Pesti Srácok

Nem felejtünk!

Nem felejtünk!

„Ez nagyobb tragédia, mint Trianon” – efölött a mondat fölött azóta nem tudok napirendre térni, amióta hetekkel ezelőtt elolvastam. Az idézet tulajdonképpen már önmagában kimeríti a logikai bakugrás fogalmát, az utána következő cikkel együtt viszont egyértelmű, hogy hazaárulás kategóriában is éremesélyes. Az értelmi szerző szerint ez a Trianonnál is nagyobb tragédia ugyanis nem más, mint a CEU Bécsbe költözése.

MISS LATTE

A párhuzamot az ellenzéki, de főleg DK-s aktivista, Homonnay Gergely húzta azzal a vonalzóval, amellyel valaha csonka-Magyarország határait is rajzolhatták. Akinek nem mond semmit a név, annak további boldog életet kívánok, és inkább ugorjon egy bekezdést. Aki mégis mazochista, annak legyen elég annyi, hogy az úriember (?) a Puszi, Erzsi névre hallgató irodalmi lábtörlő szerzője. Ez az a könyv, ami macskaszemszögből mutatja be a világot, és amiről már annyi bőrt lehúzott ez a jogaiért a Pride-on táncoló bohóc, amennyit még az ázsiaiak se húznának le egy macskáról. Ha egy mondatot kéne írnom Homonnay Gergelyről, akkor a Puszi, Erzsi fülszövegében a háziállatról szóló összegzés meg is felelne: „szőrös fülű, bajszos díva”. Civilben pedig Gyurcsány Ferenc második számú udvarhölgye (az első természetesen Vadai Ágnes).

Szóval eszerint a Homonnay Gergely szerint a CEU (egy részének) Bécsbe költözése nagyobb tragédia, mint Trianon. Karácsonykor újra eszembe jutott ez a mondat, amikor a családi fotókat nézegettem. A kezembe akadt nagyapám ütött-kopott portréja: a papír sárga, foltos, a gyűrődések keresztülfutják az arcot. Egyetlen dolog vehető ki teljesen tisztán, nagyapám szigorú-kék tekintete, ami még a fekete-fehér fotóról is visszavilágít.

PestiSracok facebook image

Ezt az éles és szomorú nézést csak egyszer láttam rajta élőben: 2002 tavaszán, amikor apám épp arról győzködte, miért lesz jó döntés, ha a Medgyessy Péter vezette MSZP-re szavaz. Az egyszeri kilengést apám nem sokkal később meg is bánta, amikor ez a Medgyessy Péter még a megválasztása évében, Erdély elcsatolásának napján együtt ünnepelt a román miniszterelnökkel.

A családom erdélyi – így mondjuk, de valójában alighogy átteszi az ember a lábát a határon, már apám szülőfalujában találja magát. Lehet, hogy jobb lett volna, ha tényleg nem a határ mellett, hanem a Kárpátok valamelyik völgyében van ez a falu, mert így a számkivetettség mellett mindig ott voltak az „ó, ha 20 kilométerrel arrébb húzták volna meg a vonalat...” kezdetű sóhajok is. Ezt mondhatta mama, amikor a fiát gyerekként elzavarták a boltból, mert nem románul kérte a kenyeret. És 30 évvel később, már a rendszerváltás után keresztanyám még mindig ugyanezt mondta, amikor a gyerekeit minden nap feleltették az iskolában, de csak egyetlen kérdést kaptak: „Milyen nyelven beszéltek otthon?”

Nagyapám – ezt már csak elmesélésekből tudom – a családján kívül csak arra volt büszke, hogy sosem lett párttag. Ő inkább sistergő Szabad Európa Rádiót hallgatott, és már akkor rablógyilkosoknak nevezte a kommunistákat a négy fal között, amikor még nem volt nyilvánvaló, hogy a kommunizmus több, mint százmillió áldozatot követelt világszerte. „Legyetek éberek, mert visszajönnek!” – mondogatta, nekem már ezt is csak apám mesélte.

De az igazság az, hogy tévedett. Nem jönnek, nem jöhetnek vissza.

Azért nem, mert még mindig itt vannak. Itt van a kommunisták utódpártja, az MSZP, és itt van egykori vezetőjük, az Erdély elcsatolására koccintó Medgyessy Péter. Nem szabad finnyáskodni, mondta legutóbb az áprilisi választások előtt – igaz, akkor a szocik és a Jobbik összefogásáról beszélt. Aztán itt van a szocialista Bangóné Borbély Ildikó, aki annyira szeret „kurva erős képeken” szerepelni, hogy az elszakadt magyarok állampolgárságáról szóló népszavazáson ő pózolt Gyurcsány Ferenc nemet hirdető plakátjain. És igen, itt van Gyurcsány Ferenc is, aki talán még álmában is a külhoni magyarok állampolgársága ellen ágál. De itt vannak – szerencsére – a Homonnay Gergelyek is, akik szerint a Soros-féle aktivistaképző CEU elköltözése nagyobb tragédia lehet, mint Trianon. Azért szerencsére, mert valójában szívességet tesznek nekünk. Saját maguk emlékeztetnek minket arra, hogy itt vannak. Jönnek és bebizonyítják, hogy ők ma is ugyanazok az emberek, mint akiket a nagyapám rablógyilkosoknak nevezett, amikor mi már szinte elfelejtjük azt, hogy „Nem felejtünk!”

A cikket a hamarosan a PestiSrácok.hu-n reggelenként megjelenő latte blog szerzője írta. Névtelenségét nemzetbiztonsági okokból őrizzük. ?

Vezető kép: Facebook

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.