Amerika nemcsak a szabadság, hanem az erőszak hazája is
Az a benyomása az embernek, hogy polgárháborús állapotok uralkodnak az Egyesült Államokban; az internetet ellepték azok a felvételek, amelyeken a rasszizmus elleni, békepárti tüntetők éppen háborús övezetet csinálnak a nagyvárosi utcákból. Olyan videók keringenek, amelyeken a fékevesztett "demonstrálók" a bőrszínük miatt támadnak meg mozgássérült fehér embereket, vagy gázolnak el szándékosan rendőrt, esetleg olyan bolttulajdonosokat vernek agyba-főbe, akik csak az üzletüket védik. Ez azonban Amerikában, a szabadság hazájában nem szokatlan. A mostani eseményekben egyetlen szokatlan elem van, az, ahogy a politika kezeli ezt az egészet. Eddig ugyanis a két nagy párt és a közvélemény-formálók is mindent megtettek azért, hogy a zavargások lecsillapodjanak és utána akart mindenki a maga módján tőkét kovácsolni az eseményekből. Most azonban a Demokrata Párt és az ultraliberális celebvilág közös erővel tesz meg mindent azért, hogy az egyre több halálos áldozattól függetlenül eszkalálja az eseményeket és fenntartsa a káoszt, hogy az az elnökválasztásra is jelentős hatással legyen.
El kell fogadni és meg kell érteni: az Egyesült Államokban nagyon nem úgy mennek a dolgok, mint Európában. És ez így van még egy egyszerű rendőri igazoltatásnál is. Egy rendőri intézkedés, igazoltatás, őrizetbe vétel sokkal gyakrabban fordul erőszakba az USA-ban, mint Európában. És sokkal gyakrabban vezet fatális végeredményre, és végződik a rendőr megsebesülésével és halálával, vagy a gyanúsított megsebesülésével és halálával, mint azt mi itt el tudnánk képzelni.
Egy egyszerű autós igazoltatás is teljesen máshogy megy a tengerentúlon: az autót le kell állítani, a kezeket a kormánykerékre kell helyezni, hogy a kézfejeket tisztán lássa a rendőr. Amennyiben a forgalmi és az iratok a kesztyűtartóban vannak, meg kell kérdezni a rendőrt, hogy oda lehet-e nyúlni, és még igenlő válasz esetén is csak lassú, nyugodt mozdulatokkal lehet azt végrehajtani. Mert különben könnyen lehet, hogy lelőnek. Azt meg sem említem: amennyiben az autóban vagy a sofőrnél/utasnál fegyver van, azt azonnal közölni kell a rendőrrel, aki egyik kezét mindvégig a pisztolyán tartja.
Sokan azonban nem tartják be az ilyesfajta megelőző óvintézkedéseket, ebből is születnek azok az esetek, amikor a rendőrnek erőt kell alkalmaznia. Ilyenkor sok egyenruhás a fegyveréhez nyúl: ezzel is magyarázható, hogy miért az Egyesült Államokban használják világszerte az egyik leggyakrabban fegyverüket a rendőrök. George Floyd sem adta meg a tiszteletet a rendőröknek. A többszörösen büntetett előéletű férfi hamis pénzzel akart fizetni egy boltban, a kiérkező rendőrök felszólítására nem engedelmeskedett, ezért alkalmaztak – nyilvánvalóan értelmetlen és eltúlzott – túlerőt, amelynek végén meghalt. Az ezt követő eseményeket nagyjából mindenki ismeri: a mainstream média annyira felkapta és túlfűtötte a kedélyeket, hogy a koronavírus miatti kijárási korlátozásoknak fittyet hányva emberek százezrei mentek az utcára. Ott azonban a békés megemlékezés helyett a zavargások kerültek előtérbe, a tüntetések irányítása felett átvették a hatalmat a radikális anarchista/terrorista baloldaliak, akik csak a rendbontásban lelik örömüket.
Az Európában is ismert Rodney King-ügy
Az egyik legnagyobb megmozdulás 1992 tavaszán történt, és több napon át tartottak azután, hogy kikerült egy egy évvel korábban készült felvétel, amelyen látni, hogy csak több rendőrnek sikerült megállítania egy Rodney King nevű férfit. Az eset azért is kapott nagy visszhangot, mert a férfi – amúgy brutális – megállítását felvette egy közelben lakó személy, a képsorokat pedig minden létező platformon megosztotta a média. King nem állt meg egy rendőri ellenőrzésnél, ami miatt a rendőrök üldözőbe vették. A fekete férfi beismerte, hogy ittas volt, ráadásul próbaidőn volt, hiszen korábban börtönben is ült egy rablás miatt. A videón látni, ahogy a nagydarab fekete férfi agresszívan lép fel, többször a rendőrök felé üt, amire a hatóság emberei túlerővel válaszoltak és gumibotokkal verték meg Kinget, akit végül sikerült letartóztatni.
Az eset után Los Angelesben a javarészt feketék alkotta bandák Molotov-koktélokkal házakat gyújtottak fel, majd betörtek a boltokba, ahonnan minden mozdíthatót elvittek. Az állapotokat csak kétezer gárdista, majd a tengerészgyalogság emberei tudták megfékezni: összesen 53-an haltak meg, közülük 25-en afroamerikaiak. Akkor a hadsereget és a Nemzeti Gárdát is be kellett vetni, hogy meg tudják fékezni az indulatokat.
