A szeretet eljön érted
Szandi nem lépett fel Madaron a jótékonysági koncertjén? Hosszú Katinka nem jutott ki a hatodik olimpiájára? A Reményfarmról elloptak néhány csirkét? Mi a közös ezekben a történésekben? Az, hogy emberek egy elég jól körülhatárolható körének mindháromról a fideszezés jut eszébe. „NER”-kommentek, narancs emotikonok és korlátlanul áramló gyűlölet, ami másokat is felheccel, hogy ugyanilyen üzemmódba álljanak.
Szandi egy jótékonysági fellépésre volt hivatalos a Komárom-környéki Madarra, amelyről – mint utóbb kiderült – nem tudta, hogy jótékonysági célt, egy nehéz sorsú falubeli család megsegítését szolgálja. A helyszínen nagyon kevés érdeklődő volt, ezért az énekesnő a két fél közötti szerződésnek megfelelően nem tartotta meg a koncertet, és felvette a gázsit. Miután később értesült az eset minden részletéről, tisztázta a szervezőkkel a dolgot, és visszautalta a pénzt a szervező alapítványnak. Politika nélküli hétköznapi történet, amelyet végül elsimítottak a felek, de a Redditen azért még habosították, ahogy lehet. Szandi meglátogatta az elmaradt jótékonysági koncert által célzott családot is, ahol, mint kiderült, az édesanya nagy rajongója. De ez mind nem számít, ömlik a gyűlölet, öblös fideszezéssel fűszerezve.
Ebből látszik, hogy nem a történtek, a pénzügyi vonzat, vagy a jótékonysági esemény elmaradása a bűne, hanem a Fidesz.
Az, hogy valakik Fidesz-pártinak tartják őt. Az internet csőcseléke erre a hívószóra bármikor előbújik a csatornáiból egy pillanat alatt. Eljátsszák a jó célért vagy bármilyen legitim ügyért aggódó Jó Embert, miközben kizárólag gyűlölködni jöttek. Pedig Szandi, Hosszú Katinka vagy a reményfarmosok mégcsak nem is agitátorok, nem noárkodnak, nem nagyervinkednek, nem alföldiróbertkednek, nem nyárykrisztiánkodnak. Nem sopánkodnak folyton ujjal mutogatva, és nem fárasztják azzal a nyilvánosságot, hogy miről, mit kell gondolni, melyik politikus nem felel meg az ízlésüknek, vagy kire kell szavazni. Csak valamikor volt olyan szereplésük, esetleg megszólalásuk, amelyből sejthető, hogy hová húz a szimpátiájuk, és ennyi. Ennyi elég is egy bizonyos körnek, hogy parttalanul zúdítsa a gyűlöletet. Ez a kör amúgy alighanem komoly átfedésben van a hörögve-vicsorogva a szeretet erejéről óbégató Magyar Péter rajongóival.
Ezek az egész világot és benne az összes embert azon a szemüvegen keresztül nézik, hogy az illető fideszes vagy nem. És ha fideszes, akkor megvetik, szidalmazzák, állatszámba is alig-alig veszik, határtalanul gyűlölik.
Gyűlölik az ország felét. Rengetegféle embert különféle képességekkel, különböző műveltséggel, különböző foglalkozásokkal, különböző hobbikkal, különböző véleményekkel bizonyos dolgokról, mert ez mind-mind nem számít. Ebben az aberrált buborékban mindenkinek egyetlenegy fontos mércéje van: fideszes vagy nem.
Ebben a fekete-fehér sivárságban élnek ők, a 2010 óta eltelt évek során mind durvábban belecsavarodva a feszült gyűlölködésbe. Külön szépsége ennek, amikor az ilyen ember amúgy harcos ellensége az általánosításnak, hiszen az szerinte igaztalan vagy elnagyolt értékítéleteket eredményez. De ez most nem is számít, mások itt a kulcskérdések.
Mi a terv? Mi a hosszútávú elképzelés? Hogyan akar az ilyen ember még évtizedeket leélni ebben az országban, amely népének felét teljes szívéből, halálosan gyűlöli?
Milyen kilátásokra számít itt? Hogyan tervez boldog, kiteljesedett emberként élni, ha olyanok veszik körül, akiket ki nem állhat? Milyen visszajelzéseket, milyen fogadtatást vár azoktól, akikben kizárólag az érdekli, hogy fideszesek vagy nem? Hogyan akarja megélni az élet milliónyi vetületét, ha csak ezt az egyet hajlandó észrevenni?
Látszik, hogy nekik se könnyű így élni, de a megfelelő következtetést nincs erejük vagy bátorságuk levonni. Inkább próbálják lerántani maguk mellé a többieket is ebbe a meddő lelki sivatagba. Nekünk viszont feltett szándékunk az ilyen toxikus szociopatákat lerázni magunkról. Az se baj, ha ottmaradnak az út szélén, az öklüket rázva. Hátha elmúlik majd egyszer, és akkor újra lehetne őket emberek közé engedni.
