Pesti Srácok

A butaság és az önzés fertőzőbb, mint a vírus

A butaság és az önzés fertőzőbb, mint a vírus

Akik most, a vírusháború kellős közepén a védettségi igazolvány ellen hergelnek, badarságokat és féligazságokat összehordva lázítanak másokat, azok elképesztően önzők és buták. Azt hiszik, mindentudók, valójában az orruknál sem látnak tovább.

Most épp a védettségi igazolvány ügyében csapkodják az asztalt egyesek. S nem csupán vérbő szélliberálisok, hanem magukat nemzetinek, konzervatívnak hirdetők is. Olvasom a hozzászólásaikat az interneten, és fogom a fejemet. Mert hogy képzeli a kormány, hogy a be nem oltottak nem mehetnek élményfürdőbe? Miféle kirekesztés ez, kérem szépen? – hőbörögnek –, és a TASZ legfrissebb „elemzését” lobogtatják. Naná: kinek a véleményére is figyelmezzünk ilyenkor, ha nem Bajkeverő Gyuri bácsi magyarországi gerilláiéra, néhány, sztaniolba csomagolt felforgatóéra?

Azt mondja a TASZ, hogy alaptörvényellenes a védettségi igazolvány. (Nocsak, 2011-ben még kézzel-lábbal tiltakoztak Magyarország Alaptörvénye ellen, és azt magyarázták, hogy az csak a kormányé, nem az országé. Most meg már hivatkozási alap. Remek: ezek szerint megszerették.) A nemcsak a joghoz, de a virológiához is mindenkinél jobban értő diverzáns alakulat szerint diszkriminatív, hogy akinek védettségi kártyája lesz, az mehet strandra és meccsre, míg akinek nem lesz, nem mehet. Éspedig azért diszkriminatív, mert még a kártyások is fertőzhetnek – szavalja a sok kis Karikó Katalin-epigon. „A legrosszabb forgatókönyv valósul meg (...) Már most látszik, hogy ez micsoda feszültségeket gerjeszt” – emelik föl mutatóujjukat.

  • És tényleg, milyen érdekes megfigyelni, hogyan gerjed a feszültség, amikor egyesek (például a TASZ) gerjesztik azt. Egyik kezükkel öntik az olajat a tűzre, a másikkal mutogatnak: „Jé, milyen magasra csapnak a lángok!”

PestiSracok facebook image

Nem kizárt, az ilyen TASZ-félék nélkül az emberek is nyugodtabban elfogadnák a szabályokat, a szükséges korlátozásokat, enyhítéseket. Ám egyelőre nincs olyan szerencsénk, hogy átélhessük a TASZ meg a Helsinki Bizottság nélküli lét örömeit.

Persze, akadt, aki pompásan szétzilálta a TASZ „érveit" (Forrás: Facebook)

ÉN és ÉN meg még ÉN is!

A liberális felforgatás az emberek teljes elhülyítése nem most kezdődött, hanem legkésőbb 1990 táján, de az alapjait már a „nagy francia forradalomnak” nevezett népirtás alkalmával lerakták, a guillotine-ok árnyékában. „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” – hirdették. A szabadságból azóta szabadosság, mindenkin átgázoló gátlástalanság lett, az egyenlőségből a dologtalan, lusta disznók ajnározása, mércévé tétele, a testvériségből pedig annyi, hogy mindenki értékesebb, mint a saját fajtánk, mindenkit csodálni kell, kivéve a saját nemzetünket, vallásunkat, bőrszínünket.

A több évtizedes-évszázados mételyezés után csöppet sem meglepő, amit a védettségi igazolvány ügyében láthatunk. Hogy sok honfitársunk nem képes fölfogni: rajta kívül mások is élnek ebben az országban. Az, hogy ő végre szeretne pezsgőfürdőzni egyet, méltányolható, ám előtte legyen kedves beoltatni magát. Ha pedig erre nem hajlandó (mert szerinte az oltással chip-et ültetnek belé az UFO-k), akkor várja ki a járvány végét.

  • Valahol iszonyat, hogy a liberálisok (és egyes műkonzervatívok is) mindent csak a másokon átgázoló önzés, az ÉN-ENYÉM-NEKEM nézőpontból hajlandók vizsgálni. Aki nemzeti-konzervatív, az a közösség szempontjait, érdekeit sosem rendelheti alá az egoizmusának, a „Nekem minden és azonnal jár” gátlástalanságának!

Remélem, hogy többségben vannak (és maradnak) azok, akik egy összetartó, egymásra tekintettel lévő, az ÉN önzését a közösség érdekei mögé helyező társadalmat szeretnének. Amelyben Isten, család és haza van, azok a legfontosabbak – és csak ezeket követi a gátlástalan önzés, az ÉN.

A nyugati fertályt uraló szélsőliberalizmus teljesen tudatosan atomizált társadalmakká rohasztotta a korábban összetartó keresztény, nemzeti, falusi közösségekre épülő államokat. Szétverték a kultúrát, a vallást, épp most bontják le a nemzeteket, a családokat, a férfit és a nőt. A végtelen önzésre, telhetetlen bírvágyra, primitív individualizmusra nevelt embermasszát már csak az evés-ivás-ürítés „szentháromsága” mozgatja, s külső machinációk, primitív ingerek által könnyen irányíthatók. Az Egyesült Államokban és tőlünk Nyugatabbra ezt a vegetatív létformát mára a teljes őrületig fokozták.

Ám nálunk sem sokkal rózsásabb a helyzet. Volt itt például egy 2004. december 5-e. Meg volt itt internetadós tüntetés, amikor a sok kis ÉN magasba emelte világító okostelefonját (darabja 200 ezer forint), megmutatva, hogy ők már tényleg nem bírják tovább a nélkülözést. (Így megmentve az internetszolgáltatókat egy kis szolidaritási adótól...) A hülyeség errefelé is határtalan.

Az égig érő hülyeséget és önzést szemléltette az a minapi eset is, amikor egy ránézésre embernek tűnő honfitársunk az utcán lefotózott egy gödörbe zuhant, lábaival még kétségbeesetten kalimpáló szerencsétlent – majd tovább sétált. A gödörbe esett férfi rövidesen meghalt.

Akik most, a vírusháború kellős közepén a védettségi igazolvány ellen hergelnek, badarságokat és féligazságokat összehordva lázítanak másokat, azok a maguk szintjén ugyanilyen önzők és buták. Azt hiszik, mindentudók, valójában az orruknál sem látnak tovább. Fotel-virológusként az igazi virológusok ellen hergelnek. Azt kívánom nekik: térjenek észhez, oltassák be magukat, hogy végre közösen legyűrjük ezt a nyomorult ragályt! Másképp nem fog sikerülni.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.