A Facebook gondolatrendőrsége, avagy kié az igazság – Lehet győzni a Soros-cenzorok ellen (Vida Ákos írása a PS-nek)
Május 27-e mérföldkő a Facebook gondolatrendőrség hálózatának egyik tagja, a Correctiv "közhasznú" egyesület ellen folytatott – nem is olyan kilátástalan – harcban. Joachim Steinhöfel, a neves hamburgi ügyvéd, aki számtalan megnyert perével a Facebook mumusának számít, a karlsruhei itélőtáblánál (OLG Karlsruhe) egy olyan ítéletet ért el ügyfele, Roland Tichy, a Tichys Einblick nevű magazin és online újság kiadója számára, amely homokot szórhat a Soros György Nyilt Társadalom Alapítványa által is támogatott balliberális gittegylet cenzúragépezetébe.
VIDA ÁKOS ÍRÁSA A PS-NEK
A nyiltan balliberális David Schraven vezete Correctiv annak a több, mint 50 tényellenőrző (factchecker) szervezetnek az egyike, amelyekkel a Facebook világszerte együttműködik a közösségi oldalain megjelenő bejegyzések, "valóságtartalmának" ellenőrzésében. Meglehetősen furcsa dolog, hogy a másik német factchecker a Deutsche Presse-Agentur (dpa) hírügynökség (!), amely saját weboldalán a következőképpen írja le tartalom-ellenőrzési tevékenységének elveit:
A dpa-fact-checker a tényellenőrzés során köteles minden felhasznált nyilvánosan hozzáférhető információt belinkelni. Így tudják az olvasók például felülvizsgálni, hogy bizonyos számok vagy tények valóban megjelentek egy hivatalos (?) dokumentumban. De ezen felül léteznek olyan információk is, amelyeket a dpa újságírói politikusokhoz (!), hatóságokhoz, vállalatokhoz vagy közismert személyiségekhez fűződő közvetlen kapcsolataikon keresztül kapnak és amelyek nem jelentek meg nyilvánosan. Ezekben az esetekben a dpa tényellenőrzői megadják az információ forrását.
Eddig az elmélet. A gyakorlatban ez persze úgy nézhet ki, hogy nem nyilvános információkra történő hivatkozással bármit önkényesen el lehet látni negatív bélyeggel, le lehet tiltani, szerzőjét ki lehet dobatni a közösségi oldalról. Rémisztő, hogy a Facebook gyűlöletbeszéd elleni tanácsadói között van Anette Kahane, aki IM Viktoria néven az NDK Stasi titkosrendőrségének árulkodó besúgója volt, és jelenleg Berlinben annak a szélsőbaloldali Amadeus Antonio alapítványnak a vezetője, amelyet minisztériumok és a Szövetségi Politikai Oktatási Központ (Bundeszentrale für politische Bildung) is pénzelnek.
Apanázs Zuckerberg zsebéből
Természetesen a factchecker szervezetek cenzori tevékenységüket nem társadalmi munkában végzik, hanem Cukorfalat zsebéből kapják az apanázsukat. Tehát a Correctiv gittegylet esetében a "közhasznú" jelzőt nyugodtan idézőjelekbe lehet tenni. Már csak azért is, mert a kifogásolt tartalmakat megbélyegző utalásokra kattintó olvasóktól saját oldalaikon – az álcivil NGO-k jó szokásához híven – adományokat is tarhálnak. Ezzel versenyelőnyt szereznek maguknak a kifogásolt tartalom szerzőjével szemben (pl. Tichys Einblick, amely szintén gyűjt adományokat), mert annak látogatottsága a negatív megbélyegzés következtében csökken, ők meg zsebelhetnek.
