Kapaszkodás a megmaradásért!
– írja Csoóri Sándor Duray Miklós felvidéki magyar író könyvének, a Kutyaszorító előszavaként 1982-ben. Ehhez abban az időben igencsak bátorság kellett a kommunista diktatúra két országában, Magyarországon és Csehszlovákiában. 1956, a forradalom és szabadságharc vérbefojtása után veszélyes volt kádáréknak ellentmondani, de ugyanez a helyzet volt a csehszlovák Husák idejében is, megtoldva egy 1968-as Prágai tavasz leverésével.
E feszült légkörben, amikor tilos volt a határon túli, kisebbségben élő magyarok helyzetéről beszélni, akkor Duray Miklós, a felvidéki magyarság szószólója, börtönt kockáztatva, majd oda be is kerülve kiadja a Kutyaszorító című könyvét ( New York-Püski), a szlovákiai magyarság segélykiáltását, amelyhez Csoóri előszót ír s ennek néhány mondatáért az Aczél-féle kultúrpolitika eltiltja, megvesszőzi s vele egész táborát.
Csoóri Sándor és Csurka István írókat, akik Duray mellé állnak, Kádárék szilenciumra ítélik, ami egyet jelentett az elhallgattatással. Az akkori korszak megértéséhez tudni kell, hogy egy ilyen helyzetet meg kellett ideologizálni. Ehhez kellett egy ember, aki ezeket az írókat elítéli és szemükbe mondja, hogy a román diktátor Ceausescu székelyföldi falurombolása idején minden rendben van, a magyar nemzetiségek a szocializmus demokráciáját élvezik, mint a felvidéki magyarok.
Erre megtalálták Hajdú János népszabadságos újságírót, később a Magyar Televízió, A Hét című műsor főszerkesztőjét, aki a képernyőn elmagyarázta, hogy a határon túli magyarokat nem nyomják el – egyébként is az adott állam szabad polgárai- – és helyesen tette a két kommunista párt, hogy keményen fellépett Csoóri, Csurka és Duray ellen. Erre írta később Csurka István, hogy
,,... ki vállalkozik az alantas intézkedés megideologizálására? A tévé főkommentátora! S aztán odaáll a milliók elé, és magyarul beszél...Mennyi érzéketlenség, mennyi nemzetellenes indulat kell egy ilyetén arcátlan levezényléséhez? Magyar nyelven, a leghatásosabb fórumról irtani a nemzeti érzést a népből."
Változott valami az elmúlt negyven évben? A volt kommunista nomenklatúra és a neomarxisták, neoliberalisták utódai ma is magyarul beszélnek, de idegen, globalista érdekeket képviselnek s gyűlölik mindazt, ami magyar, ami keresztény. De térjünk vissza a három éve elhunyt Duray Miklóshoz, aki most lenne nyolcvan éves. A Kutyaszorító szerzője, Duray Miklós, a felvidéki magyarság utolsó lelkiismerete, aki ki merte mondani, hogy az őshonos magyarságot Csehszlovákiában, most Szlovákiában igenis elnyomják, háttérbe szorítják kulturális, nyelvi identitását, tiltják autonómia törekvéseit és egyre jobban szűkítik a magyarság életterét.
A szlovákiai magyartalanítás csúcspontja 1970-től az 1990-es évek végéig tartott. Ezen nem sokat javított a Horn Gyula szocialista miniszterelnök által aláírt szlovák-magyar alapszerződés sem. Ehhez hozzájárult az a második világháború utáni megállapodás, miszerint a nemzetiségek ügye: belügy. Erre erősített rá Kádár János, amikor Marosvásárhelyre látogatott az MSZMP delegációjával 1958-ban, hogy háláját fejezze ki a románoknak az 1956-os forradalom-és szabadságharc leverésében nyújtott közreműködésükért.
A vasútállomáson Kádár János mindjárt beszédet mondott. Kádár elsősorban a román fél megnyugtatására törekedett. Többek között (ismételten) megköszönte a román fél segítségét a megtorlásban való részvételükért - Nagy Imréék kiadatását, a forradalommal való szimpatizáló székelyek megbüntetését-, majd rátért a „kényes pontnak” számító erdélyi kérdésre, mely szerint az „ellenforradalmárok felelevenítették az úgynevezett határkérdést”. Majd gyorsan hozzátette:
,,Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területi igényünk nincs: azt tartjuk, hogy Magyarországnak van éppen elég földje és népe, hogy azon - testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel - felépítse a maga szocialista hazáját."
