyezni, ahol végzete finoman szólva is borítékolható volt; ha nem a Tanácsköztársaság utáni megtorlást végzők, akkor a Tanácsköztársaságot túlélt kommunisták kezétől. Persze az előbbi valószínűbb volt, már csak azért is, mert, ahogy egyes baloldali véleményformálók kijelenteni szeretik, eszmeiségében Szabó Ervinhez volt hasonlatos (ami nálam speciel nem dicséret, de még csak nem is erény), s amellett, hogy alapítója volt a Pedagógusok Szakszervezete jogelődjének számító Magyarországi Tanítók Szabad Egyesületének, szintén ő alapította a Baloldali Radikális Tanítók Lapját.
„A tudatlanság a rabszolgák legerősebb bilincse és legmegbízhatóbb porkolábja. Tudják ezt a magyarországi munkásság kizsákmányolói is, ezért állják útját a nép felvilágosításának”
– írja a „Harc a tudományért” című 1914-es művében, s mintha csak Márki-Zay Pétert olvasnám. Ilyen és még ilyenebb véleményei okozták aztán halálát. S bár egyes posztkommunista firkászok az ügyben Horthy Miklós felelősségét is felvetik, citáljuk ide újra azt a bizonyos történelmi kontextust! Akkoriban meglehetősen sok olyan katona volt Magyarországon, akik nem igazán vették jó néven, hogy a Nagy Háborúban eltöltött négyévnyi kemény frontszolgálattal a hátuk mögött, a nemzet szétszaggatásának hónapjaiban még a kommunista dúlás után is rendet kell tenniük. Sokan bizony önhatalmúan cselekedtek, s némelyeknél sajnos elpattant a türelem húrja. Ez pedig ilyesfajta tragikus eseményekhez vezetett. Még az olyan „se hús, se hal” embereknél is, mint Somogyi.
***
Na, de jöjjön most a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének logója!
*
*
Hát kérem! Az 1988. november 26-án Budapesten alapított szakszervezet egészen pontosan 1988. november 26-a óta hazudja magát pártfüggetlennek, ami már csak azért sem kis teljesítmény, mert ügyvivő testülete a rendszerváltás előszobájának idején Horn Gábor lakásán gyűlt össze, s működése első szakaszában Pokorni Zoltánt is tagjai között üdvözölhette. Hát körülbelül ennyire volt pártfüggetlen ez a csoportosulás. S bár kezdetben valóban mutatott némi szakszervezeti függetlenséget, például meglehetősen hangosan szidta a 2010-ig tartó szocialista kormányok oktatáspolitikáját, 2010-től valami furcsa, megmagyarázhatatlan véletlennek köszönhetően egyre jobban kezdett behajolni a baloldalnak, míg aztán ott találta magát mai pozíciójában, jó erős bokafogással, szárazon, vazelin nélkül. Talán ezért, talán másért, de logója is követte ezt a devolúciós folyamatot, s az egykori konszolidált, mai szemmel nézve talán kissé unalmasnak ható szimbóluma mostanra felvette a manapság olyannyira divatos szivárványos kiegészítőt. Aminek – spoiler alert – nem sok köze van Noé prófétához. Annál inkább a bokafogáshoz. Az mindenesetre felettébb furcsa, hogy ez a szakszervezet most pontosan ugyanazokat kívánná egy, március közepére meghirdetett, egyértelműen ellenzéki kampányfogásként megtartott munkabeszüntető sztrájkkal hatalomba segíteni, akik ellen 2002 és 2010 között olyannyira ágált.
Mondom ugyanazokat!
***
No de száz szónak is egy a vége: ritkán látni ennyire beszédes, ennyire egyértelműen iránymutató plakátot. Köszönet a készítőknek, hogy nem árulnak zsákbamacskát, s nem csupán a lónak a lábát, de minden más testrészét is hagyták előbukkanni!
(Sebes Gábor barátom kedvéért direkt nem írtam, hogy „többek közt a faszát is”.)
Zárszóként finoman, disztingváltan jegyezném meg:
„Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna!”
S ha valamely helyzetre igazak Kövér László egykori, szövegkörnyezetéből azóta ezerszeresen kiragadott és ezerszeresen kiforgatott szavai, akkor ez pontosan az a helyzet!
