Amit szabad civiléknek, nem szabad a kereszténynek
Balos, szélsőbalos, liberális, szélsőliberális; humanista és progresszív – kézenfogva lobbizik a természetes közösségek, a nemzet, a család és a hitbéli csoportok ellen az unióban. Nemes, modern harcuk közepette olyan haladó célokat fogalmaznak meg, mint a melegjogok, a női kvóta, a kisebbségek pozitív diszkriminálása és a migránsok befogadása. Ne felejtsük a multikultit és a nyílt társadalmat sem! És miközben pénzt kapnak a közös büdzséből arra, hogy az egyházakat bizonyos állami feladatok ellátásából – mint az oktatás, az egészségügy és a szociális segítségnyújtás – kiebrudalják, ők pofátlanul lobbiznak azért, hogy bemászhassanak a helyükre, vagy legalább a politika és a kultúra fókuszába. Mintha a szabadkőműves mozgalmak módszerei és céljai termelődnének újra az egyes politikai erők nyitott keblén, akik most – sokszor pártcsaládtól függetlenül – többségre törekszenek az uniós parlamentben.
Felsorolni is lehetetlen azon civilszervezetek nevét, amelyek azért indítanak kampányokat Európa-szerte, hogy a humanista eszmeiség és a progresszívnak nevezett társadalomfilozófiai célok egyre inkább meghatározóak legyenek a kontinens kultúrájában és a politikájában. Komoly mennyiségű uniós pénzből, azaz részben az európai polgárok, azaz a mi zsebünkből származó eurómilliókból és a Soros-hálózat anyagi támogatásából szerveznek különböző kampányokat, melyek szerintük társadalmilag hasznosak. Miért is?
Keresztény-ellenes civilek
A szélsőséges és progresszív civilek több fronton is támadják a keresztény egyházakat – a szekularizációra (egyház és állam szétválasztására) hivatkozva. Sőt! A progresszív és független-objektív mozgalmak kifejezetten a keresztény egyházakban látják a haladás és a fejlődés gátját. Így támadásba lendülnek.
Pedig nem ártana összehasonlítani az egyházak és a balos-liberális-progresszív civil mozgalmak társadalmilag hasznos tevékenységét! Az előbbi kórházakat és iskolákat tart fenn (ahol gyakran találkozhatunk haladó értelmiségiek gyermekeivel is!), illetve érezhető szociális segítséget nyújt a szegényeknek, a betegeknek, a hajléktalanoknak vagy a drogfüggőknek. A civilszervezetek pedig arról pofáznak (kampánynak, konferenciának és médiamegjelenésnek nevezik), hogy jogokat kell biztosítani a melegeknek, be kell fogadni minden migránst, női kvótát kell létrehozni és ki kell söpörni minden előítéletet a nyilvánosságból (politikailag korrekt közbeszéd). És persze meg kell teremteni a természetes közösségek nélküli, individuális szabadságjogokon alapuló Európai Egyesült Államok birodalmát, ahol a boldogság kulcsa az, hogy mindenki azt tehet, amit akar.
Érdemes összehasonlítani a két tevékenységet! Az egyházak tesznek valamit a jobb életért, a progresszív civilek pedig a jobb életről fecsegnek, miközben mindent pusztulásra ítélnek, ami Európában a több ezer éves hagyomány része.
Humanisták a gáton
Csak egy példát kiragadva, hogy megértsük a folyamatokat!
Itt van az European Humanist Federation nevű humanista civil mozgalom, melynek egyetlen célja az, hogy az egyházakat végleg leválassza az államról és persze a politikáról. Akár az egykori szabadkőműves szervezetek, ez az önmagát humanistának nevező mozgalom is európai hálózatot épített. Jelenleg 63 országban indít felvilágosító kampányokat és szervez konferenciákat azzal a céllal, hogy az egyházak „lobbitevékenységét” és társadalmi szerepvállalását megszüntesse. Legutóbb egy olyan nyilatkozattal kerültek be a médiába, melyet több, mint egy tucat uniós képviselő (köztük Szanyi kapitány) aláírt, és amelynek célja, hogy az egyházak teljes mértékben kimaradjanak a társadalmi, kulturális és politikai tevékenységekből.
De nem is ez a legmegdöbbentőbb az egész munkálkodásukban, hanem az, hogy a kampányaik között fellelhető az uniós választásokban való részvétel igénye, de legalábbis egy adott politika támogatása. De ez annak fényében világossá válik, hogy platformjuk van (leginkább balos és liberális képviselőkből) az uniós parlamentben. Civilszervezetként platformot építenek – nem is tagadva politikai céljaikat. Így közvetve avatkoznak bele a közelgő választások kimenetelébe is, nem utolsósorban abból a pénzből, melyet elvileg a „közhasznú” feladataik ellátásra kaptak a közös büdzséből és persze a Soros-féle trezorból.