Kádár kétszínűsége, a magyarságban való hitetlensége máig hat a balliberális ellenzékben. Eladta nemzettestvéreinket, eladta Szent István országát, hogy megőrizhesse hatalmát. Ceausescu uralma idején az 1970-80-as években Kádár hallgatagon elnézte a székely falvak lerombolását és a menekülő magyarok tömbházakba száműzését. Nemcsak ahhoz volt arca, hogy lemondjon örökre az ezeréves erdélyi magyar területeinkről, a magyarokról, hanem közben a kölcsön felvételeivel súlyosan eladósította Magyarországot. Nos, az ilyen emberek alapozták meg a magyar kisebbség, nemzetiség elnyomását a Trianon után elcsatolt területeken.
Azért azt le kell szögeznünk, hogy amióta nemzeti kormányunk van (1998-2002, 2010-...), azóta az Alaptörvény is biztosítja az elcsatolt területek magyarjainak a kettős állampolgárságot, az azonos jogokat a magyarországiakkal és az Orbán-kormány rendszeresen fellép a magyar kisebbségek védelmében, azon túl, hogy óriási szociális, kulturális, gazdasági, oktatási támogatást nyújt anyagiakban a Történelmi Magyarországon élő magyar nemzetiségeknek. Tehát sok helyen javult a helyzet – nincs minden rendben, párbeszéd van –, Kárpátalján sajnos súlyosbodott a magyarok elnyomása. S ez az Ukrajna akar az Európai Unió tagja lenni, mikor a minimális emberi jogokat nem akarja megadni a kisebbségeinek, magyaroknak, oroszoknak, lengyeleknek, ruszinoknak... Ezért volt fontos, hogy az elmúlt évszázadban, évtizedekben olyan emberek álltak ki a kisebbségi magyarság ügyéért, mint Tőkés László Erdélyben, Duray Miklós Szlovákiában, Magyarországon Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Csurka István és sokan mások.
Csak tanulságul ide kívánkozik, hogy a magyar lélekkel és szellemiséggel gondolkodó emberek mindig is kiálltak a hazájukért, nemzetükért, egymásért a legnehezebb kommunista diktatúra idejében is. Illyés Gyula látnoki cikke a Magyar Nemzetben jelent meg 1977. évi karácsonyi és szilveszteri számában Válasz Herdernek és Adynak címmel, aminek következtetései sajnos máig érvényesek:
,...A nemzeti kisebbségek jogait semmiféle nemzetközi megállapodás nem védi... Hiteles adatok, ellenőrizhető panaszok szerint több százezer, sőt millió lelket számláló kisebbségi lakosságnak nincs saját nyelvű egyeteme, illetve ha volt, azt megszüntették...nemzeti kisebbségi ifjú a maga nyelvén ipart sem tanulhat...ki ne vonná ki gyermekét, ha csak egy rá a mód, a már-már apertheidsorból? Hatalmas tájegységeken tűnik el a kisebbségi értelmiség...ez már nemcsak a kisebbségi és nemzeti, hanem elemi emberi jogok sérelmével jár...
Érdekes, hogy miként látta ezt az időszakot Duray Miklós, mi volt a véleménye a magyar és csehszlovák kommunista rendszerről? - erről nyilatkozott nekem 2006-ban, Kettős elnyomás címmel a Rendszerváltók című könyvemben. A határainktól kívül rekedt magyarok nemcsak a kommunista diktatúra miatt szenvedtek, hanem kisebbségi helyzetük, túlképzettségük, találékonyságuk, munkaszeretetük is ok volt az elnyomásra. Közben elindult egyfajta erjedés Magyarországon is, egyre többen emelték fel szavukat az erdélyi és felvidéki magyarság érdekében.
A Magyar Írószövetségben is elindult egy polarizációs folyamat. Három író - Csurka István, Cseres Tibor és Mészöly Miklós - részt vettek azon a tárgyaláson 1983. január 31-én Pozsonyban, ahol Durayt az államrend felforgatásával vádolták, ideggyógyintézetbe akarták zárni. A perrel egyidőben megjelent a Kutyaszorító című könyve. Csoóri Sándor a kirakatper alatt is kiállt Duray Miklós s a felvidéki magyarság mellett, így tovább erjesztette a magyarországi belpolitikai folyamatokat. Az MSZMP úgy reagált a könyvre, hogy a már említett Hajdú János újságíróval megíratták a Csehszlovákiában kisebbségben élő magyarok ellen a gyűlőletkritikát. Ez annyira jól sikerült, hogy pár hónappal később 1984. május 10-én Durayt ismét letartóztattak.
