Nemrégiben egy drámai hangú e-mailt kaptam a Püski Könyvesházból, amelyben az állt, hogy április végén bezárhat a legendás könyvesbolt. Az ok prózai: az üzlet fenntartása egyszerűen ellehetetlenült, ugyanis alig vásárolnak könyveket már a jobboldali magyarok is. A történet szerencsére még nem lezárt ügy, megmenthető az ország talán leghíresebb könyvesboltja, de ehhez mi is kellünk, gondolkodó, nemzeti elkötelezettségű magyarok.
Segélykiáltás, méghozzá hangos segélykiáltás lesz ez a cikk. Talán még időben vagyunk, és nem lesz szükség rekviemre, vagyis gyászmisére is. Amikor kinyitottam a levelesládát és ott találtam Püski István részemre elküldött tájékoztató levelét, nem hittem a szememnek. Bezárhat a Püski? Azonnal tárcsáztam a „Könyves ember”, Püski Sándor fiát, aki megerősítette a levélben foglaltakat.
„Attila, egyszerűen képtelenség kigazdálkodni a bolt rezsijét, fenntartási költségeit. Higgye el, mindent megpróbáltunk. Szélesítettük a kínálatot. Kedvezményeket, akciókat indítottunk. Jelen voltunk a könyves eseményeken, az Ünnepi Könyvhéten. Megszüntettük a szombati nyitva tartást, már csak hétköznapokon nyitunk ki. Hiába. Nem olvasnak az emberek, sajnos, már a nemzeti oldalon sem. Alig van vevőnk. Nyilvánvaló, hogy csak a legutolsó lépés, hogy bezárjunk, de lehet, hogy nem marad más választásunk…”
– mondta keserűen Püski István.
Már eleve elszomorító, hogy a könyvek értéke, az olvasás jelentősége ennyire visszaesett. Bármelyik könyvesbolt bezárása szomorú hír lenne, különösen akkor, amikor a kultúra jelentőségéről – teljes joggal – kormányzati szinten is sok szó esik. A Püski Könyvesház esetében azonban korántsem „csak egy könyvesboltról” van szó, hanem a magyar kultúra egyik fellegváráról, a magyar könyves világ különlegességéről.
A Püski-házaspár (a kép bal szélén, babakocsival) a család első könyvesboltja előtt (Szerb utca 17.), 1940-ben. Fotó: a Püski-család archívuma
Ha van olyan cégér, amelynek esetében nem olcsó reklámszlogen a hagyományok felemlegetése, akkor az a Püski, amely kiérdemelte, hogy egyszerre legyen fogalom és legenda, úgy a könyves szakmában, mint a nemzeti oldalon! A családfő, Püski Sándor 1938-ban, vagyis éppen 86 éve(!) nyitotta meg első könyvesboltját a Belvárosban, a Szerb utca 17. alatt. Boltja után egy évvel elindította első könyvkiadóját is, Magyar Élet Kiadó néven. Úgy a bolt, mint a kiadó a népi mozgalom újjászületésének műhelye és fő szervezője lett, amely – Püski Sándor visszaemlékezése szerint – az 1943-as szárszói konferencián tetőzött.
Püski Sándor nem csupán kiadta a magyar irodalom színe-javát, de azután sem fordított hátat író barátainak, hogy a kommunista fordulat bekövetkezett. Ezzel le is nullázta magát, mint könyvkiadó. Megkapta a vádat, hogy nem tagadta meg a „fasiszta” és „szélsőjobboldali” írókat, vagyis Kodolányi Jánost, Féja Gézát, Németh Lászlót, Erdélyi Józsefet, Sinka Istvánt, Szabó Dezsőt és irodalmi életünk többi gigászát. Ennyi elég is volt a „népi demokráciát” építő Rákosi-diktatúrának, hogy Püski Sándor megszűnjön „könyves embernek” lenni.
