Pesti Srácok

Nem természetes, hogy egy választásnak ekkora tétje legyen

Nem természetes, hogy egy választásnak ekkora tétje legyen

Mi, magyarok az elmúlt 30 évben megszoktuk, hogy az országgyűlési választások tétje mindig hatalmas, hiszen az alapvető nemzeti célok tekintetében sincs egyetértés a politikai erők között. Az ellenzéki pártok szerint nincsenek is nemzeti célok, hacsak az nem, hogy afrikai törzsek muszlim férfitagjait integráljuk a magyar társadalomba. Ha nálunk jobboldali az ember - vagy legalábbis nem (ex)kommunista, illetve nem szélsőliberális -, akkor minden választás arról szól, hogy az ország és a nemzet - és úgy általában a magyarok - halálos ellenségei megint visszatérnek-e a hatalomba.

Ez 1994 után vált nyilvánvalóvá, és a magyar választók egy része demokratikus körülmények között háromszor is olyan pártokra szavazott, amelyek a lehető leglelkesebben vertek szét mindent, amit a magyar nemzet, a magyar társadalom és kultúra ezer év alatt létrehozott. A demokráciát nem ennyire szélsőséges álláspont-különbségek kezelésére találták ki. A demokráciában a fő nemzeti célokban, az embereknek biztosítandó életlehetőségek alapvetéseiben egyetértés van a választópolgárok és a politikai erők között; a választási döntés csak a politikai garnitúrát és a követendő politika árnyalatait érinti. A liberális demokráciában - már amennyiben a liberális szó nem ugyanolyan, ha nem erősebb fosztóképzője a demokráciának, mint a szocialista jelző volt egykoron - azonban minden választás során az alapvető létezésünk eddigi feltételeinek megszüntetéséről szavazunk.

Teljesen abszurd az, hogy egy regnáló kormány politikájának elutasításával népességcserére, valláscserére, sőt, az emberi szexualitás teljes, gender-alapú kényszer-megváltoztatására is szavazzunk.

Aki vasárnap nem a Fideszre szavaz, hanem bármelyik ellenzéki pártra, az ilyen, teljesen elmebeteg, abszurd programokat támogat. És nem mellesleg azt mondja, hogy a teljes magyar szuverenitást adjuk át a birodalmi központnak, csak az ott kitalált szabályok szerint lehessen élni ezután Magyarországon és Európa összes másik országában is. A demokráciát a kormányzatok kordában tartására és arra találták ki, hogy az függjön azoktól, akiknek az életére a tevékenysége hatással van, és nem arra, hogy az országon kívüli erők kitartottjai és támogatottjai hivatkozási alapot teremtsenek a nyilvánvaló hazaárulásukra.

PestiSracok facebook image

A vasárnapi választások során a magyar választók elutasíthatják ezt a külföldi befolyásszerzést. Az ellenzéki pártok azt ígérik, hogy a külföldi érdekeket fogják képviselni az Európai Parlamentben. Nem is titkolják ezt; még büszkék is rá, mert vezetőik személyisége már idomult a látszólagos nagyobb hatalomhoz történő behódolásra. Azt már nem tartják elképzelhetőnek, hogy keresztények legyenek, azt sem, hogy a kereszténység kulturális és társadalmi értékeit megtartsák, de az iszlámmal már együtt tudnának élni. Még nem merik azt mondani, hogy a szexuális „szokásaikat” (eufemizmus az extremitásokra) tartják a személyiségük legfontosabb önmegvalósító részének, de minden közszeméremsértés legnagyobb támogatói. Még nem hozzák a tudomásunkra, hogy nekik Brüsszel a fővárosuk és nem Budapest, hogy nem tartják magukat magyarnak, hanem csak európainak (ebben az esetben az európai kifejezés eufemizmus a semmire, a „queer-re”), de a saját szavazóik szemébe is belemondják a szégyen legkisebb jele nélkül, hogy a magyarokat nem tartják arra alkalmasnak, hogy magukat kormányozzák.