A Facebook több, mint 1400 oldalas belső útmutatója nem publikus; azt nem lehet tudni, hogy mi számít náluk fake newsnak vagy mely bejegyzésre kell a cenzoroknak negatív bilétát akasztaniuk. A cenzúrázandó posztokat a Facebook saját fejlesztésű algoritmusai választják ki előre beprogramozott keresőszavak alapján és dobják fel a képernyők előtt gúvadó cenzorok ezreinek, akik szükség esetén pl. a Google fordító segítségével "felülvizsgálják" azokat, és ha nemkívánatosnak ítélik meg, akkor vagy egy "részben hamis", illetve "teljesen hamis" pecséttel látják el, ami jelen esetben a fent említett perhez is vezetett. Egy ilyen negatív factchecking label, azaz tényszerűség-ellenőrzési pecsét azért lehet nagyon káros az ily módon megbélyegzett posztolóra nézve, mert a negatív értékelés miatt kevesebben olvassák el a bejegyzését, ezáltal a renomévesztés mellett csökkenhet a reklámbevétele is – ha kevesebben mennek rá az oldalára, kevesebben látják az ott található reklámokat, csökken a médium hatótávolsága. Tehát egy ilyen fekete pont eléggé kártékony dolog lehet.
A cenzúrázás korszerű formája
Az említett per eredetileg azért indult, mert a cenzorok a Tichys Einblick egyik Facebookon posztolt szerkesztőségi cikkét részben hamis címkével látták el. Az ügyben nem is a cikk tartalma a fontos, hanem az a tény, hogy szabad-e egy médiumnak – egy közösségi oldalnak – egy másik médium véleményét kritikusan felülbírálni, ha az sem a törvények, sem a jó ízlés, sem a Facebook saját közösségi alapelvei ellen sem vétett, csak adott esetben más véleménynek adott hangot. Egy ilyen intézkedésnek, amely az újság olvasottságát és ennek következtében annak reklámbevételeit is csökkentheti, komoly gazdasági következményei lehetnek. Tehát egy cikk negatív címkézésével a Correctiv cenzorai tényszerűségi ellenőrzés címszó alatt beleavatkoznak a véleménynyilvánítás és információáramlás szabadságába. Egy közösségi médiumnak az alkotmányos jogokba történő ilyen durva és minden jogalapot nélkülöző szisztematikus beavatkozása versenyjogi kérdéseket is felvet. A Németországban jól ismert gazdasági újságíró, Roland Tichy, aki korábban hosszú évekig a vezető német gazdasági magazinok, a Wirtschaftswoche és az Impulse főszerkesztője volt, az ítéletet "útmutatónak" nevezte:
Nem az úgynevezett factcheckerek feladata arról dönteni, hogy más újságírók véleménye és megítélése helyes-e.
Joachim Steinhöfel ügyvéd az achgut.com online magazin podcastjában azt mondta, hogy
a factcheckereknek munkavégzésük során semlegesnek kellene lenniük, és ne azt hangsúlyozzák állandóan, hogy politikailag – szó szerint – egy másik bolygón élnek... Kié legyen egy szabad társadalomban az utolsó szó, aki megmondja, hogy mi az igaz és mi a hamis? Ha már valaki, akkor a bíróságok és ne Schraven úrnak Botroppból.
Dr. Alexander Peukert, a frankfurti Goethe Egyetem neves jogászprofesszora hasonlóan értékelte az esetet:
Nem utolsó sorban az az alapvető kérdés merül fel, hogy egy nyílt társadalomban ki hozhat jogszerűen döntést a hírek igaz/helyes és hamis mivoltáról.
Levadásszák a kilövésre kiszemelteket
A tényszerűség ellenőrzése mellett a Facebook másik cenzúrafajtája a Facebook saját gyártmányú közösségi alapelvei elleni vétségek kutatása és azok szankcionálása. A cenzorok a belső szabályzati kézikönyv alapján kutakodnak a közösségi oldal berkeiben, illetve ellenőrzik a felhasználók által jelentett tartalmakat (flagging). Na, itt jelentkezik egy kiváló lehetőség a manipulálásra. Köztudomású, hogy bizonyos érdekcsoportok – nevezhetjük őket fizetett emberiségvédő vagy filantróp NGO-knak is – külön droidhadseregeket működtetnek a közösségi médiában hamis vagy manipulált információk, újságcikkek elterjesztésére és valós információk ellehetetlenítésére.
