Pesti Srácok

Érdemes még Ausztriában dolgozni?

Érdemes még Ausztriában dolgozni?

Vagy Németországban? Esetleg Angliában? A kérdésre nyilván nincs egyszerű válasz. Több szempontból sem. Egyrészt nagyon nem mindegy, hogy az országon belül hol és mit dolgozunk. Az sem, hogy Magyarország melyik részéről jövünk. Másrészt ha pedig valaki politikailag motivált, akkor pláne elhomályosítják a józan gondolkodását az irracionális indulatok. Legyünk objektívek: akár mindkét irányba.

Aki imádja Magyarországot, és – joggal – büszke rá, az zsigerből megvet mindenkit, aki külföldön próbál szerencsét. Pedig simán lehet legitim a döntése. Ha viszont valaki betegesen orbanofób, vagy csak sok Magyar Pétert hallgatott, akkor a neurocortexét teljesen áthatja a mindenszarizmus. Ebben az esetben akkor is meggyőzi magát, hogy kint jobb, ha megtámadták az utcán, vagy legalábbis napi szinten ettől kell tartania. „Elszigetelt eset” – mondja saját magának is. Vagy ha ilyen nem is történik vele, de igazából nincs élete, mert egy buborékban él, valamelyik nagyváros még megmaradt jobb környékén, ahonnan egy konkrét busszal elmegy az üzleti negyedben lévő irodába dolgozni, és ennyi a mozgástere. Vagy pláne, ha home office-ban tolja Németországban, németországi fizetéssel, átmenetileg élvezve azt az egyébként abszurd helyzetet, hogy a német kormány befagyasztotta a lakbéreket, elsősorban a bevándorlók miatt. (Ennek persze az az eredménye, hogy a tulajdonosok nem adják ki az ingatlanjaikat, mert az amortizáció nagyobb lehet, mint a bevétel, ezért nagyon nehéz elfogadható szintű lakáshoz jutni.)

Angliában még ez sincs: ott a lakhatás elképesztően drága: négy ázsiaival 50 m2-t megosztva kell élni a mindennapokat ahhoz, hogy a pincérkedésből vagy bolti eladói munkából egy centet is félre tudjon tenni. Persze, vannak egyedi esetek. Amikor valaki magas képzettséggel, jogászként, informatikusként, közgazdászként, stb. jól el tud helyezkedni. De ez jellemzően nem a karrier első állomása, hanem már a középvezetői szint. Akik alacsonyabb presztízsű és/vagy beosztású munkahelyeken dolgoznak, sok esetben a hónap végére ma már valójában rosszabbul jönnek ki, mintha itthon helyezkednének el. Persze, a fizetés magasabb kint, de a lakbér, rezsi, biztosítás, stb. is. A lélektani szempontokról (idegen környezet, családtagok és barátok hiánya, stb.) nem is beszélve.

Még egyszer, igen, számos körülmény befolyásolhatja mindezt. Ha valaki az osztrák határ közelében lakik, Mosonmagyaróvártól Körmendig, és Burgenlandba jár át dolgozni, akár takarítani is, akkor valószínűleg nincs kérdés. Az, hogy kell-e kint lakhatásra költeni, fundamentális szinten dönti el a dolgot. És ugyanez a helyzet akkor is, ha egy hüttében dolgozik a hegyekben. Ezek szállást és ellátást is biztosítanak, egy elfogadható fizetés mellé (plusz a jatt), rendesen bejelentve, tehát megint csak megéri. Viszont a magány, vagy ha van is vele társ, az ingerszegény környezet itt is nagyon le tudja húzni. Heti hat nap munka, este pedig nemigen lehet leugrani a városba. Konkrétan csak sífelvonóval tud közlekedni, az pedig délután 5 körül leáll. Ha autóval megközelíthető helyen (pl. hegyi szállodában) dolgozik eggyel jobb a helyzet. Ha menetrendszerinti busz is van, talán még eggyel. De akkor is messze van, macerás bemenni a legközelebbi nagyobb településre. Ha viszont boltban (vagy akár városi szállodában) dolgozik, a lakhatásról, létfenntartásról saját magának kell gondoskodnia. És itt már komoly kérdés, hogy a nap végén nem jár-e jobban, ha Magyarországon keres munkát.

PestiSracok facebook image

És igen, megint csak ebben is vannak különbségek. Ha valaki Szabolcs-Szatmár, vagy Békés megyéből, egy is faluból származik, és helyben nem talál a képesítésének, várakozásainak megfelelő munkát, ezért mindenképp költöznie kell, akkor szintén mérlegelésre érdemes lehet, hogy országhatáron belül maradjon, vagy menjen még nyugatabbra; valószínűleg jobbat talál, mint otthon.

Ne felejtsük azért azt sem, hogy számos szektorban óriási munkaerő-hiány van itthon is. Ez azt jelenti, hogy ezeken a területeken (pl. vendéglátás, turizmus) komoly bérprémiumot is kínálnak a munkaadók, csak hogy találjanak embert. Ezt a prémiumot Ausztriában már nem biztos, hogy megadják, mivel ott nincs már hiány ezekben a szektorokban. A helyiek hiába nem vállalnak már számos típusú, nem csak a szlovák és román konkurensek, de a bevándorlók is egyre inkább garantálják a túlkínálatot, a munkaadók pedig egyre inkább válogathatnak. És nem, ezek nem elfogult, politikailag motivált gondoltok. Hús-vér emberekkel folytatott, konkrét tapasztalatokra épülő beszélgetésekből származnak.

Vezető kép: MTI Fotó: Nyikos Péter Magyar idénymunkás Ausztriában 2013-ban.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.