balliberális elit
Tranzit fesztivál: a jobboldal intellektuális fölénye és a közösség ereje
Harminchárom esztendő telt el a rendszerváltoztatás óta, s immáron a magyar jobboldal harmadik nemzedéke, a tihanyi jobboldal is megszületett. Borzalmas érzés lehet a libsiknek, hogy alig ért véget a tusványosi tábor, máris itt van a Tranzit fesztivál, ami egyrészről (ismét) alátámasztja a jobboldal intellektuális előnyét, másrészről pedig megmutatja azt az élő értékközösséget, amit joggal irigyelnek el bárhol a világon. Ilyen szellemi horizontjuk a Szadesszel össszeborult posztkomcsiknak sem volt a ’90-es évek végén, pedig ők minden külső támogatást megkaptak a múltból átmentett igaztalan előnyük fenntartásához. A jobboldal maga építette mindezt föl, önerőből, szorgalomból, a hazáért való elkötelezettségből. Hűségből és hitből – ahogy a politikai közösség neve is utal rá.
Időszerűtlenné vált a mindenhez is értő haladárok elittudata
A demokratikus ellenzék valójában a szavazóktól félti a demokráciát, és nem is annyira Orbántól rettegnek, hanem az emberektől. Hiába aggódnak óránként, hogy diktatúra, autokrácia, meg hibrid rendszer van, igazából az fáj, hogy a többség már nem hisz nekik. A hagyományos baloldali szakértelem (komcsi trükk) megkérdőjeleződött, az államvezetési kompetencia elillant, miközben az értelmiségi holdudvar megfogyatkozott, intellektuálisan kiüresedett. Elmentek a nagyok, megdőltek a progresszív bálványok és az egyévtizedes kontraszelekciónak hála megérkeztek azok a „jól informált” törpe óriások, akiknek a nyugati minták szolgai másolásán túl semmi nem jut eszükbe. Mégis azt gondolják, hogy mindenhez értenek.
A „liberálisok” szégyellhetik magukat
Na jó, nem csak úgy – bár erre is lenne igény. De viccen kívül: egy friss haláleset kapcsán most megmutatták, micsoda pitiáner, jellemtelen figurák ők mind. Nagyon kevés kivétellel. Ez a kivétel négy embert jelent: Fodor Gábor, Levendel Ádám, Sajó András és Török András. Ők voltak azok, akik tiszteletüket tették Gerő András történész professzor búcsúztatóján.
A felháborodott baloldal baja, avagy mindenki ostoba, de továbbra sincs kapitány
Lehet hasztalan számolgatni, elemezni, lehet valamilyen új összefogást a jövőben vizionálni. Mi lett volna MZP nélkül? Hogy alakult volna az eredmény Dobrev Klárával a kapitányi poszton? Milyen eredmény lehetett volna, ha hagyják a fenébe a Jobbikot? És így tovább, ad infinitum el lehet tölteni a hosszú hétvégét és a húsvéti ünnepeket is a sebek nyalogatásával, de nem érdemes! Ugyanis nem ez a baloldal legnagyobb baja. Nem ezért volt a történelmi kudarc. Sokkal mélyebb a válság. Az első szembetűnő probléma a teljes intellektuális csőd, a második a vezető hiánya és végül létezik egy olyan morális pöcegödör, amibe az összefogás lázálma belerántotta az egész ellenzéket. De ez senkit nem érdekelne egész addig, míg magukkal szöszmötölnek. Ám nem ezt teszik. Felháborodva beszélnek továbbra is agymosott Fidesz-szavazókról és hibáztatják a magyar embert. Habár volt rá a történelemben kísérlet, a baloldal próbálkozott vele, de a népet nem lehet leváltani. Ideje lenne ezzel is szembenézni!
Egy ötvennégy százalékos Fideszt nem lehet legyőzni
Ez a kijelentés magától értetődőnek tűnik, de az ellenzék vezetőinek és kampánytanácsadóinak mégsem sikerült ezt a problémát megfogalmazniuk maguknak. Kétszázezer stabilan kormánypárti szavazó és a bizonytalanok többségének megszólítása nélkül nem lehet a Fideszt legyőzni. Nincs olyan kicsit is demokratikus választási rendszer, amelyben le lehet győzni egy olyan pártot, amelyet minden második szavazó támogat.
