Ma Beke István és Szőcs Zoltán, holnap mi! Lehet-e egyedül felrobbantani egy román nemzeti ünnepet? A „székely terroristaper” néven elhíresült Beke–Szőcs-ügy (II. rész)
Lehet-e egyedül felrobbantani egy román nemzeti ünnepet? Megilleti-e az ártatlanság vélelme az erdélyi magyarokat, akik tiltakoznak a román asszimilációs törekvések ellen? Valódi érdekvédelmi szervezetként viselkedik-e a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, amikor helyzet van? Emlékezhetnek-e a székelyek a székely hadosztályra, és tarthatnak-e hatósági támogatással provokatív magyarellenes felvonulásokat a neofasiszta román szervezetek? Miért mentette fel a bíróság első fokon Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a „székely terroristaperről” szóló cikksorozat második részében.
Kékesi Raymund írása
Ahogy azt előző cikkemben bemutattam, Beke Istvánt 2015. november 30-án, vagyis december elseje előtt egy nappal tartóztatta le a DIICOT, a román „Terrorizmusellenes Ügyészség”, azzal a váddal, hogy robbantani készült a másnapi, az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román népgyűlésre emlékező román felvonuláson és katonai parádén. A bukaresti táblabíróság másnap, azaz december 1-én hajnalban elrendelte a vádlott 30 napos előzetes letartóztatását. Hogy hogy zajlott a letartóztatás, azt Beke Csilla, István feleségének szavaival tudjuk a legérzékletesebben Önök elé tárni.
Az ártatlanság vélelme senkit sem illet meg, aki nem támogatja a román asszimilációs törekvéseket
… saját bevallásuk szerint fegyvereket és pirotechnikai eszközöket kerestek, helyette laptopokat, merevlemezeket és más adathordozókat, magyar zászlót, vármegyés pólót, airsoftos éjjellátót, airsoftos szirénát, lejárt szilveszteri petárdát, tortára való csillagszórót foglaltak le és vittek el, feltúrva mindent
– idézi fel István felesége, Beke Csilla a letartóztatás körülményeit.
Alávaló módon vitték el Beke Istvánt a városból, egész napos étlen-szomjan tartás után, majd egész éjszakai kihallgatásnak vetették alá. Nem biztosítottak tolmácsot sehol, a jegyzőkönyvek csak románul íródtak, kötekedtek az ügyvéddel, aki nem mehetett vele. Több mint tízórás megfélemlítési akciónak vetették alá úgy a férjemet, mint a családot! Ez több, mint zaklatás, ez lelki terror. Hajnalban közölték velem, hogy visszatartási parancs van érvényben, majd kb. két óra elteltével, hogy 24 órás őrizetbevételt rendeltek el, illetve nem léphetek vele kapcsolatba ez idő alatt. Többszöri rákérdezésemre, hogy miért hurcolják, mi a gyanú, mi a vád, közölték velem, oly módon, mintha tudnom kellene, hogy "Terrorizmus, asszonyom!" A figyelemfelkeltés sikerült a fiktív koholt vádjaikkal, a megfélemlítés csak undort és gyűlöletet ébresztett. Az ártatlanság vélelme Romániában nem illeti meg sem az egyszerű székely embert, sem egy vármegyés vezetőt…..
Nyilvánvaló, hogy az ártatlanság vélelme senkit nem illet meg, aki nem támogatja a román asszimilációs törekvéseket.
„Ma Beke István és Szőcs Zoltán, holnap mi” – az ösztönös elhatárolódástól a közös nyilatkozatig
Hogy a román hatóságok így jártak el, és egyrészt eléggé példa nélküli módon első pillanattól kezdve online elérhetővé tették a vádiratot és a Beke család személyes adatait, másrészt a román televíziókban mutogatták Beke István kiskorú gyermekeit, az talán kevésbé meglepő, mint az, hogy a magát elsősorban magyar érdekvédelmi szervezetnek nevező párt, az RMDSZ nevében nyilatkozó Kelemen Hunor pártelnök ösztönösen elhatárolódott „az erőszakos cselekedetektől és a a két nemzet között feszültséget keltő szélsőséges megnyilvánulásoktól”. Kezdettől csupán attól tartott, hogy nehogy az ilyen jellegű cselekedeteket kollektív módon vetítsék a románok az erdélyi magyarságra. „Komoly aggodalomra ad okot, hogy a kézdivásárhelyi történéseket az eljáró hatóságok nyomán a román média nagy része a kollektív bűnösség elve alapján tálalta. Ennek könnyen belátható eredménye lehet, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyveli el a román társadalom.” - fogalmazott a pártelnök abban az angol nyelvű tájékoztató levélben, amelyet december 9-én, szerdán juttatott el az Európai Unió tagországai bukaresti nagyköveteinek a kézdivásárhelyi történésekről. Dacian Ciolos román kormányfő és Klaus Iohannis államelnök azonban megnyugtatta őt abban a tekintetben, „hogy a történtek nem jelentenek irányváltást a romániai magyar kisebbséghez való viszonyban.”
Mindebből egyértelműen kiderül, hogy Kelemen Hunor és az RMDSZ kezdetben egyáltalán nem viselkedett érdekvédelmi szervezetként. Kész tényként kezelte, hogy itt szélsőséges cselekmények történtek. Eszébe sem jutott, hogy az ügyben a román hatóságok magyarokat ártatlanul vádolhatnak, és – az évszázados magyar tapasztalatok ellenére – fel sem tételezte, hogy egy ilyen „vitában” a székelyeknek lehet igaza. A legszomorúbb azonban az, hogy Dacian Ciolos és Klaus Iohannis ez esetben Kelemen Hunornak igazat mondott, és a jelek szerint valóban nincs irányváltás a romániai magyar kisebbséghez való viszonyban. Továbbra is állami eszközökkel és szándékkal folyik Erdély etnikai tisztogatása, a magyar érdekekért kiálló erdélyi magyarok megfélemlítése, akár koncepciós perek útján történő elhallgattatása. Ez azonban külön cikksorozatot érdemel.
