Csengey Dénes: Auschwitz nem arra való, hogy bűnöket takargassunk vele (videóval)
Sokan szerettük Csengey Dénest, aki fájdalmasan fiatalon ment el. 1990-ben készült az a felvétel, amelyben Sándor György író-humoristával beszélget az antiszemitizmusról és az ahhoz hasonlóan nagy bűnről: az antiszemitizmus hamis vádjáról. Csengey kristálytisztán megfogalmazta, hogy másképp gondolunk a rabbira, mint arra a kádárista vezető újságíróra, aki Kádárt és Aczélt is kiszolgálta, és amikor kritizálják, azt mondja: azért támadnak, mert zsidó vagyok. Nem, nem azért. Egy igaz ember gondolatai a magyarság és a magyar zsidóság közös útjáról, és a fegyverként használt gyalázatos bélyegről.
Sohasem titkoltam, hogy a tragikusan fiatalon elhunyt Csengey Dénes gondolkodása, meg nem alkuvása, nyitottsága miatt nagyon közel áll hozzám. Persze nem csupán én vagyok így ezzel, sokak számára példakép ő, olyan politikus, akiről el lehetett és el lehet hinni, hogy tényleg a közjó, az igazság keresése érdekelte (ajánlott olvasmány: Csengey Dénes: A kétségbeesés méltósága). Ennek ellenére (vagy éppen ezért) kevesen ismerik, főleg a fiatalok közül, pedig olyan konzervatív gondolkodóról, költőről, esszéistáról van szó, akinek szavaira még ma is érdemes figyelni. Szerencsés Márton barátom mutatta azt a videót, amely megörökítette Csengey és Sándor György 1990-es beszélgetését (anno A Hét adta le).
Érdemes megnézni, hogy akkor még így lehetett, így tudtak beszélgetni – persze csak ők – a talán legkényesebb témáról: az antiszemitizmusról és a fegyverként használt antiszemita vádról. Érdemes nem csak a mondandóra, de a beszélgetés stílusára, Csengey nyugodt, higgadt, határozott érvelésére is figyelni.
Így is lehet. Lehetett?
Az antiszemita kártya mindig ott volt a pakliban
A beszélgetés abban a viharos időben készült, amikor a rendszerváltás után az SZDSZ és az MDF, az urbánus és a népi tábor egymásnak esett – az egykori nómenklatúra és a különböző bomlasztó, nyerészkedő egyének, társutasok nagy örömére.
Ekkoriban robbant ki és fújták fel a Csoóri-ügyet is, belemagyarázva a művész-politikus esszéjébe sok mindent. Ekkoriban vették elő nap mint nap, óráról órára az MDF-fel szemben az antiszemita kártyát, nyilván nem mindig alaptalanul, de gátlástalanul kihasználva és általánosítva az egészet. Könnyű dolguk volt: a sajtó jelentős része szívesen részt vett az első demokratikusan megválasztott kormány lejáratásában.
(Érdemes megnézni (cikkem itt), hogy hogyan próbálta például Havas Henrik az egyeduralkodó NapTv-ben rásütni az antiszemita billogot Kunszabó Ferenc író, újságíróra. Havas betartotta a lejáratás szabályait, már kérdésével olyan helyzetbe próbálta helyezni a „vendégét”, amiből nehezen tudott volna kimászni. Más kérdés, hogy Kunszabó elég értelmes és jó beszélgetőpartner volt ahhoz, hogy a végén Havas vált nevetségessé. Egy jellemző párbeszéd: Havas: „Miért gondolja Ön, hogy létezik egy zsidómaffia Magyarországon?”. Kunszabó: „Ezt én nem mondtam, ezt Ön mondja.”).
Csengey: Amikor az egyik fájdalom nagyobbnak mondja magát...
Csengey Dénes ebből a szempontból a józan értékelések szerint támadhatatlan volt. Ő volt az, aki következetesen kereste a párbeszédet a „másik” oldallal, antikommunista volt, de nem szélsőséges, nem igazán lehetett megbélyegezni, ezért (is) állt sokaknak az útjában. Most viszont térjünk át a beszélgetésre. A költő-politikus először is arra mutatott rá, hogy a két nép (magyarság és zsidóság) nagyon is hasonló. „Tragikussá a dolgot az teszi, hogy két népről van szó, körülbelül mindkét nép tizenöt-tizenhat millió személlyel képviselteti magát a Földbolygón, mindkettőnek űzött, meghajszolt, tragikus történelme volt, mind a kettő szerte van szórva a világban, és mindkét nép kultúrájában megvan a hajlandóság, a tradicionális hajlandóság arra, hogy a saját fájdalmait a más fájdalmak fölé helyezze.