PC/DC
George Floyd halála ismételten rávilágított arra, mennyi elfojtott feszültség van Amerikában, de nem a többségi fehér lakosságban és más kisebbségekben, hanem a feketékben, akik a legnagyobb kisebbséget jelentik az államokban. A fekete lakosság rendszeresen kijátssza az üldözöttkisebbségi-kártyát; közülük sokan valamiért még mindig úgy érzik, hogy rabszolgaként tekintenek rájuk. Ez azonban koránt sincs így: a túltolt píszí megjelenésével – ami az amerikai élet legmélyebb rétegeibe is beszivárgott – a feketékkel szemben alkalmazott pozitív diszkrimináció már látványosan a fehér többség és például az ázsiai kisebbségek rovására történik. Erős példa erre: George Floyd halála miatt az Uber ételrendelő szolgáltatása, az Amerikában elérhető Uber Eats például nem számol fel szállítási költséget, ha valaki egy olyan étteremből rendel, aminek fekete a tulajdonosa. El lehet képzelni, mekkora világbotrány lenne abból, ha fordítva történne, a liberális sajtó már a Ku Klux Klán megjelenéséről vizionálna. Az internetre kikerült felvételek szabályosan sokkolták a világ józanabbik felét: a megmozdulások során olykor rokkant fehéreket ütlegelnek a fekete "tüntetők", akik állítólag az erőszak ellen mentek utcára. Egyszerűen nem lehet épkézláb magyarázatot találni arra, hogy a minnesotai zavargók a béke nevében miért kezdenek el ütlegelni egy kerekesszékes, védekezésre képtelen fehér nőt, akinél állítólag kést találtak. De azért persze megpróbálják.
Az első munkanapján lelőtt rendőrnő
2016 februárjában egy Ashley Guindon nevű amerikai rendőrnőt az első munkanapján gyilkolta meg a 32 éves színes bőrű Ronald Hamilton. Guindont és társait a Virginia állambeli Woodbridge-be riasztották egy elfajult családi vita rendezéséhez, amikor rájuk lőttek azután, hogy becsengettek.
Az első napját teljesítő 28 éves nő a kórházba szállítás után életét vesztette, a két vele tartó társa túlélte a lövöldözést, ám ők is súlyosan megsebesültek. A kiérkező kommandósok lerohanták a házat, ahol látták, hogy Hamilton azután lőtt rá a rendőrökre, hogy a házban megölte a feleségét. Az eset során a pár 11 éves gyereke is a házban volt, ő nem sérült meg.
Ilyen brutális esetekből az USA-ban rengeteg van. Az ország bizonyos részein (és bizonyos részein meg nem, nagyon nem) ez annyira a mindennapok része, mint Sadiq Khan Londonjának a terrorizmus, a késes és savas támadások.
És tulajdonképpen ez is csak egy átlagos eset
2016. július 7-én, Dallasban a fekete Micah Xavier Johnson válogatás nélkül kezdett el rendőrökre lőni, aminek következtében kilencen megsérültek, öt járőr pedig meghalt, két civil is a sérültek között volt.
Az elkövető korábban az afganisztáni háborúban szolgált és azért gyilkolt direkt fehér rendőröket, mert korábban, Baton Rouge-ban, egy rendőri túlkapás során meghalt a fekete Alton Sterling, tettét bosszúnak szánta. A férfi nem adta meg magát, elbarikádozta magát egy közeli épületben, és egy robottal odavitt távirányítású bombával végeztek vele a rendőrök. Európában vagy nálunk nyilvánvalóan lehetetlen lenne az, hogy a rendőrség nemes egyszerűséggel felrobbantson egy elkövetőt, bármit is csinált korábban. Az eset egyébként a szeptember 11-i terrortámadás óta a legsúlyosabb, halállal is végződő, rendőrökkel szembeni incidens volt az országban.
És ezt a felsorolást a szó szoros értelemben ezerig, tízezerig lehetne folytatni...
Az USA-ban közel kétmillió ember van börtönben, és százmilliónyi lőfegyver van a lakosság kezében. Szinte minden bűncselekményt vagy rendőri fellépést lehet rasszista indítékúnak minősíteni, mert az esetek döntő többségében a tettes és az áldozat, a rendőr és a bűnöző más rasszhoz, etnikumhoz tartozik. És persze osztályalapúnak is, mert nagyon sokszor különböző társadalmi réteghez is tartoznak. És az elmúlt harminc évben ez fokozatosan állandó szokásává vált a liberálisoknak és a médiának. Egyedül a fehérek ellen elkövetett bűncselekményeket sikerül a rasszizmustól elkülöníteni. Nekünk viszont nagyon ügyelnünk kellene arra, hogy ne importáljuk Amerikából azokat a "kulturális" elemeket, politikai ideológiákat, amelyek a rasszista erőszakot – bárki ellen – a mindennapok részévé teszik. Az ellenzék már elkezdett az ideológia után hivatásos tüntetőket is behozni külföldről; ügyeljünk rá, hogy az a "tüntetéskultúra" és a rendőrök elleni erőszak elakadjon a "vámnál".
