Nem lehetne csak simán Deutschland?
A kontinentális Európa egykoron legerősebb országa mindig meghatározó alakítója volt mind az európai identitásnak, mind a regionális geopolitikai és gazdasági helyzetnek. Éppen ezért a mindenkori német államalakulatoknak hatalmas felelősségük van Európa sorsának alakításában. Ugyanakkor egyetlen ország sem képes egy régió stabilitását garantálni, ha erre odahaza sem képes. „Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt”, vagyis „Németország, Németország mindenek felett, mindenek felett a világon” – szól a német himnusz első versszakának szövege, amely bár a XIX. században íródott, hivatalos szövegként csak a náci hatalom csúcsán használták. A baljóslatú „über allesből”, amelynek jelszava alatt az emberi történelem legpusztítóbb gyilkolási hulláma indult útjára Németországból, mára inkább „unter alles” lett. A szélsőségek pedig épp ugyanolyan rosszak, bármilyen előjelet teszünk eléjük. Lassan felmerülhetne a németekben a gondolat, hogy nem lehetne-e egyszerűen csak Deutschland, anélkül, hogy az mindenek fölött, vagy mindenek alatt állna?
Nem vagyok német, így nem is szakérthetem meg a német néplelket. Inkább egy személyes példát szeretnék elmesélni.
A migrációs válságot megelőzően kezdtünk a németországi testvérvárosunkba járni rendszeresen. A baráti hangvételű eseményeken ritkán került szóba politika; Németország egy prosperáló vidékén, Baden-Württemberg tartományban nem izgatta különösebben az embereket, hogy most éppen milyen új jogszabályokat fogadnak el a Bundesratban, mert összességében jól, irigylésre méltóan jól éltek.
Aztán eljött 2016, túl voltunk a migrációs válság legmegrázóbb pillanatain, az autópályán vonuló migránsok hadain, a déli határ ostromán, a Keleti pályaudvar környékének megszállásán, német barátaink pedig a vidéki Magyarországra látogattak. Természetesen a vacsora utáni koccintásokat követően már feltétlenül előkerült a politika. Angela Merkel Wilkommen-politikája olyan szinten fordította át a „Deutschland über alles” jelmondat miatt még mindig kollektív bűntudatot érző németeket, ami gyakorlatilag a teljes önfeladással vált egyenlővé. Az egy évvel későbbi hagyományos, a XVI. századi sváb települések életére emlékező ünnepi felvonuláson már azt csodálhattuk a baden-württembergi kisvárosban, hogy a felvonuló hagyományörzők jó fele török vagy valamilyen arab kultúrkört mutat be. Mi pedig még mindig patás ördögök vagyunk, élen a Zorbánnal.
Aztán eltelt egy újabb év, és a hozzánk látogató német barátaink a vacsora utáni beszélgetésnél halkan, nehogy más is meghallja, elmondták, hogy igazunk volt a migráció kapcsán; Magyarország már biztonságosabbnak érződik, mint a német nagyvárosok. Mint azt korábban az energetikai átállás kapcsán írtam, a németek szembesülnek (ismét) azzal, hogy hiába kaptak valamit parancsba, az nem feltétlenül kivitelezhető csak azért, mert azt parancsolták.
Azt hiszem, hogy nagyjából körvonalazódik, hogy mire is akarok kilyukadni: a német kollektív bűnösség eszméje olyan szinten égett a német társadalomba, ami talán helyreállíthatatlanul nyomorított meg több teljes generációt. Az I. világháborús vereség, az annak nyomában járó szegénység a szélsőségek, a nácizmus útjára lökte Németországot. Most az ideológiai spektrum másik végére lökte magát Európa egykoron legerősebb hatalma. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a szélsőségek – legyenek azok jobb- vagy baloldaliak – végül összeérnek. Végső soron a nemzeti szocializmus is egy hibrid moslékká állt össze, amelyet csak a zavarodottság tébolyából adódó „rend” volt képes összefogni a vezetői fejben, az alattvalókban pedig a tömegpszichózis vagy a félelem tartotta fent a hatalom legitimitásának illúzióját. Épp, ahogy ma, vagy tíz éve is a liberális ideológiában való végtelen hit, vagy az abból való kibeszélés után következő törlési kultúrától való félelem adja a sötétzöld, neoliberális erőknek a legitimitás illúzióját.
Utcára vonulsz, mert gazdálkodóként kenyeret tennél a családod asztalára? Fasiszta vagy! Énekled a német himnuszt (nem az első, hanem a harmadik versszak szövegét)? Fasiszta vagy! Bementél a templomba? Tudod, hogy mi vagy.
A német embereknek most azzal a szomorú valósággal kell szembenézniük, hogy miután kiszolgálták a Közel-Kelet és Észak-Afrika minden népének igényeit, beálltak a sorba az ukránok, de még inkább az amerikai nagytőke is. Az olcsó orosz energiára alapozott ipari fejlődés helyett a „bolygógyilkos” ipart tűzzel-vassal üldözi a sötétzöldbe hajló kormányzat, de legalább a megmaradt gazdaságot is méregdrága amerikai és norvég energiával üzemeltetik. A gazdák meg szántsanak és trágyázzanak azzal, amivel akarnak. Úgyis a tehénpukitól haldoklik a föld állítólag.
Az önsorsrontás gazdasági következményeinél csak a történelmileg ismert német reakciók voltak pusztítóbbak a kontinens általános biztonságára és prosperitására. Amerikán kívül az egész világ érdeke egy „normalische Deutschland” lenne. Csak sajnos sokkal jobban kezelhető ez a kontinens, ha Németország néha „über”, néha pedig „unter alles”.
Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
