Jöhet a nemzeti konszenzus – Bocsánatot kér-e 33 év antiszemitázásért a baloldal?
Több, mint három, vagy inkább majdnem nyolc évtizede inflálják az antiszemitizmus-vádat, erre most, amikor kezd meleg lenni a pite, előbújnak a legsötétebb gazemberek, és elkezdik inflálni a kóserpecsétet is. Az Izraelben, de kommunikációs szinten az egész fejlett világban a zsidóság ellen megindított háború tényleg óriási mérföldkőnek ígérkezik, ahol az érintettek is lassan kénytelen újraértékelni, hol lelik meg a biztonságot.
Az a helyzet, hogy a korai idők óta – beleértve az 1919-es magyarországi szovjet diktatúrát – minden tekintetben komoly globalizálódáson ment át a kommunista mozgalom. Azóta markánsan megváltoztak benne az etnikai arányok, ráadásul bevett egy-két, amúgy a saját ideológiája felől nézve teljesen logikus kanyart. Ha nemzetköziség, akkor nemzetköziség, ha nincsenek nemzetek és vallások, akkor nincsenek nemzetek és vallások. Amikor ez a szemlélet utolérte az időközben nemzetállamot alapított zsidóságot is a mozgalomban, akkor hirtelen minden megváltozott.
Most azt látjuk, ahogy mindenki rá is döbben, hogy minden megváltozott. Tényleg mindenki.
Amikor a saját mozgalmuk fordul a megrögzött baloldali zsidók ellen, akkor persze érthető a teljes döbbenet. A fősodratú, egyöntetűen balliberális média zömmel palesztinbarát, ahogy a progresszív baloldal aktivistái, jogvédői, temérdek csepűrágója is. Most üt vissza az osztályharc mindenre rágyömöszölése, a világ összes szembenállásában elnyomók és elnyomottak konfliktusát azonosító kommunista idiotizmus, a kényszeres áldozatpátyolgatásával. Amikor a világ kifordul önmagából, akkor a születésnapi ünnepség közben halálra égetett család is lehet elnyomó és az őket brutálisan meggyilkoló terrorista is lehet áldozat.
Nem mindenki képes feldolgozni a valóságot
A legrémisztőbbek azok az ideológiailag halmozottan sérült zsidók, akik most is lengetik a palesztin zászlót, és követelik a terrorista merényletekben ezerötszáz embert meggyilkoló palesztinok megóvását, illetve a „terrorista állam” Izrael megbüntetését. Ugyanazok, akiknek megélhetésük a rettegés, ki tudja, mióta kerülgetik az előszoba sarkába bekészített menekülőbőröndöt, hisztériás üvöltésben törnek ki úgy Orbántól, mint Trumptól, nem beszélve arról, ha Elon Musk megveszi a Twittert és feloldja a cenzúrát, most éltetik azt a dzsihadista terrorszervezetet, amely az övékétől teljesen idegen világot akar létrehozni. Azt hiszem, ők menthetetlenek, de hát ez itt csak egy újságcikk, nem a pszichiátria.
Akik pedig meg vannak döbbenve – mármint a világ józanabbik felén túl –, azok a legalább életösztönnel bíró zsidók. Az „orbáni diktatúra” elől külföldre menekülők egész sora szemléli hitetlenkedve, hogy mi történik. Most jönnek rá, hogy rossz helyre disszidáltak. Most már látják, hogy nem az az antiszemita, aki egy tévéstúdióban próbálja elmondani az igazát kommunista újságírókkal körbevéve, hanem az, aki szívesen megölné őket. Most értik meg, hogy a woke-globalista világ nem védi meg őket, és itt kezd húzós lenni a történet, hiszen ez még csak a kezdet, de már látszik, hova fejlődhet.
Élő adásban dől meg az a toposz, hogy a holokauszt a szavakkal kezdődik. Valójában azzal kezdődik, ha színre lépnek azok, akik zsidót akarnak ölni.
Szóval érthető, hogy amikor lassan megint a fizikai biztonságuk kerül napirendre, akkor átalakulnak a prioritások, és Magyarország elkezd védett házként feltűnni a nyugat-európai falakra felfirkált zsidócsillagok, zsidók ellen elkövetett gyilkosságok és palesztinbarát tömegtüntetések közül nézve. Erre felbukkan Horn Gábor, és újmúltat írat magának. Tudjuk persze, hogy a woke-kommunista ideológiai viharban megbolondult világban egyre kurrensebb termék az újmúlt, de azért ez mégiscsak elfogadhatatlanul kínos. Amikor ez az elvetemült SZDSZ-es felforgató, aki a „mucsai” magyarság összeantiszemitázására építette fel a teljes politikai pályáját a pártjával együtt, hirtelen közli, hogy Magyarország tulajdonképpen nem antiszemita, és nem is volt az. Hogy még a MIÉP, a Jobbik, a Mi Hazánk is inkább a cigányokkal volt elfoglalva. Hát ennyire aggódik Horn Gábor a biztonságáért, hogy sebtében elkezdi osztogatni a kóserpecsétet?
