A klímaheurisztika mint módszer ellen
Hogy lehet, hogy két napja még 13 fok volt, most meg mínusz egy – kérdezik tőlem, mert ha különösen viselkedik az időjárás, akkor általában én vagyok az illetékes a közismert klímaszkepticizmusom miatt. Ciklon, anticiklon, meg ezek hatása, továbbá merről fúj a szél – vetem oda neki úgy, hogy inkább tűnjek unottnak, mint fogalmatlannak. Dehogy, ez a klíma miatt van! – jelenti ki ellentmondást nem tűrve, és ebben a pillanatban megvilágosodtam. Ez maga a heurisztika. Klímaheurisztika.
Heuréka, kiáltott fel hajdanán Arkhimédész, miközben gumikacsákkal játszott a kádban. Egy vízipók pont annyit veszít a súlyából, mint amennyi vizet kiszorít. Erre most jól rájöttem – ordította ki az ijedten az előszobából átkopogó nejének – nesztek nektek kortárs metafizikus Puzsérok, akik szerint azért úszik a fa a vízen, mert boszorkányból vagy hajóból van! Az eredeti történet valahogy úgy nézhetett ki, mert a Kr. e. 3. évszázadban könnyű dolga volt a természettudósoknak. Globalizáció még csak olyan formában létezett, hogy a Kis-Ázsiában élő görögök rokonlátogatások során elmesélték a Szicíliában élő görögöknek, hogy a sztyeppéken kutyafejű emberek terrorizálnak másokat, a tudománycseréről és egymásra épülő kutatásokról még csak nem is hallottak. Ha valamire rá is jöttek, az a saját értelmüknek és felismerőképességüknek volt köszönhető, aztán vagy leírták, vagy nem. A természettudományok pedig általában véve gyermekcipőben jártak, volt is mit felfedezni, akár tisztálkodás közben. Aztán váratlanul eltelt több mint kétezer év.
Kétezer évvel később már nemigen fordulhat elő, hogy egy tudós a gumikacsáival játszadozva ismerjen fel egy természeti törvényt. Ahhoz laborok kellenek, modern mérőeszközök, rengeteg kolléga és számítási kapacitás, illetve néhány évtizednyi tanulás sem árt. Aztán akkor megfejtenek valamit végül, amiért cserébe elismerést és pénzt kapnak, mind a kettőből keveset. Pl. az időjárás is egy ilyen kutatandó terület, sok-sok ezer okos ember figyeli az adatokat világszerte, az összerakott tudásból meg mindenféle következtetéseket vonnak le, amiből predikciókat készít a bátrabbja. De olyasmit nem csinálnak, hogy a 3 nap eltérésével feljegyzett hőmérsékleti adatokból olyan megállapításokat tegyenek, hogy ezek kizárólag a klímaváltozás és globális felmelegedés mindent felülíró törvényével magyarázhatóak. Ilyesmit a hülyék csinálnak, a társadalomtudósok és a hülye társadalomtudósok. Utóbbiak a Római Klub nevezetű önképző körben vesztik a szemfényt, esetleg az ENSZ szakosított szerveiben aggódnak olyan dolgok felett, amihez nem értenek.
A klímaheurisztika lényege, hogy mindenben meg kell látni a klímaváltozást, ha eléggé eltökéltek vagyunk, és mindezt azonnal a környezetünk tudomására kell hozni hangosan, mert olyan ez, mint a vegánság: magányosan nem művelhető. Tehát nem megfigyeljük a természetet, hanem példákat keresünk a természetben, amik alátámasztja a hipotézisünket. Amik meg nem támasztják azt alá, azokat elutasítjuk vagy inkább észre sem vesszük. Szóval felkiáltunk, hogy heuréka január elején, a 13 fokban, majd elsunnyogunk, amikor utána kéne nézni, hogy mi is okozta ezt a rendkívülinek mondott, de inkább csak szokatlan időjárási jelenséget.
Van nekünk egy csodaszép szavunk, a falszifikáció. Ezt Karl Popper vezette be a köztudatba, ugyanaz a Popper, aki a nyílt társadalom nevű elmélettel addig tömte Soros Gyurka bácsi fejét, mire az kifejlett pszichopatává lett, szóval ebben is követni illenék őt a progresszív tábornak. A falszifikáció meg abban segít, hogy igazoljuk vagy cáfoljuk a tudományos kijelentéseket a tények birtokában. És a tényekről kialakított általános kép része az is, hogy egy jelenség és a jelenségnek az ellenkezője nem igazolhatja ugyanazt a hipotézist. Vagyis: ha 13 fok van, az lehet(ne) a klímaváltozás bizonyítéka, de ha a mínuszok röpködnek, az biztos nem bizonyíthatja ugyanazt. Maximum a klímaváltozékonyságot, de az eredeti elképzelésünket mindenképpen ki kell dobni, miután mért tapasztalatunk van arról, hogy tévedtünk.
Persze Poppernél voltak okosabb emberek is, például tanítványa és utódja, Lakatos Imre, aki szerint nem feltétlenül kell új elméletet gyártani, elég csak tovább vizsgálódni és farigcsálni a nagy elméletet. Mert esetleg rájöhetünk, hogy mégis csak stimmelt az eredeti hipotézisünk a világ működéséről, csak nem vettünk figyelembe egy eleddig rejtőzködő változót, ami módosította a vizsgált tárgyunk viselkedését. De közös bennük, hogy azért felhívták a figyelmet arra, hogy nemcsak azokat a tényeket illik figyelembe venni, amik igazolják az elméletünket, hanem azokat is, amelyek cáfolják.
Nos, ezzel a kissé béna tudományfilozófia értekezéssel csupán annyit szerettem volna mondani, amit Lenin elvtárs is szokott: tanulni, tanulni, tanulni! És majd utána lehet okoskodni, meg tenni nagyhatású kijelentéseket a világ működéséről. Jelen esetben az érintettek vegyék elő a negyedikes környezetismeret tankönyveket, hogy legalább bevezető szinten legyen elképzelésük arról, mi befolyásolja az időjárást. Aztán ha ez megvan, akkor fel lehet engem is világosítani, hogy miért volt tegnap szokatlanul meleg és ez mit bizonyít. Nekem fogalmam sincs, mert egyáltalán nem izgattam fel magamat rajta.
Addig meg: falszifikálni, falszifikálni és falszifikálni!