A „Püski”, mint márkanév, alighanem az egyedüli a könyves szakmában, amely idehaza és a tengerentúlon is hatalmas tekintélyt és rangot tudott kivívni magának. 1970-ben – ahogyan Püski Sándor fogalmazott: „saját jószántunkból ugyan, de nem magánügyben” – feleségével, Ilus nénivel együtt kivándorolt az Egyesült Államokba. New Yorkban, a 82. utcában létrehozta a Püski-könyvesboltot, amely lassan, de biztosan a magyar élet központja lett Amerikában.
A Püski-könyvesház New Yorkban, a 82. utcában, az 1980-as évek elején. Fotó: a Püski-család archívuma
1976-ban a hatóságok engedélyezték gyermekük, Püski István kitelepedését is, így egyesülhetett a család, amely a szó szoros értelmében családi vállalkozásként működtette a boltot. Azt a boltot, amelyet már nem is lehetett könyvesboltnak hívni, mert bár a legfőbb árucikk továbbra is a könyv maradt, de emellett magyar nyelvű újságokat, folyóiratokat, hanglemezeket, hangszalagokat is árultak. A könyvesbolt mellett lévő közösségi tér pedig irodalmi előadások, filmvetítések, képzőművészeti kiállítások, olykor kisebb koncertek otthona lett.
Püski Sándor és családja volt az, aki Amerikában kiadta nemcsak az anyaországi-, de a külhoni magyar írók műveit is, és megszervezte több tucat anyaországi író amerikai körútját, Jancsó Adrienntől Csoóri Sándorig, László Gyulától Mészöly Miklósig, Fekete Gyulától Balczó Andrásig, Kodolányi Gyulától Csurka Istvánig. Püskiék ezzel a ténykedésükkel felbecsülhetetlen értékben gazdagították az egyetemes magyar kultúrát és egy olyan korszakban járultak hozzá nemzeti kultúránk határokon átívelő terjedéséhez, amikor erre nélkülük nem lett volna lehetőség.
A rendszerváltozás idején Püski Sándor és családja hazatelepült, s bár a családfő már elmúlt nyolcvanéves, nem ült a babérjain, hanem folytatta életművét. A Krisztina körúton létrehozta a Püski Könyvesházat, amely ma is ugyanott működik. A Budai Vár aljában lévő üzlet ugyanazt a szerepet igyekezett betölteni itthon is, amelyet betöltött Amerikában.
Az egyetemes magyar kultúra fellegvára kívánt lenni, és ezt meg is valósította, hiszen Püski Sándor boltjában minden fontos mű megtalálható volt. Az évtizedeken át elhallgatott irodalmi nagyjaink művei éppúgy, mint a felkapott, közkedvelt szerzők alkotásai. A bolt ékes példája volt annak az elvnek, amit alapítója, Püski Sándor a kezdetektől vallott:
„Magyar ügyben mindenkivel szóba állunk!”
Most, 2024-ben, ott tartunk, hogy végveszélybe került ez a közös kultúrkincsünk, a magyar könyves világ egyik különleges gyöngyszeme. Amikor a legmagasabb szinteken is téma a kultúra fontossága, remélhetően bízhatunk az állami segítségnyújtásban is, ám a Püskit nem az államnak kell elsősorban megmentenie. A Püski megmentése a mi feladatunk. A miénk, gondolkodó magyaroké.
Püski Sándor és felesége, Ilus néni a család Krisztina körúton lévő könyvesboltja előtt 1992-ben. Fotó: a Püski-család archívuma
Segélykiáltás, méghozzá hangos segélykiáltás akart lenni ez a cikk. Még megmenthető a Püski. Zarándokoljunk el újra és újra a Krisztina körútra, és válogassunk a jobbnál-jobb, értékesebbnél-értékesebb kötetek közül. Ez egyszerre szükség és kötelesség is. Rajtunk is múlik, hogy hagyunk-e elveszni valamit, ami kényszerű megszakításokkal ugyan, de 1938 óta szolgálja a nemzetet. Ne hagyjuk!
Vezető kép: a Püski Könyvesház napjainkban. A szerző felvétele.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS