Pesti Srácok

A liberális túlsúly miatt veszélybe került az egyetemi szabadság – jelenti ki tanulmányában Dr. Matthew Goodwin, a University of Kent politológia professzora

A liberális túlsúly miatt veszélybe került az egyetemi szabadság – jelenti ki tanulmányában Dr. Matthew Goodwin, a University of Kent politológia professzora

Az akadémiai szabadság, és ezzel együtt a nyugati társadalmaknak a kiegyensúlyozott, magas szintű oktatásból eredeztető jóléte került veszélybe azáltal, hogy a politikai spektrumon belül hatalmas eltolódás tapasztalható a baloldal, sőt a szélsőbaloldal javára – jelenti ki legújabb tanulmányában Dr. Matthew Goodwin, a Legatum Intézet munkatársa, a University of Kent Politika és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének professzora.

***

A politológus professzor négy fejlett demokráciában, Ausztráliában, Kanadában, az Egyesült Királyságban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban

végzett kutatást

PestiSracok facebook image

olyan egyetemi tanárok és akadémikusok körében, akik ezeknek az országoknak a vezető egyetemein társadalomtudományokat oktatnak. Dr. Goodwin a kutatása során vizsgálta többek között a professzorok politikai irányultságát, a főbb társadalmi és kulturális kérdésekről alkotott véleményüket, illetve a különböző társadalmi csoportokról kialakított nézeteiket. A kutatásban részt vevő egyetemi tanárokat külön kérdezte arról, hogy mit gondolnak a véleménynyilvánítás szabadságáról, az akadémiai szabadságról, valamint arról, hogy a hallgatók milyen mértékben lehetnek kitéve olyan kényelmetlen vagy sértő gondolatoknak, ideológiai állításoknak az egyetemen, melyek a jelenlegi liberális mainstream-től eltérőek?

A kutatás döbbenetes eredményt hozott. A vizsgálatok szerint a társadalomtudományokat oktató egyetemi tanároknak:

- 76%-a baloldalinak vallja magát,

- 16%-uk pedig egyenesen szélsőbaloldalinak vallja magát.

10 egyetemi oktató közül jó, ha egyetlen egy olyan akad, aki jobboldali nézeteket vall, s ezt nem is tagadja.

*

*

***

Amennyiben Goodwin professzor kutatási adatai helytállónak bizonyulnak, úgy az eredmény alapjaiban ingatja meg a nyugati demokráciába vetett hitünket, avagy más aspektusból szemlélve: alátámasztja mindazokat a kételyeket, amiket Magyarországon több konzervatív tudós és kormánypárti politikus is megfogalmazott már, különös tekintettel az esélyegyenlőséget ellehetetlenítő, bántóan magas (szélső)baloldali egyetemi oktatói túlsúlyra. Vajon olyan tudományos közegben, ahol az oktatók háromnegyede (szélső)baloldali, milyen eséllyel fejtheti ki nézeteit egy jobboldali, konzervatív társadalomtudós, anélkül, hogy szakmai hírneve, egyetemi léte és egész egzisztenciája ne váljon semmivé egyik pillanatról a másikra? Mert bizony a tudományos körökbe is begyűrűzött cancel culture, azaz a többséggel egyet nem értő kisebbségnek a közegből történő teljes kitörlése e tanulmány ismeretében nem tekinthető többé szélsőjobboldali rágalomnak, vagy konzervatív karaktergyilkosságnak. Vizsgáljuk meg fordított szempontból a kérdést! Mit tehet egy jobboldali társadalomtudós professzor, ha olyan, egyetemlegesen elfogadott, kimondottan dogmává emelt liberális eszmékkel találkozik, amelyekkel akár mint ellenkező véleményen lévő tudós, akár mint hívő ember, akár mint szkeptikus nem ért egyet? A kérdés természetesen költői. Ilyetén mértékű eltolódásnál egész egyszerűen nincs helye sem a szabad véleménynyilvánításnak, sem az akadémiai szabadságnak, ergo nincs helye a bal- és jobboldaliságnak. Pontosan azok az alapvető értékek sérülnek tehát, amelyek elméletileg politikai oldalaktól függetlenül adják a demokrácia alappilléreit. Amennyiben bebizonyosodik, hogy ezek az alappillérek sérültnek mondhatók, az egész, rájuk emelt ideológiai felépítményről elmondhatjuk, hogy kiegyensúlyozatlan, ingatag lábakon áll, azaz nem alkalmas arra, hogy a társadalom egészére nézve kötelező érvényű szabályokat, szabályrendszereket hozzon. Az a társadalom pedig, amelyik mindezek tudatában is kötelező érvényűnek tekinti az ebből a fajta társadalomtudományi kiegyensúlyozatlanságból született eszmerendszert, teljes megsemmisülésre van ítélve.

***

Mint minden társadalomban, úgy a nyugati demokráciákban is vannak olyan ébredezők, akik nem átallanak megfelelni annak az alapvető követelménynek, hogy tudósok lévén merjenek kételkedni. Hogy kételkedésükből eredő megállapításaikat elfogadás vagy elutasítás fogadja-e, az sajnos előre borítékolható. Biztos vagyok benne, hogy a „Goodwin hunting” már el is kezdődött. Az olyan folyamatokat viszont, mint a mai értelemben vett nyugati demokráciák totális megsemmisülése, még akkor sem lehet megállítani, ha némelyek nem csupán kétkedéssel, de egyenesen gúnyos kacajjal fogadják a Dr. Goodwinéhez hasonló tudományos publikációkat.

() VBT ()

Kiemelt kép: Dr. Matthew Goodwin - BBC Radio 4

Ajánljuk még

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.