Trump: úton a Fehér Ház felé?
Most nem elsősorban arról lesz szó, hogy ezt szeretnénk-e. Persze, jogos lehet a kérdés: miért is szeretné bárki, hogy vége legyen az ukrán háborúnak, alábbhagyjon az LMBTQ- és woke-őrület, megálljon a migránsáradat, lejjebb menjen az olajár... De nyilván hiba lenne azonnali csodát várni egy embertől. Az viszont egészen biztos, hogy Trump (és az őt támogató politikai körök) a Biden-adminisztrációhoz, és úgy általában a mainstream, globalista amerikai politikai establishmenthez képest egy egészen másfajta, sokkal kevésbé háborúpárti, a megváltozott geopolitikai helyzethez sokkal inkább alkalmazkodni igyekvő, ugyanakkor Amerika tradicionális értékeit és erejét fenntartani akaró irányvonalat képviselnek.
Kábé meg akarják menteni Amerikát. Good luck – ahogy mondani szokták. De mondom, most nem ezzel foglalkozunk, hanem azzal, hogy áll az elnökválasztási kampány, illetve procedúra.
Az USA politikai rendszerének egyik sajátossága a hosszú előválasztási szakasz, ami már január közepén elkezdődött, és június elejéig tart. Ennek során minden államban külön-külön előválasztásokat tart a két párt (Republikánus, Demokrata), amelyek alapján államonként eltérő számban (nagyjából lakosságarányosan) szerezhetnek delegáltakat a jelöltek, akik aztán majd a nyáron tartandó pártkongresszusokon rájuk szavaznak. A Republikánusoknál 1215, a Demokratáknál 1968 delegált megszerzése szükséges a jelöltséghez.
Republikánus oldalon öt jelentősebb jelölt szállt ringbe az idén: Donald Trump mellett Nikki Haley korábbi Dél-Karolina-i kormányzó, majd pedig ENSZ-nagykövet, Ron DeSantis floridai kormányzó, Vivek Ramaswamy indiai származású (de már az USA-ban született) gyógyszeripari vállalkozó és Chris Christie korábbi New Jersey-i kormányzó.
Az első pillanattól fogva Trump számított a favoritnak, de eleinte sokan úgy vélték, hogy Ron DeSantis képes lehet megszorongatni őt. Ebből az lett, hogy a legelső, Iowában tartott előválasztást követően (csakúgy, mint Vivek Ramaswamy) felfüggesztette a kampányát, és mindketten bejelentették, hogy Donald Trumpot támogatják. Chris Christie már az első forduló előtt kiszállt. (Ettől még a neveik szerepeltek a következő néhány állam szavazólapjain, de marginális számú szavazatot kaptak csak.) Végül tehát egyetlen kihívója maradt Trumpnak a párton belül, aki továbbra is versenyben van: Nikki Haley.
A Demokratáknál Joe Biden mellett ringbe szállt Dean Phillips Minnesota-i képviselő, Marianne Williams író és prédikátor, aki korábban már próbálkozott kaliforniai képviselőséggel, illetve 2020-ban elnökjelöltséggel is (sikertelenül), valamint Robert F. Kennedy Jr., a néhai szenátor és legfőbb ügyész fia (és a néhai elnök unokaöccse).
Williams február közepén szállt ki a versenyből, Kennedy pedig végül el sem indult a Demokratáknál; még tavaly októberben bejelentette, hogy független jelöltként indul az elnökségért. Végül tehát egyedül Dean Phillips maradt versenyben Joe Bidennel szemben, de ennek kizárólag szimbolikus jelentősége van, még annál is inkább, mint Nikki Haley-nek a Republikánus oldalon. Egészen bizonyos tehát, hogy egy visszavágóra, rematchre számíthatunk Donald Trump és Joe Biden között. Itt azért muszáj betenni egy (illetve két) zárójelet: feltéve, ha...
Az első zárójel: Trumppal szemben több, politikailag motivált jogi eljárás is zajlik, amelyeken keresztül a jelenlegi hatalom igyekszik ellehetetleníteni az ő indulását. Például Coloradóban a helyi legfelsőbb bíróság le is akarta vetetni a Republikánus szavazólapról az előválasztás során, de a szövetségi legfelsőbb bíróság felülbírálta ezt a döntést. A második zárójel: Joe Biden életkora sokakat aggaszt, az elnök rendkívül népszerűtlen, és folyamatos kognitív zavarai már annyira látványosak és gyakoriak, hogy egyre nehezebb tudják kimagyarázni, még a teljes mainstream sajtó falazása mellett sem. Ha végképp alkalmatlanná válik novemberig, akkor bajban lesznek a Demokraták, de továbbra sem szűnnek a pletykák arról, hogy titokban már Michelle Obama elnökjelöltségét készítik elő.
És még egy technikai részlet: az előválasztások két különböző formában történhetnek, az egyes államok döntik el, hogy melyiket alkalmazzák. Az egyik, gyakoribb változat az úgynevezett „primary”, az általános választáshoz hasonló szavazás, urnába bedobott szavazólapokkal. Az, hogy ezen kik vehetnek részt (bárki, bármilyen regisztrált szavazó, csak a párt regisztrált szavazói, stb.) szintén állami hatáskör, pontosabban a pártok adott államban működő alapszervezetei döntik el. A másik verzió a „caucus”, amelyen kizárólag az adott párt helyi tagjai vesznek részt, és közfelkiáltással vitatják, illetve választják meg a jelöltet. (Ezt a módozatot jóval kevesebb állam alkalmazza, de van, ahol ragaszkodnak hozzá.)
Ezidáig három államban tartottak előválasztást a Demokraták és négyben a Republikánusok. Trump és Biden is masszívan vezet, az egyes helyi eredmények azonban több esetben is érdekesek, és ezekből számos következtetés levonható. Ezeket mind-mind rendszeresen elemezzük a Politikai Hobbistában, hétről hétre, ahogy jönnek az újabb és újabb eredmények. (A következő, szerdán kikerülő műsorban a Dél-Karolinai Republikánus előválasztást vesszük górcső alá, ami azért érdekes, mert Nikki Haley itt volt korábban kormányzó.) Aki tehát szeretné egy picit alaposabban érteni és követni az idei elnökválasztást, tartson velünk minden héten.
A március 5-i „szuperkedd” után (amikor egyszerre 16 államban tartanak előválasztást) pedig minden bizonnyal újabb cikkben is beszámolok majd az állásról.
Vezető kép: A Republikánus Párt elnökjelöltségére pályázó Donald Trump volt amerikai elnök támogatóihoz beszél a dél-karolinai Columbiában tartott kampánygyűlésén 2024. február 24-én, a Republikánus Párt Dél-Karolina államban rendezett előválasztásának napján. Trump a szavazatok közel hatvan százalékát, míg Nikki Haley volt dél-karolinai kormányzó és egykori amerikai ENSZ-nagykövet a voksok közel negyven százalékát szerezte meg. Az elnökválasztást november 5-én tartják az Egyesült Államokban. Fotó: MTI/AP/Andrew Harnik