Gyurcsány kirakatbábui, avagy a langyos tavaszi fuvallat ismét összefújta Karácsony mögött a gyűlölködőket
Semmi meglepő nem történt. Volt már ilyen, csak más volt a neve. Kevesen emlékeznek rá, így érdemes felidézni. Két hónappal a 2018-as parlamenti választások előtt Andor László egy, a – független, objektív és igen kritikus – 24.hu-nak adott interjújában felsorolta Karácsony Gergely akkori tanácsadó testületét, akik ma is ott vannak a 99 Mozgalomban. Ismét összefújta a tavaszi szél a megkopott balliberális elitet, a hitehagyott egykori SZDSZ-tandemet, a késő Kádár-korszak kegyeltjeit, az életvitelszerűen petíciózókat, a demokráciarettegőket, a Gyurcsányra haragudó gyurcsányistákat és az önmagukat egyre nyomorultabban érző „Fidesz-árvákat”. Újra összeállt a „bölcsek tanácsa”, annyi változott csupán, hogy adtak maguknak egy meglehetősen hülye nevet, ami ráadásul olyan nemzetközi mozgalomra utal, ami annyira baloldali, hogy még az európai szociáldemokratáknak is szélsőséges. De az amerikai demokraták közül is vannak, akik csak kommunistáknak nevezik az efféléket. Vajon kinek üzennek – az irigység kultuszát felébresztve – a Karácsony mögött felsorakozó mozgalmárok?
A kulturális zárványok alkonya
Amikor a március 15-i állami elismerések és a Kossuth-díj kapcsán kiborulnak a kulturális zárványban élő balliberális „akárholiak” (anywheres), két délibábszerű jelenség tűnik fel a „mi” és az „ők” szembenállásának újraéledt horizontján. Azzal, hogy a kitüntetettek életművét alátámasztjuk, érdemeiket soroljuk, a magyar kultúrához hozzátett többletértéket igazoljuk, semmi dolgunk nincs. Amivel viszont foglalkoznunk kell, az a rendszerszintű kirekesztésből élő csoportok egyre sértőbb hangoskodásának, a balliberális hisztéria okának megértése, ami együtt fog járni a kizárólagosság megkérdőjelezésével. És talán a fennhéjázó önteltség is a múlt homályába veszik.
A baloldal szellemi válsága
A rendszerváltoztatás óta a magyar baloldal identitása három fogalom köré szerveződött: progresszió, szakértelem, elittudat. Az egykori „demokratikus ellenzék” és a reformkommunista pártvezetés stratégiai szövetségéből megszületett a posztkommunista elit, amely 1990 és 2010 között, szinte megszakítás nélkül dominálta a társadalom legtöbb alrendszerét és immár három évtizede meghatározza az általánosan vett baloldal politikáját. Az uralom gyakorlásának szerves része volt a liberális kulturális hegemónia fenntartása. Az elmúlt közel másfél évtizedben azonban a baloldali szakértelem megkérdőjeleződött, az államvezetési kompetencia kisajátítási kísérlete is kudarcot vallott, és közben az értelmiségi holdudvar megfogyatkozott, intellektuálisan kiüresedett. 2008 és 2010 között a korábban megismert progresszív politika elveszítette a társadalom többségének támogatását is. 2010-től kezdve lehetőség nyílt a posztkommunista rendszer lezárására és a progresszív korszak folytonosságának megszakítására. Ehhez az is kellett, hogy a haladás filozófiája, a szakértelem mítosza és az elit jelentősége egyaránt és egyszerre kérdőjeleződjön meg. Miután az ellenzék az elmúlt tíz évben továbbra is a megdőlt bálványokat akarja fenntartani, politikai eszmék híján a politikában is sikertelen. A XXI. Század Intézet elemzése a magyarországi baloldal szellemi válságára, a progresszív gondolkodás térvesztésére és a politikai innováció aktuális hiányára mutat rá.
Hollywoodban miért ennyire hülye mindenki?
Csak a Jóisten a megmondhatója, hogy saját lelkiismerete vagy jól felkészült píárosai sugalmazására szakította meg olaszországi nyaralását Richard Gere, de az előadás jól sikerült, sokan látták. A foglalkozása szerint sztár és ezáltal mindenhez is értő Gere azért hozott ekkora áldozatot, hogy felkereshesse a nemzetközi vizeken rostokoló Open Arms nevű menekültszállító hajót, és onnan bölcs tanácsokkal láthassa el az európaiakat bevándorlásügyben.Ajánljuk még
Ez az aszály nem természeti csapás, hanem a mi alkotásunk – Polbeat Piknik
Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.
Riskó Judit: Legalább ne lenne bizonyított, hogy Portik gyilkos!
Csurka István igazsága – és tévedése
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)
