Új múltat gyártott Hollywood az emberiség egyik legsötétebb királyságának
Ha nő vagy és fekete, akkor biztos hős vagy, de minimum áldozat. De a hős jobb, még akkor is, ha Nyugat-Afrika legnagyobb rabszolgakereskedő rablóállamának harcosaként az újkor mércéjével mérve is döbbenetes gaztetteket követtél el. A wokeness és a BLM világában a tények nem számítanak. Új múlt lépett érvénybe.
Ha nem egyesül Bolygó kapitányként a majomhimlő a coviddal meg Putyinnal, még idén bemutatják a The Woman King című alkotást az Oscar-jelölt és Emmy-díjas Viola Davis főszereplésével. Az alkotás műfajilag – az előzetest látva – valahol a girlpower, a blaxploitation és a történelemhamisítás háromszögében helyezhető el. Az első kettővel felesleges foglalkozni, ez a nők és a feketék évtizede – Amerika nyugati partvidékén, a liberális értelmiség körében. Amúgy nem, hiszen a jóemberkedéstől senkinek nem lett arrafelé jobb élete, kivéve azt a pár BLM-vezetőt, aki gennyesre kereste magát a gazdag fehérek hirtelen feltámadt lelkiismeret-furdalásán. A hétköznapok persze ugyanolyanok maradtak: drogok, csonka családok, meg az első fekete tanulóért küzdő fehér szülők, akik nyomban jobb iskolába íratják a gyerekeiket, ha tényleg megjelennek a feketék. Így megy ez.
A feketék ünneplése, a feketék történelme iránti rajongás Hollywoodot sem hagyta érintetlenül, Wakanda pedig kevés ahhoz, hogy kielégítse a gazdag és fehér liberálisok megváltás-igényét. Igazi, tényleg élt, tényleg létezett fekete történelmi személyiségekre van szükség, nem rajzolt szuperhősök képzelt birodalmára. És ha az az állítás, hogy Afrika egy csodálatos paradicsom volt egészen addig, amíg a gonosz fehér hódítók ki nem huppantak a homokra a hajóikból, akkor ezt a múltat le kell gyártani. Így lett a mindenkivel háborúzó, a szomszédos királyságokat és törzseket kifosztó, emberrabló és rabszolgakereskedő latorállam Dahomeyből Wakanda – mínusz vibránium és Fekete Párduc.
A film Dahomey királyság háromszáz éves történetének utolsó fejezetét hivatott bemutatni, a második francia–dahomey-i háború idejét, ami zárásaként az állam egykori területét a Francia Nyugat-Afrikához csatolták. A film úgy mutatja be a konfliktust, mint a szabad és egységes Afrikáért küzdő, gendertudatos feketék küzdelmét az elnyomó, gyarmatosító, rabszolgakereskedő fehérek ellen, és hát a valóság nem is állhatna távolabb a fikciótól. Az előzetesben hiába magyaráz arról Ghezo király, hogy küzdeni kell azokkal, akik rabszolgasorba taszítják a népét, az pont ő volt. Illetve hát ő nem, mert Ghezo király akkor már 20 éve halott volt, miután a szomszédos Abeokutához köthető mesterlövész meggyilkolta. Kicsire nem adunk. Apropó, Abeokuta. Ezzel a szomszéd várossal Dahomey folyamatosan háborúban állt, onnan rabolták el azokat a feketéket, akiket később Amerikába szállítottak, hogy most a leszármazottaik ékes angolsággal felszerelkezve játszhassák el a hős Dahomey-i amazonok szerepét.
HOGY IS VOLT EZ A TÖRTÉNELEM AKKOR?
A XIX. század közepére úgy fordult rá Dahomey, hogy két jelentős változás történt a környéken. A britek az 1830-as években aktívan kezdtek fellépni a rabszolga-kereskedelem beszüntetése érdekében, hogy egy kicsit a még mindig a sikeres függetlenségi háború mámorában úszó Egyesült Államok is érezze a törődést. Először finoman kezdtek hozzá a művelethez: követeket küldtek Ghezo királyhoz, hogy meggyőzzék őt a rabszolga-kereskedelemben való részvétel feladásáról. Csípőből visszautasították a briteket, Dahomey ragaszkodott ahhoz a gazdasághoz és regionális státuszhoz, amit a rabszolgakereskedelem biztosított számukra. 1825-ben pedig megalapították Abeokuta városát, ami biztonságos menedéket nyújtott a Dahomey által elkövetett emberrablások elől menekülők számára. Nem meglepő, hogy 1844-ben Dahomey és Abeokuta háborúba keveredett, és Abeokuta győzött.
