Elment 1956 utolsó ikonja (Stefka István személyes megemlékezése)

Sírva hívott fel ma hajnalban Varga János ötvenhatos forradalmár, Corvin közi pesti srác, hogy harcostársa, Wittner Mária hosszú szenvedés után meghalt. Akadozva mondta:

Igen, Wittner Mária volt az ötvenhatos forradalmárok és szabadságharcosok meg nem választott szóvivője. Ő képviselte a kisemmizett, megfélemlített, megnyomorított sorstársait. A néhai Pongrátz Gergely mellett ő volt, aki szembe mert szállni a rendszerváltás utáni szocialista-szabaddemokrata kormányok packázásaival, az ötvenhatosokat megalázó intézkedéseivel. De ő volt az is, aki a Fidesz országgyűlési képviselőjeként kritikákat fogalmazott meg sajátjaival szemben is, ha nem kapták meg küzdőtársai a megfelelő, méltó bánásmódot.

Sok ötvenhatos - így a többi között Csete György, Dénes János, Fátyol István, Fehérváry István, Fónay Jenő, Fekete Pál, Hegedűs László, Hrabovszky László, Hrozova Erzsébet Pongrátz Gergely, a Pongrátz testvérek, Nagy Alajos, Rácz Sándor, Regéczy-Nagy László, Pákh Tibor, Tollasi Ilona, Vanek Béla, s köztük Wittner Mária, hosszú a sor - úgy érezte, hogy az 1990-ben megtörtént rendszerváltás nem hozta meg számukra az igazi szabadságot, a megbecsülést, az igazságtételt, a jóvátételt tönkre tett életükért. Akkor miért harcoltak?- kérdezték sokszor. Ők, akiket halálra ítéltek, akik életfogytiglani vagy súlyos börtönbüntetéseket kaptak, akik szabadulásuk után elszenvedték a rendőri megfigyelést, a zaklatást, akik csak a legnehezebb segédmunkási állásban dolgozhattak, akkor miért harcoltak? Ha a megtorlás résztvevői, kommunista hóhéraik dölyfösen, büntetlenül, kényelemben, gazdagságban élhetnek tovább....

Wittner Mária, az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevője, túlélője, Corvin-közi harcos, az 52A559. sz. halálra ítélt élő lelkiismerete volt annak a népfelkelésnek, annak a világra szóló magyar forradalomnak és szabadságharcnak, amelyben egy kis nép egyedül szállt szembe a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével, a szovjet tankokkal, ágyúkkal, valamint a kommunista Rákosi diktatúra ávéhásaival, pufajkásaival szemben, a szabadságért, a demokráciáért.

Wittner Mária egyedüliként mondta ki a kegyetlen igazságot, a kommunisták által elkövetett gazságokról, bűnökről. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, 2001. február 25.én az Országgyűlésben elmondott vádbeszédében leplezte le a még mindig, a parlament padsoraiban ülő, szocialista köntösbe bújt hóhérokról, a jól fizetett pozíciókban élő és magas nyugdíjakat élvező, az ötvenhatos megtorlást végrehajtó kommunistákról. Wittner fel is tette a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?

A 19 vádpontból csak néhányat idézek:

Ilyen volt Wittner Mária. Tudta, hogy a hóhérai, szellemi örökösei, az ötvenedik évforduló (2006.október 23.) vérbe fojtói napjainkban sem adják fel harcot, tovább küzdenek nemtelen, aljas eszközökkel a politikai hatalom visszaszerzéséért és a lelkek feletti hegemóniáért.

Ilyen volt Wittner Mária, aki kötelességének érezte, hogy ne csak az országot járja fáradhatatlanul, hanem a világban élő magyarságot is felkeresse és elmondhassa 1956 igaz történetét.

Élete minden perce ötvenhatról szólt. Akkor is, amikor 1956-os nemzeti színű zászlót, terítőt varrt, amikor könyvet írt szabadságharcos társairól vagy amikor verset alkotott A halálra ítélt lányról. Ezt a verset nemcsak az akasztófa alá vitt legjobb barátnőjéről Sticker Katalinról írta, hanem azokról a fiatal százakról, akik életüket adták a szabadságért. Versét nem lehet érzelem nélkül olvasni. Két versszakot idézek:

Ez volt Wittner Mária, aki sohasem felejtett. Amikor megtudtuk, hogy Mária súlyos beteg, akkor a PestiSrácok.hu - Csókay András szívsebész professzor és kiváló hazafi ötletére - imaláncot indított a felépüléséért. Tízezrek imádkoztak érte, barátok, harcostársak, tisztelői, magyarok. Az biztos, neki nem kell a pokolra menni. Ő fáklya, 1956 fáklyája, példaképe, ébren tartója.

Ötvenhat lövészárkai című könyvem befejező lapjait Wittner Mária írta 2016-ban, Az utolsó szó jogán. Egy lélegzetre leírt szavai a magyarság számára örökérvényűek lehetnek:

Az áldozatok erőt adnak nekünk, mert az üzenetet csak mi értjük, mi, akik sem szívet, sem Hazát nem cserélünk, mert ezt a Hazát megtartani csak azok tudják, akik annyira szeretik, hogy még áldozni is képesek érte, ha kell, az életüket is. Erről szól ez a történelmi és társadalmi párhuzam. Erről szól a több ezer éves történelmünk.

Vezető kép: Wittner Mária a 2018. március 15-i Békemenet gyülekezőjén, a Revolution '56 Szabadságharcos Söröző előtt. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS