Pesti Srácok

F.o.s.: Micsoda hülyeség ez, hogy ránk akarnák kényszeríteni a rovarevést?!

F.o.s.: Micsoda hülyeség ez, hogy ránk akarnák kényszeríteni a rovarevést?!

Helyi gazdaságokban termelt egészséges élelmiszer vagy fehérjegyárakban előállított műhús; sonka, csülök, kolbász, vagy „lisztkukac, tücsök és sáska” – mondta Kövér László a választások tétjéről egy böllérfesztiválon szombaton, a szélsőbaloldali ellenzék sajtója pedig nem győzi gúnyos hangnemben közölni ezt. Hát micsoda hülyeséget beszélt a házelnök, nem igaz?! Ahogy micsoda hülyeséget beszélt Fazekas Sándor korábbi földművelésügyi miniszter is. Hát ezek a buta kormánypárti politikusok olyasmit delirálnak, hogy rovarokkal akarnak itt etetni minket a progresszió érdekében…

Vannak olyan cikkek, amelyek kifejezetten rosszul öregszenek. Elmebaj címke alatt hozta 2018-ban a hírt a mindig függetlenobjektív 444.hu, miszerint Fazekas Sándor meg akarja védeni a magyar embereket attól, hogy bogarakkal, tücskökkel, rovarokkal etessék őket. Pár nappal előbb azon gúnyolódtak ugyanott, hogy a miniszter szerint a rovarlobbi is a Soros-terv része, hiszen az étkezési szokásaink a kultúránk sarokkövei, és ha ezeket akarják fellazítani, megváltoztatni, az a kultúránk elleni támadás is. Feltűnően zavarta a 444.hu-t, hogy az agrárminiszter kongatja a vészharangot, Fazekast amúgy is előszeretettel röhögték körbe az ilyen figyelmeztetései miatt, mondván összevissza beszél mindenféle alaptalan hülyeségeket.

Közben azonban évek óta önellentmondó kettősség tapasztalható a függetlenobjektív sajtóban (f.o.s.) az emberi rovarevéssel kapcsolatban. Egyfelől folyamatos az érzékenyítés meg annak bizonygatása, hogy a rovarok táplálóak, és ha nem is finomak, de elviselhető ízűek, továbbá környezetkímélőek, úgyhogy ez a jövő. Ha más nem, hát a japán konyha egyes régiós sajátosságaival akarnak rábeszélni minket itt Magyarországon a rovarevésre. Másfelől viszont ugyanezek a baloldali médiumok kötelezően kiröhögik azt, aki szerint a mi kultúránktól idegen rovarevést ránk akarják kényszeríteni. Vagyis aki folyamatosan érzékenyít, ugyanaz gúnyolja ki azokat, akik szerint érzékenyítés zajlik.

Ez maga a f.o.s. működése – nem csak a rovarlobbi terén.

PestiSracok facebook image
A magyar konyha jövője lehetne a rovartokány, ha rá lennénk szorulva ilyesmire (kép forrása: cloudfront.net)

A jóemberkedést se ingyen csinálják

Mint minden lobbinak, természetesen a rovarlobbinak is pénzügyi érdekek a mozgatórugói, és a hangzatos jóemberkedés klímacélokról meg környezetbarátságról csak fedősztori. A rovarok tenyésztése jóval egyszerűbb infrastruktúrát igényel, mint a hústermeléshez szükséges vágóállatoké, tehát a beindítása is olcsóbb. Ha viszont nincs piaca, akkor hiába indítják be. Itt jönnek képbe az euro-bürokraták és mindenkor megbízható szövetségesük, a f.o.s., akiket valamilyen módon rávettek, hogy rendkívül lelkesek legyenek ebben a kérdésben.

Brit tudósok még vizsgálják, hogy melyek azok a leghatékonyabb eszközök, amelyekkel gyorsan fel lehet tüzelni az emberekben a lelkesedést egészen különböző ügyek iránt, és ezen eszközök közül melyiket alkalmazhatták a nevezettek körében.

A kísérleti alanyok pedig mi vagyunk, nekünk akarják beadni, hogy a pirított tücsök meg sáska az valami kulináris élmény, hogy a kenyereinkben kukacliszttel kell helyettesíteni a búzalisztet, hogy az állati fehérjét kukacfehérjével kell pótolni. Mindezt abban az Európában, ahol sokkal inkább az élelmiszerek pazarlása és nagy mennyiségű kidobása jelent problémát, nem a lakosság élelmezése.

Egyenek rovart ott, ahol másból nincs elég!