A vesztes háború után Ghezo továbbra is elutasította a britek követelését a rabszolga-kereskedelem megszüntetésére, ugyanakkor tényleg belevágtak a pálmaolaj-kereskedelembe. Az ilyesmi gazdasági szerkezetváltás pedig sehol nem megy könnyen: a vita két politikai frakció köré összpontosult: az Elefánt és a Légy köré. Az Elefánt, amely Ghezóval, magas rangú politikai vezetőkkel és a kreol rabszolgakereskedőkkel állt kapcsolatban, a rabszolgakereskedelem folytatását és a brit nyomással szembeni ellenállást szorgalmazta. A Légy frakció ezzel szemben a pálmaolaj-termelők és néhány törzsfőnök laza csoportja volt, amely az Abeokutával és a britekkel való kiegyezést támogatta a pálmaolaj-kereskedelem kiterjesztése érdekében.
1851–1852-ben a britek tengeri blokádot intéztek Dahomey kikötői ellen, hogy rákényszerítsék őket a rabszolga-kereskedelem feladására. 1852 januárjában Ghezo elfogadta a britekkel kötött szerződést, amely véget vetett a rabszolgák Dahomey-i exportjának és felfüggesztette a nagyszabású hadjáratokat és az emberáldozatokat a királyságban. A politikai nyomás hatására 1857-ben Ghezo újra hozzájárult a rabszolgakereskedelem és a nagyszabású katonai akciók újrakezdéséhez, aminek természetes következménye lett az Abeokutával kiújult háborúskodás. Ez ismét Abeokuta javára dőlt el, és az elveszített háború miatt nem sikerült újra az afrikai rabszolgakereskedelem piacvezető államává válniuk. Ghezót lelőtték, utódja pedig ott folytatta, ahol az örege abbahagyta: embervadászat és háborúk a szomszédokkal, közben pedig valahogy egyensúlyozni az európaiakkal; angolokkal, franciákkal, portugálokkal.
Így ment ez a XIX. század végéig; Cotonou kivételével megtartották a tengerpart feletti ellenőrzést. 1889-ben Béhanzin került hatalomra, aki azonnal nekiállt ellenségeskedni a franciákkal; felmondta a Franciaországgal kötött szerződést, amely Cotonou városát biztosította protektorátusként számukra és nekiállt fosztogatni. Dahomey 1891-ben emberrabló, rabszolgavadász hadjáratokat indított a francia protektorátusokban. Erre válaszul megindult a francia hadsereg, miután némi tanakodás után arra jutottak, hogy Dahomey izgágaságának csak a hatalomátvétel vethet véget. A francia–dahomey-i háború 1892-től 1894 januárjáig tartott, amikor a Szenegálban született Alfred Amédée Dodds tábornok elfoglalta Abomey városát és foglyul ejtette az uralkodót. A háború során a filmben istenített, legyőzhetetlennek ábrázolt amazonokat is alaposan tönkreverte, ami nem meglepő az ismétlőfegyverek vs. középkor relációban. A franciák új uralkodót neveztek ki, a politikai elitet egyéb francia birtokokra száműzték és megpróbáltak rendes protektorátust szerveztek Dahomeyből. Amit pár év küszködés után feladtak és a XX. század hajnalán inkább felszámolták a Dahomey királyságot, a területét betagolták a Francia Nyugat-Afrikába.
MI A HELYZET AZ AMAZONOKKAL?
Ők tényleg léteztek és tényleg félelmetes harcosként emlékeztek meg róluk a kortársak. A feminista új múlttal szemben egészen prózai okok miatt harcoltak nők a dahomey-i hadseregben: a férfiak vagy odavesztek a korábbi háborúkban, vagy eladták őket rabszolgának Amerikába. Az utolsó ismert, a filmben Thuso Mbedu által megszemélyesített dahomey-i amazon 1979-ben hunyt el. Az életüket nemcsak Hollywood, hanem rendes történészek is feldolgozták; az összkép messze nem olyan szívderítő, ahogy ma emlékszik rájuk az utókor. A franciák ellen semmi esélyük nem volt, az első háborúban a füst nélküli lőpor és a lőgyorsaság döntött a franciák mellett, a másodikban a puskára illesztett szuronyok nyertek a macsétákkal szemben. A két háborút nem sokan élték túl a női elit harcosok közül, de akik igen, azok még évekig nyugtalanították a francia gyarmati hadsereget. Elvágott nyakak éjszaka – csak a szokásos, vidám élet a gyarmatokon.
EGY FELESLEGES HŐSTÖRTÉNET
Ha Beninben forgatják a filmet fon írókkal és fon színészekkel, a kutya nem kapja fel a fejét a Dahomey királyság heroizálására. Minden nép úgy értelmezi a saját történelmét, ahogy akarja. Hollywood viszont ideológiai megfontolásokból állt bele egy olyan mértékű történelemhamisításba, ami a szovjet filmipar hőskorát idézi. Feminista, antikolonista szabadságharcosokat gyártottak a rabszolgavadászokból, fosztogatókból és gyilkosokból, mert ez felel meg a kor eszményeinek. Ha fekete vagy és nő, akkor biztos a történelem jó oldalán állsz. Dahomeyből Wakanda lett, olyan színészekkel, akiknek őseit onnan ragadták el az amazonok.