Civil háló a politikában
De tovább vizsgálódva a fent nevezett humanista szervezet háza tájékán, kiderül az is, hogy számtalan hasonló hálózattal rendelkező civil partnerük van, akikkel közös kampányokat (nem társadalmi feladatokat, hanem társadalmi véleményformálást) végeznek minden uniós országban. Csak felsorolva néhányat: ilyen az Ilga Europe, melynek kimondott célja a homoszexuálisok házasságának minden uniós országban való kötelezővé tétele, illetve a melegek gyermekvállalási joga; és az LMBT-stb. rendezvények támogatása. A szervezet költségvetése szinte átláthatatlan. De ami a legbeszédesebb a láthatóságban, hogy a legutóbbi (2014) uniós parlamenti választásokon 13 ezer euróból kampányoltak az „értékeik” mellett.
A humanisták nagy szervezete (páholya) további partnerként jelöli meg az Európán is túlmutató Humanist International-t, amelynek célja az egyházakkal szembeni fellépés, illetve a vallási morál helyetti polgári erkölcs terjesztése – bármit jelentsen is ez. De fontosnak tartják a liberális demokráciák védelmét és a szabadságjogok mennyiségi növelését. 70 országban, a világ minden táján, már ifjúsági csoportokat is működtetve harcolják nemes harcukat. És persze ők is fontosnak tartják, hogy „segítsék” az uniós választásokon való részvételt. Nyilván a saját értékeik szerint...
A mára szélsőségessé vált feministák is megjelennek a hálózatban: European Women's Lobby néven. Ők a humanistákkal közösen kampányolnak (nem tevékenykednek, hanem pofáznak!) a női jogok mellett, ami idáig még nem is lenne feltűnő jelenség, de mikor céljaik közt találjuk a női kvótát, a homoszexuális nők gyermekvállalásának jogát, az egyházak szerepének kiiktatását vagy a migráns (!) nők jogainak megteremtését, akkor bizony hamar belátjuk, hogy nekik sincs már semmi közük az egykori feministákhoz.
Keresztények a kereszténység ellen?
Az European Humanist Federation tucatnyi partnere (hálózat) közt találunk még egy látszólag kakukktojásként kampányoló katolikus mozgalmat is. A Catholics for Choice nevű szerveződés annyira progresszív, hogy a legfontosabb céljaként a keresztény egyház hierarchiájának megszüntetését jelöli meg. Emellett kampányolnak még (nem teremtenek, hanem pofáznak és konferenciáznak) a nők abortuszhoz való jogáért és a koton használatért (komolyan!). Emellett fontosnak tartják azt, hogy a szabad szexualitás ne legyen az egyház szemében elítélendő viselkedés. És így tovább... Amúgy tavaly 3 millió dollárból gazdálkodtak, de leginkább az vet fel érdekes kérdéseket, hogy az egyébként 1973-ban, az Egyesült Államokban alakult civil szerveződés mit keres az uniós politikában? Miért tartja fontosnak, hogy Európában mi történjen a parlamenti választásokon? Mert a céljaikból kiderül, hogy ez is fontos számukra.
Mai szabadkőművesek
Mindez csupán egy példa volt arra, hogy miként szövi át egész Európát az egykori szabadkőművesekhez hasonlóan munkálkodó progresszív civilhálózat. Megjelenve az uniós politikában, befolyásolva annak kimenetelét. Megvetve lábát a liberális, a zöld és a balos pártok mellett ma már a konzervatívnak tartott néppártokban is. A legnagyobb ellentmondás pedig az, hogy miközben az egyházak társadalmi munkáját az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ellátásban, ahol az állam szerepét segítik, meg akarják szüntetni – mert az szerintük maradi, azaz akadálya a fejlődésnek –, addig ők maguk pénzt kérnek és kapnak a különböző haszontalan kampányaikra, amit majd visszaforgatnak a politikába.
Ma azt látjuk, hogy mint a múltbéli szabadkőművesek, ők is tiltakoznak az ellen, hogy az egyházak lobbiznak valamiért, részt vesznek társadalmi folyamatokban, támogatják az állam tevékenységét; miközben képmutatóan civilnek hazudják magukat, de politikai tényezővé válnak – nyíltan beavatkozva a demokratikusnak mondott választásokba. Szerintük ugyanis a haladó és fejlődő (?) társadalom ismérve az, hogy az egyházat és az államot élesen egyre inkább szétválasszák, a progresszív civileket pedig bevonják a politikai döntésekbe és a társadalomváltoztatás tevékenységébe.
Amit szabad Jupiternek...
