Hogy Magyar Péter önmagától megmeneküljön, ahhoz messzebb kell szaladnia!
Kevés nehezebb feladvány van, mint komolyan venni Magyar Péterék nagyváradi gyalogtúráját. Ennyire tartalmatlan, üres semmit még nem nagyon láthattunk itthon, talán Alekosz politikai elemzései és Pataki Attila metafizikai tapasztalatai közelítenek a Messiás Úr elmúlt másfél hetéhez. De mégis van racionális magyarázat a gyalogbolondozására.
Tegnap délután megérkezett Nagyváradra, a praktikus okokból kiválasztott „erdélyi” célállomásra Magyar Péter a követői élén. Azért praktikus, mert Nagyvárad nem Erdély, az ugyanis a Királyhágón túl kezdődik, de ennek köszönhetően nem kellett hegyet másznia. Ez érthető, sokkal kényelmesebb úgy csodaszarvasként vezetni a népet és nemzetet egyesíteni, ha nincs jelentősebb szintkülönbség. Egyedül az nem derült ki ez a mágikus 10 nap alatt, hogy mi volt a célja, mármint az agyszifiliszeseknél tapasztalható hirtelen hangulatváltozásokat idéző, a dühös ordítozásokat és fenyegetőzéseket, most éppen felváltó szentimentális szenvelgések előadásán túl. Jó, volt még divatbemutató, egyszer vándorlegénynek, máskor sportos nagyvárosinak, végül meg román műparasztnak öltözött.
Oké, ez megvan, de mi volt a cél?
A szegény ember Török Gábora, Nagy Attila Tibor szerint hatalmas győzelmet aratott, hiszen „Erdélybe” is kivitte azt a szokásos gyanúsítottak boszorkánykonyhájában kifőzött spektákulumot, miszerint a Tisza Párt pont olyan nemzeti, mint a Fidesz, Magyar Péter pedig olyan elkötelezett a határon túli magyarok mellett, hogy hozzá képest Orbán egy globalista nemzetáruló. Ez természetesen hülyeség, bár nem teljesen: a cél minden bizonnyal ez volt, de aki beveszi ezt a népieskedő modoroskodást és a pátoszos lorem ipsumokat, az valószínűleg hülye. Vagy jól megfizetik, hogy hülye legyen.
Erős a gyanú, hogy a Messiás Úr nem Nagyváradra ment, hanem Budapestről menekült.
Mert ha nem találja ki neki valaki ezt a túrát, akkor itthon olyan kényelmetlen kérdésekkel zaklatták volna őt és a tábornagyból szárnysegéddé önlefokozott Ruszin-Szendi Romuluszt, hogy mi is a helyzet az ukrán titkosszolgálati kapcsolatokkal, illetve Tseber Rolanddal. Meg a tavalyi kijevi zarándokúttal, amiről nemrég azt hazudta, hogy orvosok szervezték neki, miközben korábban ő maga büszkélkedett el vele, hogy az is Tseber Roland volt.
A megannyi kellemetlenség elől meg fogta magát, és 10 napos gyalogtúrára indult. Amit nyilván most napokig pihenni fog, aztán meg sértődötten visszautasít minden megkeresést, ami a viselt dolgaira vonatkozik, hiszen őt most csak arról szabad kérdezni a szeretet nyelvén, hogy milyen érzés volt egyesíteni a nemzetet.
Érthető, hogy fizetős hívők és nyaloncok között jobban érzi magát, mint felkérdezve, de ezzel csak időt nyert. Meg némi rajongást és pogácsát. De a kérdések ugyanúgy megvárják itt, ahogy őt a kóborló alakulata, amikor kivált közülük, hogy sürgető ügyeit rendezze a susnyásban. Csak mi nem fogunk vele kezet utána.
