Időszerűtlenné vált a mindenhez is értő haladárok elittudata
A demokratikus ellenzék valójában a szavazóktól félti a demokráciát, és nem is annyira Orbántól rettegnek, hanem az emberektől. Hiába aggódnak óránként, hogy diktatúra, autokrácia, meg hibrid rendszer van, igazából az fáj, hogy a többség már nem hisz nekik. A hagyományos baloldali szakértelem (komcsi trükk) megkérdőjeleződött, az államvezetési kompetencia elillant, miközben az értelmiségi holdudvar megfogyatkozott, intellektuálisan kiüresedett. Elmentek a nagyok, megdőltek a progresszív bálványok és az egyévtizedes kontraszelekciónak hála megérkeztek azok a „jól informált” törpe óriások, akiknek a nyugati minták szolgai másolásán túl semmi nem jut eszükbe. Mégis azt gondolják, hogy mindenhez értenek.
Néhány évvel ezelőtt felhívtak az RTL Klubtól, hogy tudnék-e nyilatkozni valamelyik most bemutatott darabról a Katona József Színházban. Udvariasan jeleztem, hogy valószínűleg egy sorral elcsúszott a telefonkönyv… és természetesen – ugyan van véleményem –, de nem mondom el. Pedig láttam. A suszter maradjon a kaptafánál – gondoltam.
Azon tűnődtem az elmúlt napokban, hogy valami hasonló történhetett a névrokonommal. Összekeverték a számunkat, majd felhívták, hogy kommentáljon egy politikai eseményt. A színész pedig elmondta a véleményét. Mert mindenhez ért, pontosabban a mindenhez is ért. Aztán megtetszett neki a saját hangja, és úgy maradt.
De hagyjuk is a színészeket, mert nem a személy, hanem az a viselkedési minta a lényeg, amit a posztkommunistákkal összebútorozott liberálisok rajzoltak meg és ami máig elevenen él.
A balliberális művészek és az értelmiség ma is úgy gondolja, hogy mindenhez értenek, illetve a mindenhez is értenek.
Koronavírus, háború, infláció. Bevándorlás, gender. Közoktatás.
Ez a mindentudás érzete öröklődik szüntelen, generációról generációra. Annyi változott „csupán” az elmúlt tíz évben, hogy a többség már nem hisz nekik. Egyébként is röhejes, amikor valaki mindenben kompetensnek tartja önmagát.
Meggyőződésem, hogy ma már nem működne a Heti Hetes sem. A Hócipő sem vicces, a szárszói dzsemborik pedig érdeklődés hiányában elmaradtak.
A mindenhez értés viszont oda vezet, hogy aki másként gondolkodik, az szerintük hülye. Buta tehát a Fidesz-szavazó; ostoba, aki féli a migrációt; korlátolt, aki nem ért egyet az LMBTQ-jogokkal.
Akkorára dagadt ismét az eszdéeszes hübrisz és annyira elhatalmasodott a komcsi házmestertempó, hogy még egy P. Lili is őszintén meg van arról győződve, hogy a fideszeseket tárgyalás nélkül börtönbe kellene zárni, az embereket pedig edukálni szükséges.
Ám van itt legalább három bökkenő!
Először is leostobázni a társadalom többségét, miután nem engem választanak, nem éppen demokratikus testtartás.
Másodszor:
időszerűtlenné vált a progresszívek elittudata.
Ki hiszi el a most „regnáló” balliberális értelmiségről, hogy képes valami innovációra? A nyugati minták szolgai másolása ugyanis nem intellektuális teljesítmény.
Harmadszor pedig, észre kellene venni, hogy az elmúlt tíz évben trónfosztás történt.
Megkérdőjeleződött a haladás filozófiája, megdőlt a baloldali szakértelem mítosza és kiüresedett a liberális univerzum. A posztkommunisták elittudata időszerűtlenné vált, a balliberális oldalon nincs innováció, csak a Nyugat szolgai másolása maradt.
Így nem is olyan nagy csoda, hogy a kontraszelekciónak hála megérkeztek a „jól informált” törpe óriások. Elég csak ránézni a Momentumra…
Persze, értem én, hogy megnyugvást jelent azt mondani, hogy azért tolódott jobbra a társadalom, mert az emberek hülyék. Meg biztos segít a túlélésben az a hit, hogy a balliberális oldalnak most is igaza van, csak átmosták az emberek agyát. De a végén mégis oda fogunk kilyukadni, hogy az önmagukat demokratikusnak tartó, a jogállamiságért aggódó baloldali művészeknek, értelmiségieknek és politikusoknak nem a rendszerrel, hanem az emberekkel van bajuk.
Kíváncsi lennék arra, hogy ha holnap mögéjük állna a többség, akkor mi lenne az új értékítélet. Megjött az emberek esze? Végre sikerült edukálni a szavazókat?
