Pesti Srácok

Véget ért Solskjaer nagy sorozata, a PSG legyőzte a Manchester Unitedet

Véget ért Solskjaer nagy sorozata, a PSG legyőzte a Manchester Unitedet

A norvég Solskjær vezetésével veretlen volt a Manchester United a Paris Saint-Germain elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő előtt, de ez végül nem sokat ért. A PSG a második félidőben két gólt lőtt idegenben, így jóval esélyesebb a visszavágó előtt. A másik keddi meccsen az olasz Roma 2–1-re legyőzte a vendég Portót.

Tíz győzelem, egy döntetlen – vereség nélkül. Ezzel az eredménysorral büszkélkedett a Manchester United Ole Gunnar Solskjær vezetésével eddig, ezért is várhatta önbizalommal a Bajnokok Ligája egyik esélyesének számító Paris Saint-Germain elleni mérkőzést. A hittel és a lendülettel nem is volt probléma, de a United az első igazán erős ellenféllel már nem bírt el; Solskjær csodasorozata is megszakadt.

Milyen a futball? Olyan, hogy a United ellen az a védő lőtte be a vendég francia együttes vezető gólját, aki az első félidőben csak sárga lapjával és hibáival tűnt ki, és amúgy sem a francia bajnokságban, sem a BL-ben nem szerzett gólt még eddig ebben az idényben. Még érdekesebb, hogy Kimpembének az a Di María adta a gólpasszt – szögletből –, aki korábban az angol csapatot (is) erősítette, ezért végig kifütyülték – magyarázott is az argentin klasszis a PSG gólja után a közönség felé.

A gól egyébként már a szünet után született, az első félidő még kiegyenlített volt, de ez volt a minimum, amit elvártunk a Solskjær kinevezése után ellenállhatatlanul menetelő Unitedtől. Hogy felvegye a küzdelmet a papíron azért erősebb, masszívabb francia riválissal. A viszonylagos első félidei eseménytelenség sem volt meglepő: mindkét csapatnak a kontrajáték a legnagyobb erőssége.

PestiSracok facebook image

A gól aztán megváltoztatta a játékot, a Neymar és Edinson Cavani nélkül pályára lépő PSG hamar megduplázta az előnyt. A gólszerző a világklasszis csatártrió harmadik tagja, Kylian Mbappé volt: ő is Di María passzát lőtte a hálóba (0–2). Az látszott, hogy a PSG kontrajátéka a várakozások szerint elképesztően hatékony, a következő percekben könnyen összejöhetett volna a francia csapat harmadik gólja, de a világ talán jelenlegi legjobb kapusa, David de Gea kétszer is bravúrral védett. A hazai „úri” (inkább színházba illő) közönséget végig leszurkoló francia drukkerek nem véletlenül olléztak néhány szebb csel és passz után. Kétgólos előnynél megtehették.

A hajrára már nem maradt több kérdés, a végén még Paul Pogbát egy teljesen felesleges szabálytalanság miatt leküldték. A PSG kétgólos előnnyel várhatja a visszavágót, most már óriási esélyes, de a Barcelona elleni párharcból megtanulhatták, hogy az odavágó még semmiről sem dönt.

Fotó: Guardian.co.uk

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.