balliberális elit
Heller Ágnes 90 – A kígyó, mely saját farkába harap, felfalja önmagát
Minden valamire való ógörög filozófus húszévesen találkozik a mesterével; negyven, mikor megírja fő művét; hatvanesztendős lesz, mire méltó tanítványt talál; és végül nyolcvanévesen távozik az élők sorából – summázza kissé megcsúfolva a valóságot Diogenész Laertiosz a II. században. Ma már ez egyáltalán nem így működik, ahogy Heller Ágnes, mint valamire való (mire is?) filozófus esetében is csupán az első „fordulópont” állja meg a helyét, hisz saccperkábé annyi volt, mikor férjével együtt – szakítva a nemzetközi cionista mozgalommal – belépett a kommunista pártba, majd találkozott mesterével, Lukács Györggyel, aki körül döglégyként keringő társaival együtt elkezdték megreformálni a marxizmust. Negyvenéves korára azonban nemcsak, hogy nem írta meg a fő művét, hanem oly kacskaringós ideológiai útra tévedt, amelyet ma, mikor a kilencvenet tapossa, sem tudott már visszagörbíteni. Heller Ágnes májusban lett kilencven, de azóta is sorra keresik fel tisztelői, hogy boldog szülcsinapot kívánjanak neki, és néhány klasszikus gondolatát megidézzék. Most mi is erre teszünk kísérletet – a teljes igénye nélkül, de rámutatva a sok-sok ellentmondásra. Nagy Ervin: Ki rekeszt ki kit? 2.0 – Lábjegyzet Kunhalmi Ágnes elszólására
Visszhangzik mindenfelé, hogy a balliberális, „demokratikus”, „fizessenek a gazdagok”, ellenzéki és a „tudodki”-féle politikusok úgy érzik, hogy az úgynevezett jobboldal egy része kirekeszti őket a nemzet közösségéből. És ez borzasztóan fáj nekik… És ezen hallatlanul, és rendszeresen felháborodnak…. És különben is, aki kirekeszt az fasiszta, náci, rasszista, fideszbérenc, lakájpropagandista és a többi! – vélik már-már rezzenéstelen arccal. (Néha azért elnevetik magukat…) Mintha nem lépnének át egy igencsak durva és sértő ingerküszöböt ezzel az igaztalan állítással, amely egyébként egyre inkább úgy tűnik, hogy míg az ezredforduló környékén alkalmas volt a politikai haszonszerzésre, mára jócskán haszontalanná vált. Annyit mondogatták igaztalanul, hogy nemcsak a küszöb, hanem a stigma élessége is elmosódott. Kunhalmi Ágnes viszont újított, mert ő olyan. Kibökte, hogy a Fidesz-szavazó egyszerűen nem épelméjű… (PolgárPortál-publicisztika) Akkor kezdődhet el a 21. század, ha kimondhatjuk, mit akarunk
Közép-Kelet-Európa nyugtalan, szüntelen feszültségben áll a szintén nyugtalan Nyugat-Európával. Mindenki ideges a migránsválság miatt, az egyik azért, mert rá akarják tukmálni azokat az embereket, akikhez semmi köze, a másik azért, mert nem érti, hogy az egyik miért ilyen engedetlen. Ebből fakadóan egyre több minden idegesíti a feleket, akik merőben más válaszokat adnának a jelenkor kihívásaira. Közben sokan úgy érzik, hogy a politika teljesen eltávolodott az egyszerű emberek életétől, gondjaitól. Schmidt Mária Nyelv és szabadság című, új esszékötete érthetően egymáshoz kapcsolja azokat a jelenségeket, amelyek a feszültségek kiindulópontjai voltak az elmúlt évben, években. Rengetegszer ismételt szavak lepik be a közbeszédet, a könyvből pedig világossá válik, hogy miért ezek a szavak repkednek jobbról-balról, és hogyan függnek össze.