Márpedig, amikor az egyik fájdalom nagyobbnak mondja magát a másiknál, amikor az egyik halál nagyobb vétség a másik halálnál, amikor egy zsidó temetőt meggyalázni – nagyon súlyosat mondok – az nagyobb vétség mint egy temetőt, akkor belopakodott közénk a megemészthetetlenség.”
Haszonlesők, kádáristák és a rettegők kora
„Én egészen másképp gondolok például a főrabbira, mint arra az emberre, aki mondjuk vezető újságíró volt végig a Kádár-korszakban, aki menetrend szerint elgyalázta minden évben az ötvenhatos forradalmat, és most, amikor valakik támadják azért, mert kiszolgálta Kádárt, kiszolgálta Aczélt, akkor azt mondja – mert ugye ez könnyebb, az ellen a vád ellen nem lehet védekezni, hogy te kiszolgáltál és ezért támadnak – hogy azért támadnak, mert zsidó vagyok
– folytatta Csengey. –
Mindjárt melletted a művelt világ, mindjárt melletted a jóérzésű emberek. Ha ilyenkor lenne egy ember, aki azt mondja, hogy bocsásson meg uram, vesse le ezt a malaclopót, ezek a szenvedések, Auschwitz nem arra való, hogy bűnöket takargassunk vele, hogy bűnöket mentegessünk azzal, hogy aki a bűnöket támadni akarja, az mindjárt Auschwitzet akarja.”
Sándor György: „Én érzek mindenféle dolgot, látom az Ady-féle gatyás, bamba társat, de nem mondom, hogy az az MDF, és nem mondom, hogy a dzsessz-kedvelő, finom európai az az SZDSZ. Én nem vagyok egyik pártnak se a tagja.”
Csengey Dénes: „Egy pillanat. Ez nem politikai kérdés. Ha ezt politikai kérdéssé tesszük, ha politikai pártok közé tesszük, akkor megoldhatatlan ez a kérdés is, akkor megoldhatatlan válik a politika is, és akkor széttörik ez az ország. Az is igaz, hogy nekem is van egy ilyen gondolatom, amire céloztál.
Kétségtelen, hogy ezekre a fájdalmakra, és ezekre lelkekben ott lappangó kétségbeesésre és riadalomkészségre játszmákat is lehet építeni. Mert egy dolog biztos, hogy ha ma szétnézel a nyugati világban, akkor biztosra veheted, hogy az az ország, amelyikre ezt a bélyeget ráragasztották, örökre ki van zárva a nyugati kultúrákból és a nyugati demokráciák sorából. Akarhatja ezt valaki? Elképzelhető. Ha nagy bűn az antiszemitizmus, mert az...”.
Sándor György finoman közbevág: „Ezt én szerettem volna mondani. Pedig nem beszéltünk össze, de jobb, ha én mondom.<Értsd: zsidó származású magyarként – MG>. Ezt akartad mondani?
Mert én ezt mondom: ha az antiszemitizmus nagy bűn, akkor ugyanolyan nagy bűn, ha valakire azt mondják, hogy antiszemita...”.
Csengey helyette és vele együtt befejezi a mondatot: „És nem igaz.”
Sándor: „És nem igaz.”
És nem igaz. Tanulság nincs, legfeljebb annyi: ne mocskolódjunk, ne általánosítsunk és ne higgyünk a mocskolódásban és az általánosításban. És olvassunk több Csengeyt. Meg Bibót. Meg Hamvast. És így tovább.
Migránsozni, zsidózni, fideszesezni, kulákozni, négerezni, mucsaizni, árkot ásni könnyű. Gondolkodni, beszélgetni és egymást megérteni nehéz. De érdemes megpróbálni, ha nem akarjuk, hogy „széttörjön ez az ország”.
A beszélgetés:
Fotó: MTI
