Pesti Srácok

A liberális túlsúly miatt veszélybe került az egyetemi szabadság – jelenti ki tanulmányában Dr. Matthew Goodwin, a University of Kent politológia professzora

A liberális túlsúly miatt veszélybe került az egyetemi szabadság – jelenti ki tanulmányában Dr. Matthew Goodwin, a University of Kent politológia professzora

Az akadémiai szabadság, és ezzel együtt a nyugati társadalmaknak a kiegyensúlyozott, magas szintű oktatásból eredeztető jóléte került veszélybe azáltal, hogy a politikai spektrumon belül hatalmas eltolódás tapasztalható a baloldal, sőt a szélsőbaloldal javára – jelenti ki legújabb tanulmányában Dr. Matthew Goodwin, a Legatum Intézet munkatársa, a University of Kent Politika és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének professzora.

***

A politológus professzor négy fejlett demokráciában, Ausztráliában, Kanadában, az Egyesült Királyságban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban

végzett kutatást

PestiSracok facebook image

olyan egyetemi tanárok és akadémikusok körében, akik ezeknek az országoknak a vezető egyetemein társadalomtudományokat oktatnak. Dr. Goodwin a kutatása során vizsgálta többek között a professzorok politikai irányultságát, a főbb társadalmi és kulturális kérdésekről alkotott véleményüket, illetve a különböző társadalmi csoportokról kialakított nézeteiket. A kutatásban részt vevő egyetemi tanárokat külön kérdezte arról, hogy mit gondolnak a véleménynyilvánítás szabadságáról, az akadémiai szabadságról, valamint arról, hogy a hallgatók milyen mértékben lehetnek kitéve olyan kényelmetlen vagy sértő gondolatoknak, ideológiai állításoknak az egyetemen, melyek a jelenlegi liberális mainstream-től eltérőek?

A kutatás döbbenetes eredményt hozott. A vizsgálatok szerint a társadalomtudományokat oktató egyetemi tanároknak:

- 76%-a baloldalinak vallja magát,

- 16%-uk pedig egyenesen szélsőbaloldalinak vallja magát.

10 egyetemi oktató közül jó, ha egyetlen egy olyan akad, aki jobboldali nézeteket vall, s ezt nem is tagadja.

*

*

***

Amennyiben Goodwin professzor kutatási adatai helytállónak bizonyulnak, úgy az eredmény alapjaiban ingatja meg a nyugati demokráciába vetett hitünket, avagy más aspektusból szemlélve: alátámasztja mindazokat a kételyeket, amiket Magyarországon több konzervatív tudós és kormánypárti politikus is megfogalmazott már, különös tekintettel az esélyegyenlőséget ellehetetlenítő, bántóan magas (szélső)baloldali egyetemi oktatói túlsúlyra. Vajon olyan tudományos közegben, ahol az oktatók háromnegyede (szélső)baloldali, milyen eséllyel fejtheti ki nézeteit egy jobboldali, konzervatív társadalomtudós, anélkül, hogy szakmai hírneve, egyetemi léte és egész egzisztenciája ne váljon semmivé egyik pillanatról a másikra? Mert bizony a tudományos körökbe is begyűrűzött cancel culture, azaz a többséggel egyet nem értő kisebbségnek a közegből történő teljes kitörlése e tanulmány ismeretében nem tekinthető többé szélsőjobboldali rágalomnak, vagy konzervatív karaktergyilkosságnak. Vizsgáljuk meg fordított szempontból a kérdést! Mit tehet egy jobboldali társadalomtudós professzor, ha olyan, egyetemlegesen elfogadott, kimondottan dogmává emelt liberális eszmékkel találkozik, amelyekkel akár mint ellenkező véleményen lévő tudós, akár mint hívő ember, akár mint szkeptikus nem ért egyet? A kérdés természetesen költői. Ilyetén mértékű eltolódásnál egész egyszerűen nincs helye sem a szabad véleménynyilvánításnak, sem az akadémiai szabadságnak, ergo nincs helye a bal- és jobboldaliságnak. Pontosan azok az alapvető értékek sérülnek tehát, amelyek elméletileg politikai oldalaktól függetlenül adják a demokrácia alappilléreit. Amennyiben bebizonyosodik, hogy ezek az alappillérek sérültnek mondhatók, az egész, rájuk emelt ideológiai felépítményről elmondhatjuk, hogy kiegyensúlyozatlan, ingatag lábakon áll, azaz nem alkalmas arra, hogy a társadalom egészére nézve kötelező érvényű szabályokat, szabályrendszereket hozzon. Az a társadalom pedig, amelyik mindezek tudatában is kötelező érvényűnek tekinti az ebből a fajta társadalomtudományi kiegyensúlyozatlanságból született eszmerendszert, teljes megsemmisülésre van ítélve.

***

Mint minden társadalomban, úgy a nyugati demokráciákban is vannak olyan ébredezők, akik nem átallanak megfelelni annak az alapvető követelménynek, hogy tudósok lévén merjenek kételkedni. Hogy kételkedésükből eredő megállapításaikat elfogadás vagy elutasítás fogadja-e, az sajnos előre borítékolható. Biztos vagyok benne, hogy a „Goodwin hunting” már el is kezdődött. Az olyan folyamatokat viszont, mint a mai értelemben vett nyugati demokráciák totális megsemmisülése, még akkor sem lehet megállítani, ha némelyek nem csupán kétkedéssel, de egyenesen gúnyos kacajjal fogadják a Dr. Goodwinéhez hasonló tudományos publikációkat.

() VBT ()

Kiemelt kép: Dr. Matthew Goodwin - BBC Radio 4

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.