Ez úgy történik, hogy a kilövésre kiszemelt tartalmakat, vagy tartalomszolgáltatókat, posztolókat addig jelentgetik a cenzoroknak, míg azok erre felfigyelnek és a sok negatív jelzésre hivatkozva azt törlik, annak közlőjét jobb esetben csak figyelmeztetik, 30 napra lezárják, posztját elrejtik és nem kínálják fel (shadowbanning), vagy szerzőjét végleg kidobják. Ezen túlmenően a Facebook a kifogásolt oldal elérhetőségét (megjelenítését a hirfolyamban), követőinek számát is jelentősen le is csökkentheti, annak reklámozási lehetőségét letiltja, főleg, ha annak tartalma esetleg politikailag nem a liberális fősodrást követi.
Cenzorcentrum Berlinben
A Facebook saját cenzorai – közöttük a magyarok is – a berlini Sony Center futurisztikus épületében (Kemperplatz 1, 10785 Berlin) ülnek és a Bertelsmann-konszernhez tartozó Arvato munkaerőközvetítő cég alkalmazottai. Emlékezzünk, mekkora felháborodást okozott Lázár János bécsi videója, amelyet a Facebook "gyűlöletbeszédre" hivatkozva letiltott, majd a nyomást érezve mégis visszatett. Azóta az Arvato bérlistáján ügyködő cenzorok magyar konzervatív, nemzeti érzelmű vagy egyszerűen csak nem balliberális újságírók, politikusok, egyszerű emberek tömkelegével bántak és bánnak így el. Ezt tehetik azért, mert a magyar törvények egyelőre még nem adnak lehetőséget arra, hogy a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága ellen áskálódó öntörvényű médiaóriásokat magyar bíróság elé lehessen citálni. Ha ma valaki egy ilyen tiltás ellen jogorvoslatot szeretne, annak a következő címre kell küldenie angol nyelven a panaszát, illetve a bíróságnak az idézést:
Facebook Ireland Limited, képviselő: Gareth Lambe, 4 Grand Canal Square, Dublin 2, Ireland.
Ez persze többszörös akadályt jelent az igazát kereső érintettnek. A német Hálózati Végrehajtási Törvény (NetzDG) előírása alapján a Facebook impresszumában megadta a németországi jogi képviseletét is ellátó egyik berlini ügyvédi irodát kézbesítési megbízottként, ahova német nyelven is lehet kézbesíteni periratokat:
Freshfields Bruckhaus Deringer LLP, Potsdamer Platz 1, 10785 Berlin.
Zárójelben megjegyzem: a röviden FBD-nek nevezett ügyvédi iroda a lobbypedia.de szerint lobbistaként is tevékenykedik és számos német törvény előkészítésében vett már részt.
Ez a kézbesítési lehetőség azért érdekes a Magyarországon lévő Facebook-felhasználóknak, mert ameddig a Facebook megbízásából az Arvatónál dolgozó cenzorok Berlinben, német joghatóság alatt tevékenykednek, addig a német jog vonatkozik rájuk, tehát magyar érintettek is perelhetik őket Németországban!