A sáska és a lisztkukac után immár a tücsök is emberi élelmiszernek minősül egészben vagy porított alakban az Európai Unióban. Annak ellenére, hogy az évezredes hagyomány szerint mifelénk nem az emberek, hanem a baromfiudvarok lakói esznek ilyesmiket, az emberek pedig a baromfiudvarok lakóit eszik meg, továbbá nem vagyunk rászorulva ilyen élelmezési kényszermegoldásokra, és Európa károsgáz-kibocsátása is folyamatosan csökken, valakiknek mégis rettenetesen fontos, hogy rádumáljanak minket a rovarevésre.

Európai szemmel nem túl gusztusos a ropogós sült lárva, de ha sajtos vagy barbecue ízű, akkor ennyit igazán megér, hogy jó embernek érezhessük magunkat, nem? (fotó: Scott Olson/Getty Images)

Ha az olvasónak nem fut össze a nyál a szájában a sáskaropi vagy kukacliszttel feldobott hamburgerzsemle (közte természetesen laboratóriumban tenyésztett műhússal) hallatára, akkor nem benne van a hiba. Magyarország történelme nem az élelmiszerhiányról szól. A régmúltban Nyugat- és Észak-Európán nem ritkán olyan éhínséghullámok söpörtek végig széles körűen, hogy akár kannibalizmusig fajult a helyzet, Magyarországon viszont legfeljebb régiós jelleggel, idegen hadseregek szörnyű dúlásakor fordult elő hasonló.

Egyszerűen jó adottságú tájon élünk, és ha nem tesszük tönkre például teljesen elhibázott vízgazdálkodással és a saját tájaink elsivatagosításával, akkor jóval több élelmiszert meg állati takarmányt lehet itt megtermelni, mint amennyit magunk elfogyasztunk.

Génmanipuláció és rovarok nélkül is.

Itt az ilyesmit lecsapják vagy a tyúkok eszik meg

Ha a Fényességes Nyugat pirított sáskára cserélné a sós mogyorót és lisztkukacra a búzát, az ugyanúgy az ő dolga, mint az, hogy a saját őslakos népességét szeretné afrikai és dél-ázsiai bevándorlókra lecserélni. Talán az sem véletlen, hogy az EU és a nyílttársadalmi hálózat éppen akkor reklámozza és hozza be ide Európán kívüli vidékek furcsa étkezési szokásait, amikor Európán kívüli vidékek furcsa embereit is minden erejével próbálja betelepíteni. Az viszont legkevésbé sem dolga az Európai Uniónak, hogy ilyesmit ráerőltessen olyan országokra, amelyekben sem az élelmezési helyzet, sem a saját rovarevési hagyományaikhoz ragaszkodó harmadik világbeli bevándorlók nagy száma nem indokolja ezt.

A harmadik világ furcsa étkezési szokásait is ránk erőltetnék a harmadik világ lakóival együtt (kép forrása: kundermann.hu)

A kocka sajnos el van vetve, mert az egész EU területén élelmiszernek számítanak már olyan lények, amiket nálunk a kapirgáló tyúkok esznek meg, amikkel itt horgászni szokás, illetve amiket undorral leütünk vagy szétnyomunk, ha túl közel jönnek.

Annyit viszont talán még meg lehet tenni, hogy – akárcsak a cigisdobozokon a szétrohadt tüdőket – az érintett termékeken is kötelezően fel kelljen tüntetni visszataszító, nagy betűkkel, hogy azokban ilyesmiket akarnak megetetni velünk.

A „függetlenobjektívek” lételeme a hazudozás

Végezetül még egy fontos kérdés maradt. A rovarlobbira figyelmeztetőket harsányan kiröhögő és gúnyoló, de a rovarlobbi szekerét toló f.o.s. mikor fog bocsánatot kérni a néphülyítésért? És ha már itt tartunk, mikor fog bocsánatot kérni az olyan, „függetlenobjektíven” előadott baloldali propagandáért, hogy például nem lesz meg a kormány által 2010-ben beígért egymillió új munkahely? Mikor fog bocsánatot kérni, amiért az olvasókat azzal hülyítette, hogy a kerítés és a magyar határvédelem nem véd meg a tömeges bevándorlástól? Mikor fog bocsánatot kérni az olvasók félrevezetéséért, miszerint a gazdasági unortodoxia nem működik, és a magyar gazdaság összeomlik legkésőbb 2011-re/2012-re/2013-ra/2014-re/stb.?

Micsoda üldözési mánia ez, dehogyis van rovarlobbi! Egy finom curry-s szöcskét…? (kép forrása: beststuff.hu)

A jobboldali médiumok ellen megnyert sajtóperek számolgatása közben érdemes lenne számot vetni azzal is, hogy

a f.o.s. éveken át tudatosan hülyíti az olvasóit egy-egy témában, majd amikor beigazolódik a hazudozása, akkor elhalkul…

És előjön egy másik témában, amiben ugyanúgy hazudozik tovább, közben önelégülten ragasztgatva önmagára a „független” meg „objektív” meg „szabad” jelzőket. Jó étvágyat!

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.