Egy tulajdonképpen belpolitikai tét nélküli listás választás következik, amelyen azonban a magyarok kifejezhetik azt, hogy ragaszkodnak a függetlenségükhöz és a magyarságukhoz, továbbá nem kérnek az identitás és magyar értékek nélküli ellenzék tevékenységéből. Az ellenzéki szavazatok szétaprózódása is ezt fejezi ki, hiszen a frusztrációikat az Orbán-gyűlöletben kiélő ellenzéki szavazók nagy része is érzi, hogy a szóba jöhető ellenzéki pártok nem tesznek és nem is fognak tenni értük soha semmi jót. A szavazatukat méltatlanul pazarolják rájuk, de minden vágyuk, hogy minél rosszabbul érezhessék magukat, hogy azt üvölthessék: Magyarország egy szörnyű hely!

Mindeközben Európában a „szocialista demokrácia”, amikor a szavazás formalitása csak arra szolgált, hogy a párt irányvonalát megerősítsük az egyetlen jelölt feltétlen támogatásával, tulajdonképpen megvalósult. Hiszen minden kommunistákra, zöldekre, szociáldemokratákra, liberálisokra és néppártinak hazudott liberálisokra adott szavazat egyetlen célban fog egyesülni, bármit is hablatyoltak, hazudoztak ezek a pártok a környezetvédelemről, meg az európai értékekről a kampányban, a kereszténység és a nemzetállamok elpusztításában, Európa iszlamizációjában.

Ajánljuk még

Boros Lajos, az "erkölcsi nulla", a "tégla" – Így lett a KISZ dalnokából a Hanglemezgyár cenzora

A Hálózat 2020 június 14.
Boros Lajos, a ma is népszerű "Lali király" a Danubius Rádiónál, Bochkor Gábor társaként lett igazán ismert. A hetvenes években még politikai csasztuskákat énekelt, olyan gyengén, hogy azt még az akkori sajtó is kritizálta. A KISZ egyik kedvence eredetileg mérnök volt, de olyan jól helyezkedett, hogy 1973-ban már ő is kimehetett a berlini VIT-fesztiválra. Egy másik rendszerkedvenc duó szerint Boros feljegyzéseket írt róluk, ők ezért nem mehettek a következő VIT-re, Kubába, holott Fidel Castro öccse is rajongott értük. Ők egyszerűen "téglának" nevezték Borost. Tény, hogy Boros jól helyezkedett, mert a Hanglemezgyárnál folytatta, ahol Bors Jenő és Erdős Péter befolyásos munkatársa lett. Galla Miklós szerint Boros "erkölcsi nulla" volt, és szándékosan gyereklemezként adta ki az albumukat. A ma már kevéssé ismert, de akkor nagyon népszerű Névtelen Nulla szerint nekik is Boros tartott be, legnagyobb sikereik idején nem adta ki a lemezüket, és később is C kategóriásak lettek. Boros Lajos ismeretlen története.

Volt egyszer egy magyar maffiaháború - Húsz éve végezték ki Portik riválisát, Seres Zoltánt

Az alvilág titkai 2019 április 13.
Húsz évvel ezelőtt, 1999. április 12-én Tahitótfaluban, a nyílt utcán, az autójában gyilkolták meg az éjszakai életben korábban „Igazságosnak” nevezett Seres Zoltán vállalkozót. A motoros merénylők nemcsak vele, hanem olasz üzlettársával, Sforza Nazzarenoval is végeztek, aki néhány órával később, a kórházban hunyt el. A gyilkosok a fegyvert eldobták, majd elhajtottak a helyszínről. A kocsi az AK-47-es gépkarabélyból leadott, legalább 15-20 lövés után az egyik családi ház falába csapódott, és a támadást csak a hátsó ülésen ülő, majd sokkot kapó tolmács élte túl.