Pesti Srácok

Megkérnénk a DK-s EP-képviselőket, hogy ha Brüsszelben dolgoznak és adóznak, ne szavazzanak áprilisban a magyar választásokon

Megkérnénk a DK-s EP-képviselőket, hogy ha Brüsszelben dolgoznak és adóznak, ne szavazzanak áprilisban a magyar választásokon

Annyira eseménytelen időket élünk, hogy a DK-s Rónai Sándor szerdán is a határon túli magyarok szavazati jogának felfüggesztésén kattogott a Facebook-on. Bár, ha még mindig EP-képviselő lenne, brüsszeli irodájának ablakából kitekintve éppen a Mercosur-megállapodás miatt tüntető magyar gazdák hangjait hallhatná, de erre inkább rálegyintett. Vannak sokkal égetőbb kérdések is.

Érthető persze a hajdanvolt EP-képviselő Rónai Sándor aggodalma, mert a Demokratikus Koalíció a parlamenti bejutás küszöbén imbolyog. A Nézőpont legújabb felmérése szerint 3 százalék körül áll a népszerűségük a választók körében. Sőt, az eddig barátinak betudott Medián legutóbb 1 százalékon mérte a DK-t. Neki is ugrottak mindjárt Hann Endrének, hogy bosszúból hozott ki ilyen gyászok adatokat, amiért nem kapott milliós megrendeléseket a párttól.

EP-képviselő
Régi szép idők, amikor még Rónai Sándor is EP-képviselő volt

Most még a két EP-képviselőjük szavazata is számít a DK-nak

Márpedig, ilyen kiélezett helyzetben a határon túli szavazatok sokat számítanak. Különben nem annyira. A 2022-es választásokat alapul véve, még ha fel is tesszük, hogy a határon túliak túlnyomó többsége a Fidesz-KDNP-re szavaz, levélszavazataik 1-2 mandátumról döntenek. Ez az összes 199 mandátumhoz képest nem túl sok, de ha a jelenlegi 3 százalékos DK-s népszerűséget vesszük irányadónak, Dobrevéknek a túlélést is jelenthetné, ha a határon túliak nem szavazhatnának. Innen nézve nem túl bölcs, hogy a kampányukat éppen arra építették fel, hogy vegyék el a határontúli magyarok szavazatát, mert az 2026-ig nem fog már összejönni. Viszont, mintha csak előre megsejtették volna, hogy egyszer majd bajuk lesz 2006-os 30 millió románnal való riogatással.

  • Molnár Csaba, aki Dobrev Klárával egyetemben a DK maradékát képviseli az Európai Parlamentben, előszeretettel magyarázgatja, miért is racionális gondolat a határon túli szavazatok elvétele. Hiszen - állítja ő -, az ne szavazzon a magyar választásokon, aki nem itt dolgozik, és nem itt adózik.

Ugyanakkor nem biztos, hogy ez az állítás éppen a DK-nak kedvezne. Hiszen Molnár Csaba és Dobrev Klára sem Magyarországon dolgozik elivekben, hanem EP-képviselőként Brüsszelben. Következésképp ott is adóznak. A szavazati jog tehát nekik sem jár. Ha már magukra nézve is kötelezőnek tekintik az általuk felállított kritériumokat, nehogy aztán emiatt két szavazat miatt csússzanak le a parlamenti bejutásról.

Persze, nyilván az említett képviselők az álláshalmozás jegyében valahonnan itthonról is kapnak fizetést. Meg úgy élnek és dolgoznak Brüsszelben, mintha Magyarországon élnének és dolgoznának. De, szigorúan az elvet szem előtt tartva mégis méltányosabb lenne, ha nem szavaznának, ha komolyan gondolják, amit követelnek.

Pedig semmi nem akadályozza, hogy a DK is egy normális párt legyen

Mindenesetre, ezen a kurta-furcsa ötleten is jól látszik, hogy a DK-ban valójában csak szimplán a határon túliakat gyűlölik. Aztán keresnek valami racionálisnak tűnő indokot a gyűlöletük igazolására. Pedig lehetnének őszinték. Ők a Kismagyarország és a kismagyarok pártja. Egy olyan országé, ahonnan utálattal tekintenek az elszakított nemzetrészek magyarjai felé, és akiktől, ha tehetik, minden olyasmit elvennének, ami közjogi értelemben Magyarországhoz köti őket. Hogy miért, honnan ez az elemi undor, azt talán nekik magukban kellene tisztázni. Nyilván valami korcs ideológiai örökség, amitől képtelenek szabadulni. A DK-s tudatalattit kitöltő köd, amin a felettes én próbál valami vélt igazságba megkapaszkodva uralkodni. Sikertelenül. Átlátszóan. Tényleg, csak kívánni lehet, hogy egyszer képesek legyenek ezen felemelkedni. Az emberi minőségük fordulna normális irányba. Gyógyulnának tőle.

 

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)