„Összefogás nélkül nincs győzelem”
Bár Szőcs Zoltán már kezdettől azt üzente a börtönből, hogy „összefogás nélkül nincs győzelem”, az erdélyi és romániai magyar politikai szervezetek csak jóval később, azaz 2018. júliusában jöttek rá, hogy „Ma Beke István és Szőcs Zoltán, holnap mi.” Ekkor az Erdélyi Magyar Ifjak, a Fidelitas, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, a Magyar Ifjúsági Értekezlet, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), a Minta Ifjúsági Szervezet, a KMKSZ Ifjúsági Szervezet, a Via Nova – Új út és a Vajdasági Magyarok Szövetségének Ifjúsági fóruma közös közleményben foglalt állást a Beke Istvánra és Szőcs Zoltánra koholt vádak alapján és igaztalanul kirótt 5 éves börtönbüntetés ellen, erőt és türelmet kívánva az elítélteknek és családjaiknak, de sajnos ezt eredményes és komoly gyakorlati cselekvés nem követte.
Párhuzamos történések: A székely hadosztályra való emlékezést betiltják, a román fasiszták vonulhatnak
A vádirat szerint a DIICOT arra is kérte az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, valamint a Romániában bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, melyet a HVIM csupán „paravánként használ tiltott tevékenységei elleplezéséhez.”
Kézdivásárhelyen a terrorelhárítás ugyancsak kedden délelőtt feloszlatta a HVIM és a Vitézi Rend által hirdetett megemlékezést, melyben az Erdélyt védő Székely hadosztály előtt tisztelegtek volna. Míg a székely hadosztály honvédő tevékenységére a magyaroknak nem volt szabad emlékezni, egy másfajta, a magyarokat provokáló, valóban szélsőjobboldali felvonulást ugyanekkor nemhogy engedélyeztek, hanem egyenesen támogattak is a hatóságok. Mindeközben ugyanis a szomszédos háromszéki városban, Sepsiszentgyörgyön a román fasizmus élcsapata, a magát a Vasgárda szellemi örökösének tartó Noua Dreapta (Új jobboldal) masírozott igen provokatív módon a rendőrség felügyeletével, s – hogy egy szemtanút idézzek - „aztán román hadigépeket, tankokat, páncélkocsikat, csapatszállítókat, ágyútalpakat lehetett látni kivonulni a városból a Gyöngyvirág utcán át, miután a provokáció kudarcba fulladt…”..
A másik bűnös és felbujtó: Szőcs Zoltán
Bár a közvéleményt a folyamatos sajtóközleményekkel már kellően megdolgozták, és sok magyar is elhitte, hogy Beke István bűnös, az ügyészség is érezhette, hogy egyetlen székely kevés lehet ahhoz, hogy megingassa a jelek szerint rendkívül stabil román állam Erdély és különösen Székelyföld feletti ellenőrzését. Szükség volt egy tettestársra, ezért Szőcs Zoltánt 2015 decemberének végén tartóztatta le a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság, mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevű nacionalista-szélsőséges csoportosulás vezetőjét. A vád szerint egy robbanószerkezet összeállítására „uszította” szervezetének tagjait, azaz „szárnysegédjeit”, amit majd „úgy kell megcsinálni, hogy egyszerre több helyen gyulladjon meg.” Erre felelte – az ügyirat szerint – Beke István azt, hogy „Megcsináljuk”, ám e kijelentés elhangzása lett hitelt érdemlően cáfolva majd a 2017. január 17-ei tárgyaláson, ahogy arra majd nemsokára visszatérek.
A bűnös ember fellebbez, vagy örül, hogy megúszta az előzetesben töltött idővel?
A borzasztó körülmények között előzetes letartóztatásban tartott vádlottakat fél év után állították bíróság elé. Beke ellen a vád közösség elleni merényletkísérlet volt, azaz terrorizmus, valamint a robbanóanyagok szabályainak megsértésének kísérlete, Szőcs Zoltán ellen pedig e cselekményekre való felbujtás. Az elsőfokú bíróság a 2017. április 7-ei záró tárgyaláson elégtelen bizonyítékok híján többszöri vádbesorolás-módosítás után végül is felmentette a vádlottakat e pontok alól, és „csupán” pirotechnikai eszközökkel elkövetett visszaélésért, illetőleg erre való felbujtás miatt ítélték őket 11 hónap és 6 nap (Beke István Attila), illetve 10 hónap és 8 nap (Szőcs Zoltán) letöltendő börtönbüntetésre, azaz napra pontosan annyi időre, amennyit előzetes letartóztatásban és házi őrizetben töltöttek. Puskás Róbert volt romániai alkotmánybíró szerint:
Romániában ilyen esetben azok kapnak napra pontosan annyi büntetést, amennyit előzetesben letöltöttek, akik ártatlanok.
Az elsőfokú ítélet ellen Beke István és Szőcs Zoltán természetesen fellebbezett, hiszen Európa-szerte példátlannak tartották, hogy valakiket mindössze petárdabirtoklás miatt letöltendő börtönbüntetésre ítéljenek. Ön mit gondol, kedves olvasóm: amennyiben valóban terrorcselekményben vagy annak előkészületében lettek volna bűnösök, fellebbeztek volna-e, vagy örültek volna, hogy megúszták ennyivel? Ez is mutatja, biztosak voltak az ártatlanságukban.
