Pesti Srácok

Hol a pénz, Ursula?

Hol a pénz, Ursula?

Tuti, hogy a brüsszeliták eltapsolták a Magyarországnak jogosan járó eurómilliókat, így a magyar pedagógusok helyett az ukrán katonai közigazgatásban dolgozók fizetése emelkedett. Ahogy a helyreállítási alap, aminek teljes összegét egyetlen tagország sem kapta meg, szintén elégett a fronton. Az Európai Unió – köszönhetően az önsorsrontó háborús pszichózisnak és az Egyesült Államok követelésének – elköltötte a közös pénzünket. A kérdés már csak az, hogy miként fogják mindezt megideologizálni? Mert, ha még ma nem is kell egyenes választ adniuk, egyszer fejükre fog borulni a bili.

Nem kilépni kell az Európai Unióból, hanem megharcolni azért, ami nekünk jár. Egyébként sem fér bele a magyar virtusba a fejvesztett menekülés, ám a birodalmakkal való küzdelem annál inkább. Ha már ennyit beletettünk az integrációba, ha már a piacainkat megnyitottuk, ha már a belső határokat a mi örömünkre és a hasznunkra is elbontottuk, ne hagyjuk magunkat!

Semmi nem jár magától az unióban – ezt nem vették észre anno Gyurcsányék és ezt tanulták meg Orbánék. (Habár a posztkomcsiknak közel sem kellett annyit küzdeniük a jussunkért.) Az európai integráció mai formája nem jótékonysági intézmény, hanem egy olyan érdekkijáró nemzetek közötti szerveződés, amelyben meg kell teremteni a győztes–győztes szituációt. Nem lehetünk tehát vesztesek!

A dolgok jelenlegi állása szerint azonban meglehetősen nehéz helyzetben van Magyarország. A progresszív napirenddel szembeni politikánk jó ürügy arra, hogy tologassák a jogosan járó forrásokat. Mondhatni, hogy három legyet is leütnek egy csapásra:

PestiSracok facebook image

  • a globalista baloldal politikai nyomásgyakorlással megpróbálja ránk erőltetni a progresszív napirendet (bevándorlás, multikulturális társadalom, gender);
  • másrészről kiéheztetik az országot, gyengítve ezzel az Orbán-kormány stabilitását, ami egyébként is régóta tüske a szemükben;
  • végül pedig, mivel elfogyott a pénz, időt nyernek és igyekeznek elkerülni annak beismerését, hogy elégették a pénzt az orosz–ukrán fronton.

Mindezek ellenére egyszer azért választ kell majd adniuk arra, hogy

Másoknak sem tetszik, hogy a pandémia okozta károkra szánt helyreállítási alapból is Ukrajnát finanszírozzák. És hogy csak részben beszélünk segélyekről, a pénzek jelentős része hitel lenne? Ugyan már! Ukrajna soha a büdös életben nem fogja visszafizetni a hiteleit az Európai Uniónak, így ez valójában lyukas vödörbe öntött pénz.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke (b-j) kezet fog, miután sajtótájékoztatót tartottak az Európai Tanács kétnapos brüsszeli tanácskozásának első napi ülésén 2023. február 9-én. Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet

Az pedig külön arcpirító, hogy arra kér minket (is) a Bizottság, hogy szavazzuk meg az Ukrajnának nyújtandó újabb pénzügyi támogatást és a háború finanszírozása miatt járuljunk hozzá ahhoz, hogy változtassuk meg a hétéves költségvetést, miközben a nekünk jogosan járó pénzt sem kaptuk még meg.

Megjegyzem:

Ne legyen igazam!

A küzdelem jogi részét Varga Judit és Navracsics Tibor rendkívül nagy türelemmel és kifogástalan szakmaisággal viszi. Bármelyik ország kormánya elirigyelhetné e két minisztert. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy a brüsszeliták és az európai parlamentben ücsörgő hungarofób zöld és neomarxista baloldal, illetve a progresszív napirendnek megfelelni kívánó néppárti képviselők egy része most is hajlítgatja a jogot. Egyébként is jellemző, hogy átlépnek olyan határvonalakat, amelyeket húsz évvel ezelőtt még nem mertek volna. De a háborús pszichózis mellett a hübrisz, a „mindenhez is értés” is elhatalmasodott rajtuk.

A brüsszeliták és az európai parlamenti képviselők többsége egyébként is föderalisták gyülekezete, így azt gondolják, hogy a nemes cél, a lehető legjobb világok egyike, azaz az Európai Egyesült Államok megteremtése érdekében megsérthetik a szerződéseket.

