A csendes szülői többség

Szóval megint lesz tanártüntetés. Meg sztrájk. Vagy élőlánc. Vagy hídfoglalás. Nehéz követni, melyik nap épp melyik. Hogy könnyebb legyen: mindegyik lesz, ugyanazon a napon. És ez most már tényleg olyan monstre, giga-mega, össznépi lesz, hogy a Váli-völgyi taschenhitler rémülten tépi mindjárt az intarziát a Karmelita faláról, és alagúton, a Puskás stadion érintésével, majd pedig helikopterre szállva menekül Üzbegisztánba.

Fekete-Győr Andrást vállán viszi a tömeg a Parlament elé, ahol Puzsér Róbert felkeni Brüsszel magyarországi helytartójának (és Románia királyának), majd pedig Hadházy Ákossal karöltve közösen csatlakoznak azonnal az Európai Ügyészséghez.

Na jó, elég, és bocsánat a sok szarkasztikus sületlenségért. Nem, nem bagatellizálom el a tanárok problémáit. Írtam is erről már többször, a Politikai Hobbistában gyakran beszélünk is róla. Itt van a legutóbbi alkalom, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoztunk a műsorban:

https://www.youtube.com/watch?v=jv3Pe8S_pig

És mit látunk azóta? Nem sok változást. A pedagógusok érdekeit képviselni hivatott szakszervezetek továbbra is a DK fiókintézményeként működve, kormánybuktatásról delirálva hergelik tovább nemcsak a tanárokat, hanem a szülőket is. Persze a full frontális átpolitizálásból szándékosan visszább vettek, hátha így eladhatóbb lesz. A PSZ részt sem vesz (ők majd novemberben tüntetnek). A PDSZ csak a sztrájkot szervezi, a tüntetést a Tanítanék! Mozgalom, amely olyan rajtaütésszerűen ébredt fel tetszhalott állapotából, ahogy Fülig Jimmy elaludt a Megkerült cirkálóban. A hídfoglalást pedig egy Grund nevű szervezet, amelyről eddig sosem hallottunk; „véletlenül” épp most grundolták össze.

Ja, a megmozdulás hivatalos himnuszát is a Pál Utcai Fiúk musicalből vették, meg is kapták a rá az engedélyt... na kitől? Dés Lászlótól és Geszti Pétertől. Áááááá, dehogy van hálózat! És ezek mögé az álcivil szervezetek mögé bújva próbálják most eladhatóbbá tenni a dolgot. Hogy mégse olyan nyíltan jelenjen meg a politika, mint eddig. Amivel jól elbaszták az egyébként még akár jogos ügyet is. Mert nem vitás: továbbra sem rendeződött a tanárok helyzete. És nagyon sokak együttérzését, támogatását maguk mögött tudhatták abban a küzdelemben, hogy munkájuk jelentőségéhez méltó jövedelmi viszonyok és munkakörülmények között dolgozhassanak. (Az, hogy a tanárok nem mindegyike méltó vagy egyáltalán alkalmas erre a pályára, annak részletezésétől most tekintsünk el.) Tisztességes tanároknak tisztességes bér jár, még akkor is, ha néhány oda nem illő potyautas is menetel velük az úton.

De vajon mit gondolnak erről az egészről a szülők? Ha a médiazajt hallgatjuk, ha csak felületesen figyelünk, ha a hangadók hangerejéből vonunk le következtetéseket, akkor nyilván azt hihetjük, hogy valóban egyként állnak a tüntetők mögött, és tényleg percek kérdése és bukik a puszták Trumpja. A hangadó szülők ugyanis ugyanolyan vad, fröcsögő DK-sok, mint a szakszervezetek. Szülői munkaközösségek vezérszónokaiként küldözgetnek körbe napi szinten 5–10 levelet, amelyben szervezik a megmozdulásokat, izzítják a hangulatot, agitálják a többi szülőt – és a gyerekeket is. Pontokba szedve sulykolják a szülőknek a teendőket: ne küldjék a gyereket szerdán iskolába, vegyenek részt az élőláncban, küldjék tovább az e-mailt, stb. A „szolidaritás” bűvös szavát harsogják szokás szerint. És ez sokaknál jól is rezonál. Persze, hogy az ember szolidáris egy tanárral, aki a gyerekeit oktatja, de nem tud belőle megélni.

