Trump a woke-tól meggyengült mélyállamtól veheti vissza Amerikát
A vágyálomkergetők és a nagy egyszerűsítők hirtelen kitalálták, hogy tulajdonképpen nem is a demokraták és az áruló republikánusok képviselik a mélyállamot, hanem maga Donald Trump. Vagy valami ilyesmi, a világ számtalan tévedés segítségével tehető jól érthetővé azok számára akik semmiféle olyan rendszert nem tudnak elképzelni, amelyben a jókon (a nagyon jókon) és a rosszakon (a nagyon-nagyon rosszakon) kívül bármilyen más játékos is szerepel.
Most már tudjuk, hogy a filmkészítők miért is egyszerűsítik mindig a történetet a főgonosz és a jó közötti párbajra, ennek az egyszerűségét szeretjük a legjobban. Alig találni olyan elemzést, amelyben legalább felvillan, hogy az USA legalább 10 felfoghatatlanul nagy erő egyensúlyharcának a terepe, otthona, de csak a kényelmesség és praktikum miatt ilyen kevés, hanem mert a felsorolásuk különben elfoglalná az egész műsoridőt.
Az amerikai demokráciát igen hatékonyan szorították keretek közé azzal, hogy gyakorlatilag csak két állandó szereplője, nagy játékosa van, másnak semmiféle esélye nincs bekerülni sehová sem, leszámítva néhány olyan függetlent, aki egyébként szintén el van kötelezve valamelyik oldalnak. Ha Amerikában politikai céljaid vannak, akkor vagy demokrata vagy, vagy republikánus leszel, illetve őket kell megvásárolnod ahhoz, hogy az állam a kedvedre tegyen. Mikor melyiket, általában mindkettőt.
Ez idáig rendben is volt, mindaddig amíg a demokraták, a liberálisok-progresszívek, a 68-as nekibuzdulás ideológiai hagyatékából táplálkozva el nem kezdtek egyre jobban megjelenni olyan helyeken, amelyek addig nagyjából amerikai (pénzügyi és hatalmi) érdekek mentén és nem egy ideológiai vagy pénzügyi irányba működtek. A republikánusok elvesztették a sajtót a hetvenes évek elején, a teljes filmipart, sőt a pénzvilágban és az igazságszolgáltatásban is kisebbségbe kerültek már a Reagen-korszak előtt, csoda hogy egyáltalán nyertek választást azóta.
Először a liberálisok jelentek meg mindenfelé, majd a kilencvenes évektől kezdve azoknak a progresszíveknek a szélsőséges, erősen kommunista-gyanús elődei, akiket Trump most próbál meg kitenni az államigazgatásból. Egyfajta mélyállam minden generációkon át fennálló hatalmi struktúrában kialakul valószínűleg, akinek van rá kulturális tőkéje és pénze, az bizonyosan vásárol magának az apparátusban is érdekképviseletet, nem csak a választott képviselők között és ez szükségszerűen hálózatosodik, mert a kéz kezet mos ugyebár. Ráadásul a lobbizás nem tiltott dolog, az USA-ban a politika is szabadpiaci elvek szerint működött sokáig.
A változás akkor jön el, amikor az államapparátuson belüli "ügynökök" személyes kapcsolatrendszere erősebbé válik, mint a finanszírozóikhoz fűződő kapcsolatuk. Minden ilyesfajta emberi rendszer egyedi szövete a normális emberi kapcsolatoknak, a kevésbé normális emberi kapcsolatoknak, az érdekeknek, akár valamiféle közösségi létnek (hiszen az emberi psziché is megkívánja ezt), sokak teljes élettere is, a karrierek kihagyhatatlan feltétele a hozzájuk tartozás. Ami kívülről nézve az államapparátus tendenciózus befolyásolása az a rendszeren belülről nézve az ott létrehozott természetes normalitás, különösen ha azonos egyetemekről, egy társadalmi közegből és egy ideológiai befolyás társul az azonos érdekekhez.
A probléma akkor vált látványossá és tette diszfunkcionálissá az amerikai államot és a kilencvenes évektől egyre jobban az amerikai politikát is, amikor a liberalizmus woke-ig vezető elfajulása az egyetemekről elért mindenhová, minden állami apparátusba, egyoldalúvá tette az összes politikai szakmát, eltorzított minden elemzést, áthatotta a karrierdiplomaták karát ugyanúgy, mint a hadsereg vezetését.
Az ideológiák már csak ilyenek, elszabadulnak, felzabálják az életvilágot, a mélyállam is követte annak az ideológiának az egyre vadabb kiteljesedéseit, amely eredetileg áthatotta, a mélyállam egyszer csak a progresszíveké lett, úgy hogy előtte még a demokraták tudták úgy, hogy az az övéké.