Bocsánatkérés és szembenézés
Azért ilyenkor felszalad az ember szemöldöke, hiszen már 1990-től kezdve olyan önfeledten antiszemitázták nap mint nap az MDF-kormányt meg en bloc a jobboldalt, mintha nem lenne holnap. Az antiszemita-kártyát alig-alig tették vissza a pakliba, olyan sűrűn vágták hozzá különböző jobboldali szereplők fejéhez. Ugye emlékszünk, hogy tegnap meg tegnapelőtt is harsányan antiszemitázták Brüsszeltől Újlipótvárosig az Orbán-kormányt?
Hát az mind hazugság volt?!
Csak nem? Évtizedeken át hazudták volna baloldali közszereplők jobboldali közszereplőkre az antiszemitizmust? Hazudozással tettek tönkre embereket, hazudozással törtek ketté közéleti pályafutásokat? Hogy örülne most Horn Gábor elemi erejű beismerésének Csengey Dénes, aki már 1990-ben arról beszélgetett Sándor Györggyel, hogy az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanolyan bűn. Na, de a beismerés rendben van ugyan, ám utána kell következnie a bocsánatkérésnek. Valami ilyesmi lenne elfogadható:
Kedves magyarok! Tisztelt magyar konzervatív oldal!
Bocsánatot kérünk tőletek, amiért évtizedeken át hazug módon hangoztattuk, hogy antiszemiták vagytok! Bocsánatot kérünk tőletek, amiért politikai bunkósbotként lóbáltuk az antiszemitizmus-vádat! Igaztalan és aljas módszer volt, amellyel otrombán mérgeztük a közbeszédet, fontos közéleti vitákat lehetetlenítettünk el, és egyéni emberi sorsokban is súlyos, akár jóvátehetetlen károkat okoztunk. Nem mellesleg, ezzel a sunyi viselkedéssel valóban gerjesztettük a búvópatakszerű antiszemitizmust.
Mindezt csupán azért zúdítottuk rátok, hogy primitív módon jussunk politikai előnyhöz, és könnyedén mossuk ki magunkat a jogos bírálatokból.
Kedves jobboldali magyar zsidók!
Nektek is bocsánatkéréssel tartozunk, amiért hosszú-hosszú ideig az antiszemitizmus-vád igaztalan dobálásával nyomasztottunk titeket. Bocsánatot kérünk tőletek, amiért akadályoztuk, hogy a magyarság részeként, az ország és a nép épülését szem előtt tartva munkálkodjatok idehaza.
Őszinte megbánással:a baloldali magyar zsidók
Nagy kár, hogy mindez csak most, a zsidóságot a fejlett világban fenyegető veszély közepette kerülhet terítékre itt, a továbbra is biztonságos Magyarországon, de jobb későn, mint soha. A bocsánatkéréshez pedig szervesen hozzátartozna egy felismerésre váró fontos tény is:
A magyar jobboldali kultúrának nem része a zsidók bántalmazása, elpusztítása. Sőt!
Ezt érdemes megérteniük a tűzön-vízen át megveszekedetten, akár a józan érdeküknek is szembemenve baloldali zsidóknak. A zsidókat tömegével meggyilkoló nácik nem konzervatívok, ők nem a jobboldalhoz, hanem a forradalmi irányzatok közé, tehát a történelmi baloldalra tartoznak. A most zsidó-, keresztény-, sőt fehérgyűlölő iszlamistákkal együtt tartó progresszívek a kommunista világforradalom legújabb szakaszát képviselik, ők is a történelmi baloldalra tartoznak. Most már csak azt kéne megfejteni, hogy mit keres rengeteg magyar zsidó még mindig a baloldalon. Érthető a holokauszt rettenetes traumája, érthető a táborokat felszabadító Szovjetunió iránti elköteleződés, de most már látszik:
a zsidóságnak is elemi érdeke, hogy felismerje, ki az ellensége és ki nem, ki tör a létére és ki nem.
Mindezeket végigvéve egész biztatónak látszik a lehetőség. A magyarok szabadsághoz és törvényességhez való évezredes ragaszkodását képviselő konzervatív tábor, amelyben persze lehetnek viták, akár egyéni haragok is, de senki nem akar senkit elpusztítani, az már egész jól körvonalazhatja a nemzeti konszenzust. Miközben viszont a vágyott nemzeti konszenzus felé lépdelünk, itt tolonganak a déli határnál azok a bevándorló tömegek, akik a nyugati óriástüntetéseken látható antiszemitizmust is hozzák magukkal. Így hát bizonyos égető kortárs kérdéseket is fel kell tennünk:
- Be kell-e engednünk a bevándorlók tömegeit?
- Álprobléma-e a migráció, vagy valós veszély?
- Végig igaza volt-e Orbán Viktornak a tengernyi nyugati, baloldali hazugsággal szemben a 2015 óta tartó migrációs válságban?
Ezek a kérdések. Válaszoljatok!