Ugyanakkor egy szülő elsősorban azt várja el a tanártól, hogy tanítsa a gyerekét. Magyarra, matematikára, történelemre, földrajzra. Nem pedig azt, hogy politikai indoktrinációt folytasson. És pláne nem azt, hogy politikai megmozdulásokra rángassa magával. Egy átlagos szülő ugyanúgy küzd a mindennapokban, dolgozik, valószínűleg szintén nem annyi pénzért, amennyiért szeretne. Persze érezheti úgy, hogy a tanárok érte is tüntetnek, és próbálják is ezt a benyomást tenni a szervezők, hogy ők mindenkiért vonulnak, a hatalom ellen. Csakhogy ez (is) kontraproduktív. Ahogy a szülők e-mailekkel bombázása is. Mert más területeken dolgozó szülők is gyakran érezhetik úgy, hogy a munkájuk nincs kellően megbecsülve – ehhez nem kell az állami szférában dolgozni. Persze, a multik sokkal profibbak abban, hogy a kifacsart, kizsákmányolt munkaerővel elhitessék, hogy megbecsülik, és hogy ő igenis boldog ott – bezzeg az állam mekkora ellenség! Emlékszünk? Legalább ekkora hisztériát csapott a baloldal és a cselédsajtója, amikor a „rabszolgatörvénnyel” próbálták hergelni a munkavállalókat. Valójában alig emlékszünk – ennyire sikertelen és valótlan volt az a felhajtás. Nem vitás: a mostani erősebb, és egy valós problémán alapul (a pedagógusok valóban rendezetlen helyzetén), de ettől még nem tudja lázba hozni a széles tömegeket.

És ha a hangadó szülők mögé nézünk, akkor pontosan ezt látjuk. Hogy ők azt várják el a tanároktól, hogy tanítsanak. Az iskolától, hogy napközben gondoskodjon a gyerekről, vigyázzon rá, mert ő dolgozik, és nem tud. Nem szeretné, hogy tüntetésekre ráncigálják sem őt, sem a gyerekeit. A szülői munkaközösségek körleveleiben nem meri ezt elmondani, mert tudja, hogy a néhány DK-s hangadó azonnal keresztre feszítené. Ezért inkább csendben marad. Egy 40 fő körüli levelezőlistában ugyanaz a 4–5 ember nyomja folyamatosan a dudát. A többiek nem szólalnak meg. Ignorálják a leveleket. Aztán amikor már valakinek nagyon elege van, hogy napközben dolgozni próbál, de az e-mailjére agitáló üzenetek véget nem érő sora érkezik, akkor udvariasan megkéri a csoportvezetőt, hogy vegye ki a levelező listából. Mert látja, hogy a szülői munkaközösség eredeti funkciója helyett politikai szervezkedést folytat. És ebben ő nem szeretne részt venni, nincs rá kapacitása, nem érdekli. És emiatt szép lassan el is vesztették az ő korábban meglévő, a tanárok iránti szolid együttérzését, támogatását.

Senkinek ne legyenek illúziói: a mostani tüntetésen sokan lesznek. Óriási energiákat fektettek a megszervezésbe, a felperzselt föld taktikáját alkalmazva. De afelől se legyenek senkinek illúziói, hogy a tömeget nem az esetlegesen jogos igényeikért felszólaló tanárok teszik ki, de még csak nem is a velük szolidáris szülők. Hanem a vágyvezérelt orbanofóbok. A valódi jelszó az O1G, nem pedig a gyerekek jövője. És erre csak egy szűk kör vevő. A szülők nagy része távol marad. A gyerekeit pedig az iskolában szeretné tudni, nem a hidakon. És ez a csendes többség.