Tény, hogy a magyar kommunisták sohasem törődtek a nemzetiségi létbe kerülő vértestvéreikkel. Duray szavait a tisztánlátás miatt idéztem vissza, hogy világosan lássuk, miért tagadták meg 2004. december 5-én a kommunisták és liberálisok, azaz Gyurcsányék, az MSZP és az SZDSZ a kettős állampolgárságot a határon túl élő magyaroktól és a jelenlegi dollárbaloldal miért bánik ellenségesen s járatja le az erdélyi, kárpátaljai, szlovákiai és délvidéki magyarokat, sőt egész Magyarországot. A közmondás is megerősíti ahogyan a kutyából nem lesz szalonna, úgy a komcsi internacionalistából sem lesz soha nemzeti, keresztény.
Csoóri Sándor 1982-ben írja a Magyar apokalipszis című írásában:
,,...Duray könyvében felrajzolja édesapja életpályáját, aki a jogi végzettségtől indulva úgy hanyatlik a vasipari szakmán át a kárpitosmesterségig, mintha egy kisiklott sorsú alkoholista életpálya volna, pedig csak arról van szó, hogy magyar volt...A Kutyaszorító szerzőjének tehát nyomós okai lehetnének az elfogultságra,, sőt a gyűlöletre is. Ő azonban egyenes testtartással kerüli ki a csapdájukat. Duray szakít a bűntudattal alapozott hagyománnyal: a magyar uralkodó osztály bűneiről, az 1867 utáni elmagyarosítás szégyellni való korszakáról...Inkább, mintha arra szólítaná fel az érintetteket. Nézzük most már a Trianon óta eltelt időket: a tragikus számlák végösszege nem a magyarok lelkiismeretét terheli."
Ezen túl, manapság tehát nem a kormánnyal (Rákosi-Kádár) kell megküzdeni a magyarságunkért, hanem saját, balliberális, globalista, idegen érzületű ellenzékünkkel. De hát nincs új a nap alatt. A magyar kommunista örökség 1918 óta – Károlyi Mihály, Kun Béla, Szamuely Tibor, Rákosi Mátyás, Kádár János, Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Magyar Péter... – ugyanazt a reakciókat váltja ki politikusaiból, híveikből: gyilkosságok, erőszak, rendőri terror, fenyegetőzések, a magyar identitástudat lábbal tiprása, ígérethazugságok külföldi pénzekkel, megszálló csapatokkal, most Brüsszel pénzügyi visszaéléseivel s mindezt a hatalom megszerzéséért. Ez nem más, mint hazaárulás. Persze ez korszakonként változik, változott.
Azt hittük, hogy az Európai Unióba való belépésünk, az ígért széles demokrácia, a szabadság, az európai jogállamiság biztosítja majd a kisebbségek jogait. Nem ez történt. Miért lenne érdekes, hogy mi történik, Európa egyik legnagyobb kisebbségi sorsban élő magyarjaival négy különböző államban? Ezért volt fontos és jelenleg is az, hogy legyenek elkötelezett Tőkés Lászlók, Duray Miklósok, akik kiállnak népükért.
Írásom címe:
Kapaszkodás a megmaradásért!
Mára ez a cím illene jobban:
Küzdelem a megmaradásért!
A kisebbségi magyarság helyzete, életkörülményei javultak, kevesebb fizikai atrocitás éri őket. A kettős állampolgárság léte, nagyobb biztonságot jelent. Határozottan érzik, tudják, hogy az Anyaországra számíthatnak, megvédi őket. Mégis az autonómia hiánya, az asszimilációs kényszer a felmorszolódás veszélyét jelenti. Az autonómia példák (pld. olasz-osztrák tiroliak, a francia-német elzász-lotharingiaiak, korzikaiak, szardiniaiak, skóciaiak) a kisebbségi magyarok számára egyelőre csak távoli álomnak tűnnek.
De miért is van akkor ez az Európai Unió?
Vezető kép: Duray Miklós szlovákiai magyar politikus, író, címzetes egyetemi tanár interjút ad az MTI újságírójának a Magyarországi Református Egyház tudományos testületének, a Doktorok Kollégiumának éves közgyűlésén a Selye János Egyetemen, Révkomáromban, 2012. augusztus 21-én.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt