Antall József három éve – Harminc éve halt meg az első szabadon választott miniszterelnök (III., befejező rész)
Még ma is nehéz erről írnom. Vasárnap volt. 1993. december 12-t írunk. Nahlik Gábor, az MTV teljes jogkörrel megbízott alelnöke felkért, hogy mint a Híradó és A Hét főszerkesztő-helyettese, aznap vegyem át az egész televízió ügyeletes főszerkesztői feladatát. Vártam Juhász Judit, az Antall-kormány szóvivőjének hívását, mert már előző este bizalmasan közölte velem, hogy a miniszterelnök úr állapota rosszabbodik, bármi megtörténhet.
Judittal előtte két évtizedig dogoztam a Magyar Rádióban. Tehát jól ismertem. Délelőtt csörgött a telefon, Juhász Judit szólalt meg a mindig nyugodt, de szomorú hangján: Pista, orvosai szerint a miniszterelnök úr végóráit éli. Készüljetek! Ha valami történik, elsőként neked telefonálok – mondta. Tudtuk, hogy Antall József harcol a rosszindulatú nyirokdaganat ellen. Volt egy reménysugár, hogy a kölni operáció sikeres lesz.
A balliberális kommunista média hazugságaival persze ekkor is támadta lankadatlan erővel Antallt. Azzal vádolták, hogy állami pénzen kezelteti magát külföldön. A valóságról Marinovich Endre az 1315 nap című könyvében ezt írja 1993. november 6-án:
Ebéd után O'sváth Györggyel találkozom, átadom a Kölni Klinika számláját további intézkedés végett, az összeg mellbevágó: 114.920 nyugatnémet márka... Antall kívánsága az volt, hogy a nyilvánosság számára halála után tíz évvel lehet publikálni a valós helyzetet. A kórházi kezelés költségeit volt piarista osztálytársai adták össze, Batthyány Ádám, O'sváth György és Tar Pál harmadolták egymás között.
Ennyit a balliberális média hazugságairól, méltatlan vádaskodásairól. Ezt a balliberális média egyébként eljátszotta a világhírű Puskás Ferenc hosszúra nyúlt gyógykezelésénél is.
A balliberális média elkezdett cikkezni, hogy mibe kerülhet az államnak Puskás Öcsi a Kútvölgyi Kórházban. Erről panaszkodott Puskás felesége. A gusztustalan felvetésre a Real Madrid volt labdarúgótársai gyűjtöttek pénzt Öcsi bácsinak. Amikor Horn Gyula szocialista miniszterelnök került a Kútvölgyibe hosszú gyógykezelésre, akkor a nemzeti újságíróknak eszükbe sem jutott, hogy vajon mibe kerülhetett a volt pufajkás életben tartása. De ugye vannak, akik ismerik a keresztényi megbocsátást.
A Magyar Televízió megszakítja adását
A kormányszóvivő, Juhász Judit telefonja után vasárnap délre összehívtam a főszerkesztőség minden elérhető tagját. Megtelt a newsroom riporterekkel, műsorvezetőkkel, operatőrökkel, műszakiakkal. Elsők között érkezett Császár Attila, Mátyássy Andrea, Liebmann Katalin, Murányi László, Csendes Csaba, Gál Jolán, Farkas Adrienn, Haeffler András, Péterbencze Anikó és jöttek sokan mások. Vidéki tudósítóink is készen álltak, Jurányi Annával az élen. De Butskó Gyuriék operatőr csapata is megérkezett, a műszakkal, Dobrovits Istvánnal, Dunavölgyi Péterrel, Müller László főrendezővel és a vágók. Együtt volt a csapat.
Kiosztottam a feladatokat. Keressenek elő archív felvételeket Antall fontos politikai szerepléseiről. Hívják fel telefonon a miniszterelnök baráti köréből azokat, akikkel élénk kapcsolatot tartott. De keressenek meg politikusokat, volt osztálytársakat, tanítványokat, egykori tanárait, hogy adott esetben jöjjenek be A Hét élő műsorába egy kötetlen stúdióbeszélgetésre. Így került sor többek között Benedek István, Nemeskürty István, Horváth Balázs, Jelenits István, Kónya Imre, Kulin Ferenc, Andrásfalvy Bertalan, Szabad György, O'sváth György, Csoóri Sándor, Pungor Ernő, Gyurkovics Tibor megszólalásaira is. De felkészültünk politológusok és ellenzéki politikusok véleményének fogadására is.
Sajnos az előkészületek indokoltak voltak. Vasárnap kora este, tizenhét óra tizenöt perckor Antall József miniszterelnök elhunyt. A Magyar Televízió történetében ritka eseménynek számított, hogy meg kelljen szakítani az adást. Volt egy eset, amikor a Magyar Televízió az első szabadon választott miniszterelnök beszéde közben (1990. május 23., a kormány eskütétele) megszakította a közvetítést, mert inkább a BEK-döntőt kezdte sugározni, az AC Milan–Benfica mérkőzést. A közszolgálati televízió ügyeletes főszerkesztője (Vitray Tamás) fontosabbnak vélte a labdarúgó mérkőzést, mint negyvenöt év kommunista diktatúra után az új magyar kormány esküjének felemelő pillanatait. Nagyon sokan, a magyarság többsége ezt másként élte meg, a sajtószabadság arcul csapásának tekintette.