A cél szentesíti az eszközt. Akár a kommunisták, akik szintén egy utópia érdekében lépték át az alkotmányos kereteket és sértettek jogot, romboltak demokráciát, úgy lépegetnek most a szerződéseket áthágva a „birodalmi lépegetők” (Szánthó Miklós) egy föderatív Európa felé.

Szóval nem sok jóra számíthatunk ebben az évben (ha igazam lesz, ha nem), hisz kiürült a brüsszeli kassza, és tátong az ürességtől az a páncélszekrény is, amelyből Ukrajnát akarják továbbra is támogatni. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke most 50 milliárd (!) eurót kér, ennyi lenne a következő „segélycsomag”, ami – mértékadó számítások szerint – már összesen, a háború kitörése óta 190 milliárd euróra rúg. Ez sokszorosa a nekünk járó forrásoknak és felfoghatatlanul sok pénz ahhoz képest, ami a magyar pedagógusoknak is járna.

Járna, igen: járna. Hisz az unió is rábólintott és kezet ráztunk abban (is), hogy a forrásokból mennyi jut a pedagógus-béremelésre.

Tehát, ha akarnának sem (de úgy tűnik, hogy nem is akarnak) tudnának most éppen fizetni. Nincs miből. Ezen a problémán pedig az sem változtat, hogy a képmutató brüsszeliták nem fogják Ukrajnát bevenni az unióba. Mert nem fogják, ám a pénzt mértéktelen módon önteni akarják továbbra is a frontra.

A hazai, „kívülről irányított baloldal” (Békés Márton) meg örül, mint majom a farkának. Sőt, napi szinten jár ki árulkodni és áskálódni. Persze, a brüsszeliták nélkülük is csuklóztatnának, ám ez a szimbiózis remek politikai termék. Részben sikeres is. A magyar baloldal és a brüsszeliták örömmel fonódnak össze, hisz végül is – ha őszinték akarunk lenni – annyi vereség után ebben a játszmában most kisebb győzelemre állnak a magyar jobboldallal szemben.

Ám e történelmi skandalum nem csupán mérföldköve a magyar politikai küzdelmeknek, hanem fájdalmas Magyarországnak is. Fáj minden magyarnak. A hazai ellenzék soha ennyit nem ártott még Magyarországnak, mint most. Ezen is érdemes lenne a kívülről irányított baloldalnak kicsit elgondolkodnia.

A harc azonban még nem ért véget. Szövetségesek kellenek és használnunk kell az „egyedülálló magyar észjárásban” (Karácsony Sándor) rejlő erőforrásokat. Kitartani, furfangosan és türelmesen lejátszani a jogi csatát, de elővenni a politikai fegyvereket is. A vita természete ugyanis részben (nagy részben) politikai természetű. És hagyjuk már azokat az álszenteskedő hangokat, hogy jogállam meg demokrácia. Mérföldkövek és korrupció elleni harc. Hülyeség. Nevetséges ürügy arra, hogy miért az ukránoknak küldték el a nekünk járó pénzek egy részét.

Vezető kép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke beszél a Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel tartott kétoldalú sajtóértekezleten Kijevben 2023. február 2-án, amikor az Európai Bizottság küldöttsége Kijevben tárgyal az ukrán vezetéssel az Oroszországgal vívott háborúról. Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij

Ajánljuk még

Boros Lajos, az "erkölcsi nulla", a "tégla" – Így lett a KISZ dalnokából a Hanglemezgyár cenzora

A Hálózat 2020 június 14.
Boros Lajos, a ma is népszerű "Lali király" a Danubius Rádiónál, Bochkor Gábor társaként lett igazán ismert. A hetvenes években még politikai csasztuskákat énekelt, olyan gyengén, hogy azt még az akkori sajtó is kritizálta. A KISZ egyik kedvence eredetileg mérnök volt, de olyan jól helyezkedett, hogy 1973-ban már ő is kimehetett a berlini VIT-fesztiválra. Egy másik rendszerkedvenc duó szerint Boros feljegyzéseket írt róluk, ők ezért nem mehettek a következő VIT-re, Kubába, holott Fidel Castro öccse is rajongott értük. Ők egyszerűen "téglának" nevezték Borost. Tény, hogy Boros jól helyezkedett, mert a Hanglemezgyárnál folytatta, ahol Bors Jenő és Erdős Péter befolyásos munkatársa lett. Galla Miklós szerint Boros "erkölcsi nulla" volt, és szándékosan gyereklemezként adta ki az albumukat. A ma már kevéssé ismert, de akkor nagyon népszerű Névtelen Nulla szerint nekik is Boros tartott be, legnagyobb sikereik idején nem adta ki a lemezüket, és később is C kategóriásak lettek. Boros Lajos ismeretlen története.

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.