Most kezdődik a függetlenobjektív média függetlensége
Kevés őszintébb, letisztultabb érzés van a kárörömnél. Ezt nem kell magyarázni a progresszív, globalista baloldali médiának sem, amely remekül szokott szórakozni, igencsak cinikus modorban, amikor valami nehézség vagy kár éri a jobboldali kollégáikat. Most mégis döbbenten hüppögnek ezek a globalista médiamunkások, hogy a jobboldaliak „röhögnek a Pressman árvákon”. Ez a szánalmas rinyálásözön már eleve nagyon kellemetlen, de attól válik szekunder szégyenné, hogy még mindig nem bírják elengedni ezt a „független” jelzőt, illetve nem értik, hogy mit jelent.
Bajban van a „független” média – harsogják mindenhonnan, miután nem gurulnak hozzá a dollárok, ugyanis visszalépett a megrendelő. Tudvalevő, hogy aki fizeti a zenészt, az rendeli a nótát, tehát amelyik médiumot eltartja valaki az olvasóin, nézőin kívül, az nem független. A globalista média nyomorúságos panaszkodásba kezdett ahelyett, hogy felismerte volna a helyzetében a nagy lehetőséget:
végre belekóstolhat a sokat emlegetett, valódi függetlenségbe!
Trump tulajdonképpen jót tett velük, hiszen hosszú évek álságos és átlátszó hazudozása után, végre elkezdhetnek megfelelni annak a képnek, amelyet önmagukról terjesztenek, és amelyet talán már maguk is kezdtek elhinni. Hiába tudta minden józan ember, hogy mi a valós helyzet, hogy ezek külföldről pénzelt, külföldi politikai érdekeket szolgáló ügynökmédiumok és propagandisták, ők rendületlenül független médiaként hirdették magukat. És persze bármilyen erkölcsi fenntartás nélkl propagandistáznak mindenkit, aki velük ellentétes véleményeket hangoztat. Régi kommunista trükk, ugyebár, hogy vádold azzal az ellenségedet, amit te magad követsz el.
A tényleges pénzügyi hátterük elfedésére találták ki a gyűjtés különböző formáit, hogy a mikroadományok szöveggel hülyítsék a nyilvánosságot. Néha-néha persze kiderültek bizonyos finanszírozási furcsaságok – legyen szó a globalista baloldal politikai kampányairól, egyes politikusreménységeinek felfuttatásáról, vagy sajtójának eltartásáról –, amikor például Csehországból egy jó nagy mikroadomány futott be a Telex számlájára teljesen önzetlenül, de mindezek ellenére is ragaszkodtak hozzá, hogy őket az olvasótáboruk tartja fenn. Elvárták például, hogy a nyilvánosság elhiggye: a 70 fővel induló, ma pedig mindenkit egybevéve, bőven száz fő fölötti szerkesztőséggel működő Telex fenntartásához szükséges, havonta százmilliós nagyságrendű összeget az olvasók dobják össze. Elvárták, hogy a nyilvánosság elhiggye: ezen felül a többi globalista lap is lefedi a működése oroszlánrészét a mikroadományokból.
Csakhogy Trump most kiszállt A Körből.
Különösen fájdalmas lehet, hogy a Pressman által a Szabad Média pályázat keretében, még utolsó pillanatban elintézett 173 millió sem jön, mert az USA minden kifizetését felülvizsgáltatja az új elnök. Pedig úgy meglett volna már a helye ennek a 2-5-10 milliónak az egyes szerkesztőségekben! A panaszkodó cikkekből érződik, hogy a pénzt váró szerkesztőségek is tudják, ha a vizsgálatot valóban lefolytatják Amerikában, akkor egy kanyit se kapnak a lezárulta után sem. Eddig csak a „kormányzati megbélyegzésen” sopánkodtak, vagyis a külföldi érdekeket kiszolgáló ügynökmédia sérelmezte, ha külföldi érdekeket kiszolgáló ügynökmédiának minősítették (lásd még: boszorkányüldözésre panaszkodó boszorkányok), most viszont tényleg erős aggodalom tapasztalható részükről. Úgy sírnak, mintha elapadtak volna a sokat magasztalt olvasói mikroadományok, pedig hát azokat nem veheti el a Trump, úgyhogy nincs semmi baj, a működésük nem került veszélybe.
Mégis olyan szenvelgős pátosszal kínlódnak ezek a roppant haladó, friss és korszerű mivoltukra büszke globalista skribblerek, mint egy nemzethalált vizionáló, 19. századi, pántlikás lelkész–költő.
Igazi szekunder szégyen ez az önsajnáltatás, amit egy hete művelnek. Kiesik a legfontosabb költségvetési lábuk, és miközben ezen sírnak, tovább mantrázzák, hogy ők a független és szabad sajtó. Hát kitartottak vagytok, pubi! Most a Mérték Médiaelemző Műhely és az Ökotárs alapítvány értesítette a pályázat nyerteseit, hogy a pénz bizonytalan időre befagyott. A lebonyolítók is a függetlenségükről híres szervezetek tehát, megalakulásuk óta a Nyílt Társadalom Alapítványok fizetési listájáról érkezve. Külön mókás az a névtelenségbe burkolózó egyik nyertes, amelyik „azért is aggódik, mivel több más pályázaton is amerikai pénzt nyertek el, és ezek szervezeitől is levelet kapott, amelyből kiderül, hogy azokhoz a pénzekhez sem jutnak hozzá egyelőre”. Tényleg ezt kéne megállnunk nevetés nélkül?
Miközben tehát a jobboldali sajtó, az propaganda, mert a magyar kormány fizeti, a globalista médiumok teljesen függetlenek és objektívek, hiszen az amerikai külügy és a CIA tartja el őket a deep state megbízásából.
Nos, ennek lesz most vége, ha az Egyesült Államokban rendesen elvégzik azt a vizsgálatot, és nem marad bent a rendszerben valami komcsi osztályvezető-helyettes, aki később, észrevétlenül mégiscsak folyósítja a pénzt. Ennek sajnos minden esélye megvan, hiszen a kormányzat alacsonyabb szintjeire beszivárgás és ott ügyeskedés meg szabotálás a nemzetközi kommunisták egyik erőssége. Nemcsak Amerikában, hanem idehaza is rájuk kéne menni, mert többen vannak, mint gondolnánk…