De térjünk vissza az 1993. december 12-ei napra. Utasítást adtam, hogy szakítsák meg az adást (a balliberális Telex nemrég azért sírt, hogy a Kacsamesék helyett a gyerekeknek Antallról készült emlékezéseket kellett nézniük) és kezdjenek gyászzenét sugározni. Az országban szavak nélkül is mindenki tudta, hogy megtörtént a tragédia.
Göncz Árpád köztársasági elnök készre írt súgópapírral érkezett
Innentől peregtek az események. Göncz Árpád titkárságáról telefonáltak, sőt, az SZDSZ-ből is, hogy egy óra múlva érkezik a köztársasági elnök és elsőként akar a televízióban Antall Józsefről beszélni. Érkezett egy futár is a 4-es stúdióba és a súgógépbe szöveggel. Csodálkoztam is, hogy miként került ki súgógéppapír a televízióból az engedélyünk nélkül. Ezen már nem volt mit meditálni, de tudtuk, hogy az SZDSZ embereivel van tele a televízió.
Közben Boross Péter, a miniszterelnök távollétében megbízott kormányfő már a kocsiban ült és telefonált, hogy az MTV-ben lesz perceken belül. Így kútba esett az SZDSZ kívánsága. Boross Péter szokott fürgeséggel robbant be a stúdióba. Mindjárt nekem szegezte a kérdést: Pista, mikor szólalhatok meg? Szívjunk el egy cigit, és máris a kamerák elé állhatsz – válaszoltam. Borosstól, Antall legközvetlenebb munkatársától, barátjától nem tagadhattam meg az azonnali megszólalást.
Piros Marlborót szívtunk, közben fel-alá sétált, töprengett, mit fog mondani. Pontosan 18 órakor, a miniszterelnök halálhíre után negyvenöt perccel a bemondó felkonferálta Boross Pétert. Élőben, akadozás nélkül tíz percig beszélt Antall József államférfiúi képességéről, rendszerváltoztató szerepéről, a parlamentáris demokrácia megteremtéséről, a hazáért való harcáról a demokráciáért, a sajtószabadságért, és természetesen kettőjük barátságáról is szólt. Ez a televíziós gyászbeszéd méltó volt a feszültségekkel terhes helyzethez.
Este fél hét körül megérkezett Göncz Árpád és kísérete a stúdióba. Rosszalló, sötét tekintetek lövelltek felém, miért Boross és miért nem Göncz? Pető Iván, az SZDSZ elnöke egyenesen nekem szegezte a kérdést, hogyan történhetett meg, hogy Boross szólalt meg először és nem a köztársasági elnök? Nem válaszoltam, nem magyarázkodtam, nem akartam vitát. Csak az forgott a fejemben, hogy Göncz miért is akart elsőként búcsúzni attól a férfitól, politikustól, akinek annyiszor keresztbe tett?
Göncz Árpád végül is több mint másfél óra múlva, A Hét adásának kezdésekor, 19 órakor felolvasta az előre megírt szöveget. Mindenről beszélt, hazáról, demokráciáról, csak arról nem, hogy miért nem írta alá Antall előterjesztését a Magyar Rádió és Magyar Televízió elnökének kinevezéséről, miért nem írta alá az igazságtételi törvényt, miért nem írta alá az ötvenhatosok kárpótlásáról szóló törvényt, és sorolhatnám tovább. Érdekes, hogy Debreczeni József, aki MDF-esként a másik oldalra játszott, Göncz szövegét (A miniszterelnök) alamuszinak tartotta, és szerinte a köztársasági elnök Antall Józsefről tartott megemlékezésén a következőket üzente a televízió nézőinek:
...valódi demokrácia majd csak a következő választások után, egy új kormány alatt lesz Magyarországon.
Ezt mondta tehát Göncz Árpád Antall József halála után, ezzel meggyalázva Antall "kamikaze" kormányának erőfeszítéseit. Ne feledjük, 1993 végét járjuk. Fél év múlva Göncz és társai, a szabaddemokraták, feladva állítólagos "kommunistaellenességüket", szövetkeznek az MSZP-vel, a kommunista pártállam utódaival és az 1956-ot követő megtorlásban részt vett, pufajkás Horn Gyulával. Érdemes ezeket nem elfeledni, amikor szirénhangon beszélnek ma is a dollárbaloldal, globalista képviselői a demokrácia, a jogállamiság és a sajtószabadság hiányáról.
Vezető kép: Budapest, 1993. december 18. Szabad György házelnök beszél az elhunyt Antall József kormányfő ravatalánál a Kossuth téren. A ravatalnál megjelentek a kormány tagjai, országgyűlési képviselõk és külföldi állami és politikai vezetők. MTI Fotó: Földi Imre