Lehet nyerni a Facebook ellen
Megéri perbe hívni a Facebookot, mert lehet nyerni az internet óriása ellen is. Hogy ez mennyire igaz, azt Joachim Steinhöfel ügyvéd bizonyította be elsőként, amikor egy magyar ügyfelének 30 napos jogtalan letiltása ellen emelt panasszal 2018-ban német jogtörténetet írt. B. Gábor számára ő érte el az első ideiglenes felfüggesztő végzést, miszerint a Facebook nem törölhet ki egy legális kommentárt és nem blokkolhatja le annak szerzőjét sem. Később még több esetben nyert pereket a Facebookon nagyon aktív B. Gábor posztjainak törlése vagy a szerző ismételt blokkolása miatt. A német sajtó tele is volt a hatalmas visszhangot okozó ügyekkel. Steinhöfel ezek után avanzsált Facebook-mumussá és a véleménynyilvánítási szabadság jogának sikeres védelmezőjévé. A legkirívóbb eseteket saját weboldalán, a Meinungsfreiheit im Netz címen közzé is teszi.
Ha a hatalmukat kihasználó, önjelölt "igazságminisztérium" szerepébe bújt nemzetközi médiabirodalmak, mint a Facebook és leánykái, az Instagram és a WhatsApp, vagy a Twitter, a Google és társai mondhatják meg, hogy szerintük mi lehet igaz és mi nem, akkor újra a XX. század egyik legsötétebb totalitárius korszakához hasonló időkben találjuk magunkat.
Hol és mikor volt már valami hasonló? És hogy is hívták azt az áldott szervezetet, amely tisztán tartotta az írásbeliséget az alkalmatlan és megbízhatatlan elemektől, tehát a pletykáktól és hamis információktól? Stimmel! A Reichsschrifttumskammer (RSK), azaz a Birodalmi Írókamara
– írta Henryk M. Broder az achgut.com weboldalán. Vagy emlékezhetünk a George Orwell 1984 című regényében leírt Igazságminisztériumra és a Gondolatrendőrségre is. Csak az számít igaznak, amit ezek annak nyilvánítanak; minden más véleményt elnyomnak. Ez a helyzet egyelőre a Facebook cenzúra-apparátusával is. De ezt sürgősen meg kell szüntetni!
Magyar közösségi oldal – Soros-emberek nélkül
A Soros György befolyása alatt álló EU-intézmények ebben sem fognak segítséget nyújtani, főleg, miután a spekuláns évekig tartó viták után megegyezett Zuckerberggel és saját embereit betehette a Facebook újonnan létrehozott 40 tagú Legfelsőbb Bíróságába, köztük Sajó Andrással, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának volt bírájával.
De mi lenne az érintett magyarországi felhasználók számára a legjobb megoldás a jogtalan cenzúra elleni védekezésre? Az, ha a német NetzDG mintájára magyar törvények is előírnák minden olyan online tartalomszolgáltatónak, amely magyar nyelvű közléseket tesz lehetővé, hogy impresszumukban nevezzenek meg egy magyarországi kézbesítési megbízottat, aki magyar nyelven köteles elfogadni periratokat, panaszokat és akin keresztül megbízójuk Magyarországon perelhető. Ezt sürgősen törvénybe kell iktatni, hogy a következő választások előtti médiacsatákban ne a balliberális cenzúra döntse el, hogy a közösségi oldalakon kinek az üzenetét engedélyezik és kit blokkolnak, zárnak el a magyar nyilvánosság elől.
Még jobb lenne, ha újra lenne egy magyar közösségi oldal, amely a hatályos magyar törvények szerint működne, cenzúra és kirekesztés nélkül. A tiltott tartalmak, mint győlöletbeszéd, becsületsértés, hitelrontás, pornográfia vagy a jó ízlés ellen vétő megjelenítések és egyéb vétségek, bűncselekmények posztolóira meg ott a Btk., amely szerint ezeket bírói döntésekkel lehet szankcionálni. De ne engedjük meg tovább, hogy az alkotmányban garantált szabad véleménynyilvánítást idegen konszernek, névtelen, láthatatlan, kétes szabályok szerint tevékenykedő cenzorok akadályozzák, használják fel politikai befolyásolásra és ezzel veszélyeztessék az elkövetkező választások fair és objektív lebonyolítását és kimenetelét. Si vis pacem, para bellum! (Ha békét akarsz, készülj a háborúra.)