A demokratákat ugyanúgy itatták át a progresszívek, mint minden mást, régi demokrata képviselőket ütöttek ki progresszívek az előválasztásokon, és ilyen őrségváltás zajlott le a mélyállamon belül is. Az ideológia követése vált az egyébként már természetes emberi környezetnek érzékelt szervezethez való hűség demonstrálásának elsődleges eszközévé. És az majdnem végleg eldöntötte a dolgot, hogy a társadalom totális ellenőrzésére alkalmas techcégek teljes egészében először a progresszió oldalára álltak, mert vezetőik is az ideológia hatása alá kerültek, hiszen eleve ilyen környezetekben szocializálódtak.
Az egyébként a legutóbbi időkig a politikai rendszer integráns részeként működő és részeiben még a republikánusokat is kiszolgáló mélyállam azáltal vált képtelenné megőrizni az integritását és uralni a felszíni folyamatokat, hogy olyan ideológia képviselőjévé vált, amely az átlag amerikai életét elkezdte egyre elviselhetetlenebbé tenni. A fiatalabb Bush is elviselhetetlen volt a progresszívebbek számára, de ő és az adminisztrációja pont annyira része volt a mélyállamnak, amennyire az mindkét félnek komfortos volt. De, ahogy Európában a liberalizmus elfoglalta a konzervatív pártokat a tízes évekre, ez megtörtént a republikánus párt egy részével, nem kis részével Amerikában is. Ha woke nem repít sok tízezer arrogáns és ostoba ideológust nagyon látványosan a társadalom fontos pontjaira és azok nem kezdik el szétverni a mindennapi életet, ha a Biden kormányzat nem bizonyul ugyanezen okból teljesen inkompetensnek, ha a republikánusok nem behódoló maradéka nem ismeri fel, hogy Trump mint személyiség képes megszólítani egy társadalmi többséget, akkor a woke őrület társadalmi programja és a demokraták is maradtak volna.
A mélyállamot a saját elszabaduló ideológiája hozta a jelenlegi helyzetbe. A képviselőinek nagy része nem olyan erős személyiség, hogy egy woke-talanított liberalizmust ne tudjon lelkesen elfogadni és akár ne szolgálja elfogadható színvonalon az új kormányt. Valószínűleg ez a már százezres tömeg az apparátusokban (az államban) lecserélhetetlen, viszont ezek nem szilárd nézetekkel rendelkező emberek, a nyilvánvaló sokezres ténylegesen pozícióba helyezett elmebeteget leszámítva, nagy részük feldolgozza és tolerálja majd, ha sikerül szerencsénkre Trumpéknak mondjuk diszkreditálni a woke minden leágazását.
A Trump győzelemben nagyon erősen benne volt az is, hogy az összes amerikai elitcsoportban felismerték, hogy a ez a progresszió olyan mértékben gyengíti az amerikai birodalmat, hogy az már rövid távon a létét fenyegeti. A celebek és a látványértelmiség, illetve a pártos ideológiai sajtó hiába tolta ezerrel a demokratákat, talán pont a mélyállam létrehozóinak örökösei, a gazdagok és befolyásosok elégelték meg, hogy az ideológiai tombolás destabilizálja az amerikai társadalmat és csökkenti a befektetéseik értékét.
A mélyállam értelemszerűen szándékos emberi cselekvések összessége, amely szükségszerűen burjánzik el, mert ahol befolyást lehet szerezni, ott valaki befolyást is szerez. De az amerikai liberális elitek megőrülése, egy elmebeteg ideológia, az öngyűlölet és a szexuális perverziók normalitásba emelése nem egy összeesküvés része, hanem azt mutatja meg, hogy a normalitás mennyire sebezhető egy modern társadalomban, ha az egyetemekről kiindulva, a tömegkommunikáción és a szórakoztató iparon keresztül a néphülyítés utoléri azokat is akik csinálják és az a vége, hogy elhiszik a saját hazugságaikat, sőt azok szerint kezdenek el cselekedni is.
A számtalan erős szereplő abban a hatalmas gazdaságban talán most újra tudja osztani a lapokat, és talán azt is remélhetjük, hogy a világra olyan nagy hatással lévő ország visszatér az ideológiától a racionalitáshoz. Eddig is mindenki boltolt a mélyállammal és ezután is fog, csak kevesebb lesz az ideológia, ha minden jól megy, akkor sokkal kevesebb.
Vezető kép: Donald Trump amerikai elnök és a felesége, Melania Trump az elnöki beiktatási ünnepségek részeként rendezett fõparancsnoki bálon Washingtonban 2025. január 20-án. MTI/AP/Alex Brandon
